
13.fejezet.
Sofia szemszöge
1 hónappal később
Egy hónapja hogy én és Sona Jack házában vagyunk és nagyon jól el vagyunk örülök hogy Sona talált egy ilyen fiút mint Jack, miközben a nappaliban beszélgettünk valaki kopogot az ajtón.
-Mr. Mercer itthon van? Én vagyok az Leo Savanna király. -Amint meg hallottam nevét és hangját nagyon ideges lettem hogy mi lesz mikor meg látt engem, vajon meg fog ismerni és ha igen akkor hogy fog reagálni?
-Igen máris megyek felség. -Mondta Jack majd fel állt a kanapéról és ment ajtót nyitni Sona meg ment utána míg én a háttérben figyeltem, mikor az ajtóhoz értek Jack ki nyitotta és a másik oldalon Leo állt színte semmit sem változott. -Jó napot felség és köszöntöm újra Akrábban.
-Köszönöm Mr. Mercer és jó itthon lenni, remélem a lányom nem okozott sok gondot önnek. -Mondta Leo.
-Egyáltalán nem.
-Értem ezt örömmel hallom.
-Apám van itt még valaki aki látni szeretne. -Mondta Sona.
-Hm? Kicsoda? -Ekkor én is oda léptem hozzájuk mire Leo szemei teljesen el kerekedtek.
-Én lennék az Leo. -Mondtam.
-Sofia... Tényleg... Te vagy az?
-Igen Leo én vagyok. -Ekkor Jack és Sona odéb álltak mire Leo oda jött hozzám és szorosan magához ölelt.
-Oh Sofia hála az istennek életben vagy... Életben vagy...
-Igen Leo élek. -Öleltem vissza.
-Azt hittem hogy sosem látlak újra, annyira örülök hogy itt vagy. -Távolodott el hogy szemembe nézzen.
-Sikerült meg szöknöm az orvvadászok elől és vissza jönnöm, de már nagyon le voltam gyengülve és el ájultam de Jack rám talált és segített rajtam.
-Mr. Mercer? -Nézet Leo Jack-re.
-Igen ő hozott a házába és viselte gondom. -Ekkor Leo el engedett engem és Jack felé fordult.
-Mr. Mercer nem csak a lányomat és a várost mentette meg de a feleségemet is, nem lehetek elég hálás önnek ezek után ha van bármi amit tehetek önért csak mondja és meg teszem.
-Köszönöm felség észben tartom. -Mondta Jack.
-Akkor újra együtt van a családunk? -Kérdezte Sona.
-Igen végre újra együtt vagyunk. -Mondtam.
-Sofia egyébként mik ezek a ruhák rajtad? -Kérdezte Leo.
-Ezek a ruhák Jack édeasanyjáé voltak és nekem adta hogy tudjak mit fel venni.
-Értem akkor mi mennénk is és még egyszer köszönöm Mr. Mercer.
-Bár mikor a szolgálatára állók felség. -Mondta Jack majd mi hárman ki mentünk a házból és be szálltunk a limuzinba amivel mentünk a palotába, amint meg érkeztünk el öntött engem a nosztalgia majd be mentünk a főbejáraton és Leo fel kísért egykori hálószobánkba.
-Nyugottan öltöz át én kint várok. -Mondta Leo.
-Várj egy percet. -Mondtam közben zsebemből elő vettem Jack pikkelyét.
-Tessék. -Ekkor közelebb mentem hozzá és mikor nem figyelt kicsit meg vágtam a kezét a pikkelyel. Áu! Mi a...?
-Tudod hogy mi ez itt a kezemben Leo? -Tartottam fel a pikkelyt.
-Valamiért ismerős.
-Ez itt egy fekete sárkány pikkely.
-Fekete sárkány? Akkor az Mr. Mercer egyik pikkelye?
-Igen az övé és most hogy meg vágtalak vele csak is az igazat fogod mondani.
-Basszus.
-Akkor halljam miért akartad Sonát egy kényszer házasságba rángatni?
-Hosszú ideig nem válaszolt magának senkit aki a férje lehetett volna pedig jobbnál jobbak jöttek, aztán egy nap meg jelenik ez a Mercer nevü alak és Sona teljesen el veszti tőle az eszét ezért a kényszer házasság maradt az egyetlen megoldás.
-Mi sem kényszerből voltunk együtt Leo, tudod milyen szerelmesnek lenni akkor ezt miért tagadnád meg Sonától?
-Én csak jót akartam neki.
-Akkor enged neki hogy azzal legyen akit szeret és ne pedig egy olyannal akit nem.
-De akkor sem adhatom a lányunkat hol mi jött mentnek még ha a fekete sárkány faj utolsó tagja, bárki meg tudta volna menteni Sonát és sokan vannak akik az életüket adnák hogy meg védjék Akrábot.
-Mi van azzal hogy rajtam a feleségeden és a város királynőjén is segített?
-Ez már tényleg egy olyan dolog amit nagyra értékelek de ha ezek után Sonát akarná nemet mondanék neki.
-Makacs vagy mint régen.
-És pont ezért szerettél belém.
-Ott a pont. -Mentem közelebb majd meg csókoltam amit viszonzot.
-De akkor sem adom Sonát Mercernek. -Vált el ajkaimtól.
-Én viszont azon leszek hogy együtt legyenek. -Húzom mosolyra a számat majd még meg tudtam tőle néhány dolgot amíg a pikkely hatása el nem múlt, ezek után ki ment a szobából én pedig át öltöztem majd ki mentem és mentünk a trónterembe ahol már ott volt Sona majd mi is helyet foglaltunk majd ekkor Redwood kapitány lépett be közelebb jött és le térdelve meg hajolt.
-Mi járatban van itt Redwood kapitány? -Kérdezte Leo.
-Felségek elnézést a zavarásért úgy gondoltam erről tudniuk kell, Mr. Mercer nem rég el kapott egy nagy csapat orvvadászt egy régi raktár épületben és úgy véli hogy ez nem lehet véletlen. -Mondta a rendőr kapitány.
-Ezt hogy érti? -Kérdezte Sona.
-Úgy hogy Mr. Mercer szerint egy áruló van köztük. -Amint ezt ki mondta mind hárman le döbbentünk.
-Egy áruló?! -Pattant fel Leo.
-Igen.
-Azonnal hívják ide a védelmi minisztert! -Ekkor egy testőr gyorsan el rohant majd pár perc múlva visszajött a védelmi miniszterel Adam Ston az elefánt fajból.
-Hívatott őfelsége? -Kérdezte a miniszter, egy 30-as éveiben járó férfi rövid sürke hajjal és kék szemekkel.
-Igen még hozzá azért mert úgy látszik áruló van a sorainkban.
-Az lehetetlen én magam garantálhatóm önöknek hogy ez képtelenség.
-Akkor el magyaráznád hogy jutnakbe az orvvadászok a városba szivárognakbe a testőrségbe és hogy legutóbb miért talált a delfin lány szerelő műhely a limuzinban egy besült bombát? -Ekkor ahogy láttam valamit mormogot maga elé a védelmi miniszter de nem tudtam ki venni mit.
-Meg fogom tenni a meg felelő intézkedéseket. -Azzal meg hajolt és távozott ezzek után Leo vissza ült a trónjára.
-Redwood kapitány.
-Igen felség?
-Hozza ide Mr. Mercert minél előbb.
-Igenis. -Azzal el is ment majd kis idő múlva már vissza is jött Jack-el.
-Hívatott őfelsége? -Kérdezte Jack.
-Igen Mr. Mercer mert kérnék öntől valamit.
-Mi lenne az?
-Azt akarom hogy a szabad idejében figyelje Akrábot a levegőből orvvadászok után kutatva és deritse ki hol jutnakbe.
-Ahogy parancsolja.
-És ezzel egy időben arra kérem hogy csatlakozzon a királyi testőrséghez is.-Mikor Leo ezt ki mondta mindenki meglepődött.
-Apám... -Nézet rá Sona.
-Meg tisztelő de ezt az utóbbi ajánlatot sajnos el kell hogy utasitsam. -Mondta Jack.
-Biztos ebben Mr. Mercer?
-Igen.
-Rendben van Mr. Mercer távozhat. -Azzal Jack meghajolt és távozott majd utána Redwood kapitány is.
Jack szemszöge
-Úgy látszik a gyanúja be igazolódott Mr. Mercer ha a király ilyenre kérte önt. -Mondta Redwood kapitány.
-Igen most már biztos hogy van egy kettős ügynök a városban, most már csak az a kérdés hogy ki lehet az? -Kérdeztem.
-És hogy miért tenne ilyet?
-Bármi is legyen az oka meg kell hogy bünhödjön.
-Valóban de olyanra kell gondolnunk aki úgy ismerik a várost mint a saját tenyerét.
-Nem lesz könnyű az már biztos.
-Nem az fix. -Közben ki értünk a palotából.
-Akkor én most megyek körül nézni. -Ekkor át is változtam sárkány alakba.
-Rendben én meg megpróbálok találni valami nyomott. -Ült be a kocsijába be indította a motort és el is ment és meg fel száltam és el száltam a trónterem egyik nagy ablak sora előtt.
Sona szemszöge
Mi után Jack és Redwood kapitány el mentek még mindig nem értettem hogy apám miért ajánlotta fel hogy Jack csatlakozón a testőrséghez, vajon mit akart ezzel el érni de mi előtt jobban el kezdtem volna ezen gondolkodni hirtelen egy nagy fekete dolog repült el a trónterem egyik nagy ablak sora előtt mire mind oda kaptuk a fejünket.
-Ez meg mi az isten volt?! - Kérdezte az egyik testőr.
-Úgy látszik Mr. Mercer máris mozgásba lendült. -Mondta apám.
-Az a valami az előbbi férfi volt? -Kérdezte egy másik őr.
-Igen Jackson Mercer a fekete sárkány faj utolsó tagja. -Amint ezt apám ki mondta az összes őr teljesen le döbbent.
-Remélem Jack ki deríti hogy mi történik a háttérben mi előtt Akráb vég veszélye kerül, és remélem hogy Jack-nek nem lesz semmi baja közben ő az egyetlen akit mindennél jobban szeretek és nem bírnám ha történne valami.
Gondoltam magamban ahogy az ablakhoz mentem és kértem ki rajta és ekkor meg láttam a messzeségben ahogy Jack sárkány alakban repült, még mindig el képeztő hogy valaki képes egy ilyen ősi lénnyé változni mint egy fekete sárkány és ez a valaki az a férfi akit szeretek.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro