•Reggel, 5:15•

Jungkook még alszik. 15 perccel tovább aludtam, mint szoktam. Hallottam ahogy nyitódik az ajtó és az ágy mellé lépked valaki.
-Jó reggelt Jimin. Hogy hogy fent vagy?- kérdezi Junghyun.
-Korán kelős vagyok.- nézek rá.
-A szülei kényszerítették erre!- mormogja Kook a hátámba.
-Gyere Kölyök! Keljél! Így sose érünk Szöulba!- keltegeti az engem ölelő srácot.
-De ChimChim is jöjjön!- szorít jobban magához.
-Meg leszel nélkülem is! Na, haladj!- tolom el magamtól és felülök.
-Hagylak készülődni!- megy ki a szobából a férfi.
-Nem lesz bajod? Ha a suliba értél hívj! Minden szünetben hívj! -ül fel hirtelen és kezei közé fogja arcom.
-Nyugodj le!- mosolyodom el.
-Nem tudok! Mi van ha a suliban megint bántani fognak? - esik kétségbe, mire ajkaira tapadok.

-Nem lesz bajom!- válok el tőle. -Siess, mert el fogsz késni!
Bólintott és egy puszit nyomva a számra, kelt fel és lépett a szekrényéhez.
Csíkos ing és fekete farmer. Valami elképesztően néz ki benne!

-Jimin! Hahó!- vigyorogva áll előttem és szemem előtt lengeti a kezét.
-Hm?- rázom meg a fejem.
-Mit nézel ennyire? Nem áll jól nekem a ruha?- kérdezi.
-Nem! De! Nem! Izé de!- zagyválok össze vissza, mire felnevet.
-Akkor most melyik?- ujjai állam alá csúsznak.
-Nagyon jól nézel ki benne!- mondatom után elvörösödtem.
Kuncogni kezdett és egy puszit nyomott a számra.
-Ráveszem aput, hogy téged is elvigyünk!- indulna el, ha én nem fognám meg a kezét.
-Jungkook nem kell! A nagyid az a te nagyid! Én megyek a suliba. Tényleg! Gyorsan elkészülök és segítek anyudnak!- pattanok fel az ágyról.
-Chim! - állítana le, de már le is cserélem a pizsamám az iskolai ruhámra. -Mióta van egyenruha a suliban?- mutat rám.
-Amióta csatlakoztam a könyv klubhoz! Anyáék jóvoltából...- forgatom meg a szemem. -Na de! -megragadtam Kook kezét és kihúztam a szobából.
A fürdőbe mentünk, ahol elkértem a fésűjét és a kócos hajam megigazítottam.
-Ülj le a kád szélére! Én akarom elrendezni a hajad!- vigyorgok.
-Miért pörögsz ennyire?- teszi amit mondok, s lecsüccsen a kád szélére.
-Nem tudom. Nagyon rég keltem fel ilyen vidáman! Szerintem ti vagytok az oka. Az anyukád, az apukád és te! Főleg te!- gondolkozom, közben a fésűvel Kook haját veszem kezelésbe.
-Jungkook!- kiált fel Junghyun. -Hol vagy?
-Itt vagyunk a fürdőbe!- válaszol az előttem ülő
-VagyUNK?- lép be az apa is a helyiségbe. -Mit csináltok?
-Jimin most lázban ég. -mutat rám Kook.
-Hogy hogy?- mosolyodik el a mellettem álló férfi.
-Azt mondta ma kelt fel élete során legelőször a legvidámabban!- megint válaszol helyettem.
-Hagysz engem is szóhoz jutni? És amúgy igaz nagyon rég volt ilyen vidám reggelem, de nem a legelső!- rakom le a fésűt.
-Mi volt az első?- kérdezi egyszerre Junghyun és Jungkook.
-Az a reggel amikor anyum kórházba került. Jihoon is ment vele, de 11 órakor hazaért és nem maradhatott ki a verés.- rántok vállat.
-Hány éves voltál?- fogja meg a kezem Kook.
-Hat.- válaszolok és elindulok a konyhába. -Jó reggelt Minhee! Segíteni szeretnék!- lépek a nő mellé.
-Jó reggelt Jimin! Nem tudsz segíteni... Bár... Meggyújtod a gyertyát az asztalon? Itt a gyufa. Csak ennyit kell megtegyél!- mosolyog rám.
-Biztos? Tudok főzni, mosni, mosogatni, kitakarítok ha kell! Nem szeretnék a terhetekre lenni!- veszem el a gyufát.
-Nem vagy a terhünkre ChimChim!- kuncog Minhee.
Az asztalhoz léptem és meggyújtottam a gyertyát.
-Gyere Chim! Üljünk le!- fogja meg a kezem Kook.
Elfoglaltuk a helyünket, mire a tekintetem a lángra szegeződött. Milyen szépen táncol... Ide-oda ringatózik...

-Jihoon!- anyám hangját meghallva, felkaptam a fejem. -Hevíted már a kést?
-Igen! - kiált fel a megszólított.
-Gyere Chimie!- anya a székhez kötözött.
-Itt van!- adja Jihoon anyám kezébe a kést.
-Érezni akarod?- vigyorog a nő, mire megrázom a fejem. -Kár... De tudod Chimie... Elgondolkoztam! Nem hallgatok rád!- ezzel a combomhoz érinti a forró kést, mire felzokogok.

-Ne!- kiáltok fel és elhajolva a lángtól, sírva felálltam.
Mindenki aggódva nézett rám.
-B-bocsánat...- törlöm meg a szemem. Az a vágás még mindig látszik. Hiába múlt el azóta 7 év...
-Mi a baj Jimin?- áll elém Kook.
-Én... Sajnálom. Nem akartalak megijeszteni titeket! -szorítom össze a szemem.
-Nem haragszunk Chim! Mond el mi a baj!-mosolyog biztatólag Minhee.
-Miért fogod a combod?- kérdezi Jungkook.
-M-mert... A-anya és Jihoon egy felhevített késsel m-megvágott...- motyogom.
-Hallod Eomma! - fordul ingerülten anyja felé. -Nem tudom hogy van ereje Minah-t anyának hívni!
-Gondolom belé verték hogy azt kell mondja, vagy akkor is kikap.- érvel Junghyun.
-Ez igaz Jimin?- simít arcomra Kook.
-Ha megbocsájtotok...- a fürdőbe siettem. Megmostam az arcom és a tükörbe meredtem.

-Minek nézed magad? Undorító maradsz akkor is, ha a tükörben bambulod magad! - üt ököllel az üvegbe, Jihoon.
A szilánkok szanaszét repültek... Minden zugot fel akarnak fedezni... Leginkább a testemen...

-Minden rendben?- Jungkook az ajtófélfának dőlve figyelt.
-I-igen.- bólintok.
-A tükörrel is van rossz emléked igaz?- ölel magához.
-Igen...- motyogom.
-Te is jöhetsz velünk!- nyom egy puszit a fejem tetejére.
-Én megyek suliba. Ti a nagyihoz én az iskolába! - megremegett az ajkam.
-Jimin... Szabad kérdeznem egy illetlen dolgot?- válaszul bólogatok. -Nagyid van?
-Nem tudom. Anyával megszakította a kapcsolatot, akkor amikor megszülettem. Azóta nem is mesélt róla és nem is tudunk róla.- engedem el Kook-ot.
-Gyere, menjünk vissza.- ad egy rövid csókot.

Segíteni akartam, de abból az lett, hogy emlékek törtek elő. Szegényeket jól megijesztettem...

-Nos Jimin. Akkor velünk jössz?- fordul felém Junghyun.
-Nem. -rázom meg a fejem.
-Rendben. Minhee?
-Én is maradok. A te anyukád!- nyom egy puszit a férje szájára.
-Biztos nem jössz?- hajol közelebb Kook.
-Biztos nem.- nézek szemébe.
-De akkor ha a suliba értél hívj fel és minden szünetben is!- kulcsolja össze az ujjaink. -Ígért meg, kérlek!
-Megígérem neked Jeon Jungkook, hogy minden szünetben felhívlak!- mosolygok rá.
-Köszönöm!- hajol ajkamra.
Csak egy gyors puszit engedtem meg neki, mert a szülei előtt én nagyon zavarba jövök.

Csak Kook és Junghyun evett. Én annyit mondtam, hogy veszek valamit a suli büféjében, Minhee pedig később fog enni, mert ő ráér.
Apja és fia az ajtóban álltak, cipőben, én és a fiatalabb anyja mosolyogva figyeljük őket.
-Jimin! Hány órád van?- fordul felém Jungkook.
-Hét.- válaszolok.
-Gyere ide, amikor végeztél! Oda adom a kulcsomat!- nyújtja át az említett tárgyakat.
-Igen, ezt én akartam mondani!- kuncog Minhee.
-Na akkor, sziasztok!- Junghyun feleségének, Kook pedig nekem ad egy búcsú csókot, majd kilépnek az ajtón.
-Le se lehetne tagadni, hogy rokonok.- néz rám a mellettem álló nő.
-Igen.- bólintok mosolyogva.
-Biztos lesz mit enned? Aggódom miattad. Nagyon sovány vagy, Szívem!- méreget Minhee.
-Megleszek ne aggódj!- ölelem meg. -Mennyi is az idő?
-Hét óra múlt öt perccel.- ölel vissza.
-Jaj nekem... Anyáéknál maradt a táskám.- sápadok le.
-Elmegyek érte!- jelenti ki, mire nyelek egy nagyot.
-Nem kell! -engedem el és gyors felhúzom a cipőm.
-De! -kerül ki és úgy ahogy van, papucsban, elindul. Utána sietek, közben próbálom lebeszélni róla.
Mikor megálltunk a házunk előtt, lesokkoltam.
-Honnan tudod, hogy hol lakom?- kérdezem.
-Jungkook a ludas.- csenget be.
Remegni kezdtem. Minhee mögé bújtam. Ő is magasabb nálam. Behalok!
-Jó reggelt!- nyit ajtót anya.
-Jó reggelt! Jimin táskájáért jöttem!
-Miért ugráltat a fiam?- kérdezi aggódva anyám.
-Nem ugráltat. Én mondtam neki, hogy szívesen eljövök érte.
-Mi lett Chimie-vel?- kiált fel ijedten.
-Nyugodj meg! Minden rendben van vele, csak ott aludt nálunk. - emeli fel a kezeit Minhee.
-Itt a táska.- adja ki Jihoon a tatyóm.
-Köszönöm!- s ekkor becsapták az ajtót. -Látod! Na gyere!- kuncog a nő, s megfogva kezemet, indultunk el.
-Szerintem én itt lekanyarodnék a suli felé.- állok meg az út szélén.
-Rendben. Itt a táskád. Adsz egy tollat?- néz rám Minhee.
-Persze.- előkotortam a tolltartóm és odaadtam neki a kért tárgyat.
Megfogta a kezem és számokat írt rá.
-Tessék!- a kezembe nyomta a tollam, majd mosolyogva intett nekem és elsietett.
Lefagyva álltam, a számokra bámulva. Ez... Egy telefonszám?

Futva közelítettem meg az iskolámat, s a terembe rohantam. Nagy lendülettel leültem a helyemre, ahol végre kifújtam a levegőt.
-Szia Chim!- ül az asztalomra Sungmin.
-Sz-szia.- megremeg a hangom. -M-mit sz-szeretnél?
-Téged!- hajol közel az arcomhoz.
Ijedten húzódtam hátrébb, és hálát adtam az égieknek, amiért megszólalt a csengő. A tanár hamarabb beért, mint a diákok, de ez nem nagyon zavarta a többieket.

Negyedik órának is vége van. Az első szünetben megtaláltam a táskámban a telefonomat és felhívtam azt a telefonszámot. Jungkook volt. Ahogy ígértem, minden szünetben felhívtam. Most a folyosón állok és gondolkozom. Ebben a szünetben még nem hívtam fel. Megkordult a hasam. Nem szentelek rá különösebben figyelmet, mert a nap folyamán nem ez az első.
-Jimin!- ragadja meg a vállam Sungmin.
Tekintetemet rá vezetem és kíváncsian meredtem rá.
-Mit szólnál, ha...- nem fejezte be a mondott, helyette ököllel behúzott nekem egyet. Fájdalmasan felnyögtem, fejem oldalra bicsaklott. -És ehez?- a gyomromba rúgott. Belemarkolt a hajamba és erőszakosan felé fordította a fejem. Megcsörrent a telefonom. Sungmin szeme felcsillant, s kikapva a zsebemből vette fel.
-Mi a helyzet Jimin?- szólal meg Kook.
Az előttem álló srác elvigyorodott és elengedve a hajam, a gyomromba ütött, mire felnyögök.
-Mi történik? Chim!- Jungkook ideges hangja csengett a fülemben.
Sungmin kihangosította, majd letette a földre a telóm.
-Jé ezek vágás nyomok? Én is hoztam pengét!- nyom a falnak, s megragadva a kezem, ejt rajta egy vágást. Megint kiserkent a vérem.
-Neh!- sírok fel.
-Mi lesz, ha nem fejezem be?- hajol az arcomba az osztálytársam.
-Meg fog halni te idióta fasz!- kiált fel Kook a vonal másik végéről.
Pár vágást még ejtett rajtam, majd elengedve, rohant el. Zokogva a földre rogytam, a telefonom mellé.
-Apa! Most azonnal forduljunk vissza! Jimin kurvára bajban van! Figyelj Chim! Felhívom anyut, ő hamarabb oda tud érni mint mi! Tarts ki, kérlek!- kinyomtam. A zsebembe tettem a telefont, majd nehézkesen feltápászkodtam. Besiettem a mosdóba, ahol megmostam az arcom és a kezem. A tükörbe néztem, s idegesen, a véres kezem az üvegre tettem, így egy vércsíkot húztam rajta. Megpillantottam egy fekete ruhás embert, mögöttem. A kapucni a fejébe húzva, éreztem, ahogy engem szugerál. Nem tudom kinézni, hogy férfi vagy nő e.

-Helló Chimie~!- sokkoltan álltam.
-A-anya?!- remegek meg.
Nagy lendülettel indult meg felém. Nyakamnál fogva tolt a kemény falnak, s oly' erősen nyomott, hogy fájdalmas nyögés hagyta el torkomat, majd könnyeim utat törtek maguknak. Hosszú, éles körmeit oly' erőteljesen a bőrömbe mélyesztette, hogy a vékony felület feladta, s kiserkent a vérem.
-Mondtam már neked, hogy ne próbálkozz a szabadulással!- sziszegi, majd elengedve zuhantam a földre. Anya sietősen távozott a mosdóból.
Nehezen felálltam és kivánszorotam a folyosóra. Teljesen üres volt, már becsengettek. A falnak támaszkodva lassan lépkedtem a termünk felé. Fáj a torkom, nehezen veszem a levegőt, a könnyeim marják a szemem. Nem! Nem adom fel!
A térdeim felmondták a szolgálatot, s a földre rogytam.
-Úr isten! Jimin!- egy ismerős női hangja csapta meg a fülem. -Junghyun! Jungkook! Szerintem félig nincs magánál!
Tehetetlenül eldőltem, a fejem hangosan koppant a padlón. Vagy csak nekem volt hangos? Várjunk... Azt se tudom mi a nevem...
-Jimin! Ne hagyj itt! Itt vagyok! - egy puha kezet érzek meg arcomon. -Én vagyok az, Minhee! ChimChim! Mondj valamit! Kérlek!- sír. Hallatszódik a hangjából.
-Anya! Ugye él még? Apa taposs arra a kurva gázra!- kiált fel... Jungkook?
-Jimin! Szólalj meg! Legalább nyöszörögj, vagy adj jelet, hogy élsz!- könyörög a nő.
-Boh...csáh...nath...-nyögöm a szótagokat.
-Junghyun! Te egy ideig orvosnak tanultál! Mit kell tenni, ha vért köp?
Köhögni kezdtem. Fájdalmasan hörögtem, közben amennyire az erőm engedte, felkönyököltem és a padló felé hajtottam a fejem. Egy egész vértócsa van alattam.
-Nemh... Bírhomh... -utoljára Minhee kezébe kapaszkodok, majd elernyednek a végtagjaim és elnyel a sötétség. Megint...

Alkoholista200-nak köszönjétek, hogy ilyen gyorsan tudtam hozni! Nagyon nagyon köszönöm! 💟