Jungkook-ék háza nagyon szép. És a szobája... Egyedi és vannak benne olyan tárgyak, amik emlékekhez fűződnek. Nekem nincsenek ilyeneim. Egy két kép maximum. Azon is sebes vagyok, vagy alszok. Anyám imádott este az ágyam mellett állni és onnan figyelni. Sokszor lefotózott. Mondogatta, hogy mindig felizgult, amikor látott aludni, de nekem ez nagyon zavaró emlékek. Jungkook-nak nem fogom elmondani... Lehet túl sok titkom van előtte, amit nem akarok megosztani vele...
-Jimin! Hahó!- zökkent vissza a gondolatmenetemből Kook.
-Hm?- pislogok párat.
-Hol jársz? Mert nem itt, az holt biztos.- velem szemben ül és eredetileg beszélgettünk, de én lelkileg elvándoroltam.
-Bocsánat.- nézek a szemeibe.
-Min gondolkoztál?- mászik közelebb.
-Semmi lényegesen.- legyintek.
Sóhajtott egy nagyot és felállt.
-Tudom illetlenség, de elhoztam tőled ezeket a képeket. -nyújtja felém azokat.

-Miért vagy lefotózva, amikor alszol?- kérdezi.
-Jungkook... Én...- zavartan lehajtottam a fejem.
-Az anyukád csinálta, igaz?- ül le mellém. Válaszuk bólintottam. -Nem tudod miért?- keze a hátamat simogatja.
-M-mert...- felhúztam a térdem és a kezemimmel átkaroltam a lábaim.
Kook közelebb húzódott és egy puszit nyomott az arcomra.
-Bármi is az oka, én itt vagyok és megvédelek!- mosolyog rám.
Fejemet a térdemre hajtottam és szipogtam. A fiú keze tovább simogatta a hátam, s olyan közel volt, hogy éreztem a testéből áradó hőt. Elengedtem a lábaimat és felemeltem a fejemet is. Jungkook mosolygva nézett, mire letöröltem pár kósza könnycseppet.
-Gyere ide!- tárja szét karjait. Odabújtam hozzá és beszívtam illatát.
-Jungkook...- motyogom. A fiatalabb hümmögöt, hogy figyel. -Anya egy időben esténként az ágyam mellett állt és figyelt. Azt mondta felizgult, amikor látott aludni...- szorítom jobban magamhoz a fiút.
-Ez beteges. Mármint... Amit az a nő csinál! Rohadtul beteges! Minden megmozdulása!- mondja dühösen.
Kopogtak az ajtón.
-Igen?- szól ki Kook.
-Gyertek enni! -Minhee, Jungkook anyja.
-Éhes vagy?- kérdezi tőlem a fiatalabb.
-Nem vagyok éhes, de ha me~-félbeszakított.
-Majd később eszünk!- kiált ki.
-Rendben. De azért ma még egyetek!- távolodnak a léptek.

Eltávolodtam Kook-tól, mire letepert és elmosolyodott.
-Ne ijedj meg. Csak megszeretgetlek!- mormogja.
-M-mi?- vörösödöm el.
Nem szólt semmit, helyette ajkaimra tapadt. Picit hezitáltam, de visszacsókoltam. Elmélyítve a csókot, vándorolt a keze a pólóm alá.
-Kookh...- sóhajtok fel.
Ajkamról a nyakamra tért és nyálas puszikkal lepte be azt. Ujjaival apró köröket rajzolt a hasamra, mirefelszisszentem és megfogtam a kezét.
-Ez fájh...- motyogom.
-Bocsánat. -nyom egy puszit ajkamra.
Vörös fejem oldalra fordítottam és a falat kezdtem bámulni.
Jungkook sóhajtott egyet és befeküdt mellém.
-Jimin...- suttog.
-Hm?- nézek rá.
-Hívhatlak Chim-nek?- hunyja le a szemeit.
-Igen. - mondom.
-És Chimie-nek?
-Nem.- oldalamra fekszem és az egyik kezemmel az arcát simogatom.
-Miért?- nyitja ki az egyik szemét.
-Mert anya is így hív, amikor megverni készül. Ezzel a névvel jelzi, hogy hamarosan érkezik és nem csak kézzel fog bántani. - válaszolok.
-De már nem fog! Itt vagyok, megvédelek!- von magához közelebb a derekamnál fogva.
-Eddig is meg tudtam védeni magam...- mormogom.
-Aha, igen, persze. Akkor ez mi? És ez? Meg ez?- mutat az arcomon és a kezemen lévő sebekre.
-Feladtam a küzdelmet. Felesleges ellenkeznem, mert így is úgy is kikapok. Sőt. Még jobban, ha tiltakozom. -forgatom meg a szemem.
-De már nem!-mászik fölém.
A hátamra feküdtem és csücsörítve, csillogó szemekkel néztem rá.
-Nagyon cuki vagy így!- nyom egy puszit ajkamra.
Elmosolytam és a nyaka köré kulcsoltam a kezem.
-Jungkookie!- harapom be az alsó ajkam, mire egy vággyal teli hümmögést kaptam.-Lophatok tőled egy csókot?-mosolyodom el.
-Hát hogy a fenébe ne?- vigyorodik el, mire elő villanak a fogai.
Ajkaimra tapadt, mire a hajába túrok. Nem nyúlt hosszúra, mert megint kopogtak.
-Igen?- távolodik el egy kicsit tőlem, hogy kiszólhasson.
-Jungkook! Holnap ugye hétfő van és tudom jól, hogy suli van, de el kell kérjelek egy hétre. El kell mennünk Szöulba! -beszél egy férfi.
-Apa! Muszáj nekem is mennem?- mászik le rólam.
Felültem és onnan figyeltem, ahogy ajtót nyit a férfinak, aki kísértetiesen hasonlít Kook-ra. Le sem tagadhatná, hogy az apja.
-Igen fiam, mert a nagyi számít rád!- kukkant be a szobába, s mikor megpillantott felálltam és meghajoltam.
-Park Jimin vagyok. Örülök a találkozásnak!- addig nem egyenesedtem fel, amíg meg nem hallottam Kook apja hangját.
-Jeon Junghyun vagyok. Hogy hogy nem láttalak eddig?- mosolyodik el.
-Hát...- a földet kezdem pásztázni.
-Fiam! Ő a barátod? Mármint... A pasid?- pasid... Teljesen elvörösödtem.
-Még nem.- hallom a hangjából, hogy mosolyog.
-Ó gyerekek! Gyertek le enni és ott meg beszélünk mindent!- vigyorog Kook apja.
-Chim?- lép elém Jungkook.
-Mehetünk.- nézek fel rá.
-Ahw olyan édesek vagytok!- karol át a férfi.

Evés után jobban megismerhettem a Kook szüleit.
-Na és mi a helyzet a szüleiddel? Hogy hogy elengedtek az én huncut fiamhoz?- kuncog Junghyun.
Zavartan lesütöttem a szemem és beharaptam az ajkam.
-Apa! Kérlek ne emlegesd azokat a szörnyeket!- Jungkook közel hajolva hozzám, vizslatta az arcom. -Minden rendben Chim?
-I-igen.- bólintok.
-Hogy érted azt hogy szörnyek?- néz értetlenül Minhee a fiára.
-Elmondhatom?- néz a szemembe, mire ismét bólintok egyet. -Add a kezed.- nyúl érte és felhúzza a pulcsim ujját. -Jimin-t otthon bántják. Ütik, verik, vagdossák.- emeli fel a karom.
-Jaj szegénykém!- könnyesedik be Minhee szeme.
A nőre néztem, aki majdnem elsírta magát. Értetlenül meredtem tovább a szülőkre.
-Jut eszembe, a felsőtesteden még nem láttam a sebeket!- mosolyodik el Jungkook féloldalasan, mire elkerekedett szemekkel megfáztam a fejem.
-Nem is fogod. Csúnyák. Plusz. Kövér vagyok... Ha meglátod elájulsz...- hadarom el.
-Nem is vagy kövér!- áll fel Junghyun, mire összehúzom magam. -Vékonyabb vagy mint a kisujjam!- sétál mellém. Lehunytam a fél szemem.
-Junghyun! Jungkook! Fejezzétek be! Hagyjátok szerencsétlen fiút!- kiált fel Minhee, ami nekem az utolsó csepp volt a pohárban.
Felálltam és Kook anyához sétáltam. Magamhoz öleltem a nőt, mire éreztem, hogy meglepődik, majd kezeit védelmezően a testem köré zárja.
-Ellopja az anyámat!- nevet fel Jungkook. -Miért nem engem ölelt meg?
-Vajon miért nem? Gondolkozz drága fiam!- nyom egy puszit a fejemre Minhee.
-Nem tudom.- hallom Kook hangjából, hogy mosolyog.
-Elijesztettétek magatoktól! Le akartátok szedni róla a felsőt!- érvel a nő. -Ma velem alszol, jó?
-Nem! Velem alszik! Ő az én pasim!- kiált fel Jungkook.
-Tudtommal még nem.- engedem el Minhee-t.
-Chim. - komorodik el Kook.
Elmosolyodtam és elé léptem, majd magamhoz öleltem.
-Az anyja helyett leszek az anyja!- jelenti ki a nő, mire kuncogni kezdtem.
-Jiminie! Leszel a barátom?- kérdezi reménykedve Jungkook.
-Már barátok vagyunk!- lépek el tőle. Ajkai lefelé görbültek, mire a füléhez hajolva suttogtam abba.
-Szívesen lennék a párod Jeon Jungkook!
A srác megfogta a kezével az arcomat és ajkaimra hajolt. Kicsit eltoltam magamtól, mire értetlenül meredt rám.
-Itt vannak a szüleid is te Nyúl!- csípem meg a pofiját.
-Junghyun! A fiaink csókolóztak! De édesek!- kiált fel az "anyám".
-Ez nagyon morbid Minhee!- húzza el a száját a férj, mire Kook elneveti magát.
-Családi ölelés!!!- kiált fel egyszerre az anya és fia. -Te is Chim!- vonnak bele.
-Üdv a Jeon családban!- kuncog Junghyun.

Vajon meddig fog tartani ez a boldogság? Mikor törik meg? Természetes, hogy ezen gondolkozom? Igen, mert eddig senkiben sem bízhattam meg.

Senkiben!