•Egy óra múlva•

No ez az az egy óra, amiben nagyjából megismertem. Énekelt is és valami elképesztő hangja van.
-Énekelsz még nekem?-kérleltem.
-Mi lenne, ha te énekelnél?
-Nekem hamis a hangom.- hajtom le a fejem.
-Na, légyszi!- kérlel.
-Nem...- motyogom. -A-anya azt mondta, hogy majdnem megsüketült amikor 10 évesen énekeltem neki.
-Jimin!- fogja meg a vállam.-Minah egy szörnyű anya! Kurvára felejtsd már el azokat, amiket mondott neked!
-A-azt i-is, ho-hogy e-egy f-felesleges i-idióta va-vagyok?- dadogok könnyes szemmel.
-Igen!- kiált fel, mire összerezzenek. -Nem vagy felesleges és idióta sem! Egy imádnivaló, angyali srác vagy! -kezeit arcomra teszi.
-Nem is igaz...- mormogom.
-De igaz!- nyom egy puszit az ajkamra.- Nos, énekelsz nekem?- kérdezi.
-Te mész először fürdeni?- terelem a témát, mire felsóhajt.
-Menj te nyugodtan.- mosolyog.
Felálltam és kikukkantottam a folyosóra. Anyumék szobájának a zárja kattant, ami annyit jelentett, hogy bezárkóztak. Lassan lépkedtem a fürdő felé és benyitottam. Huh... Tiszta. Vissza mentem Kook-hoz és a fejemmel biccentettem egyet.
-Kezd te, ha kedves az életed!- megyek a szekrényemhez.
Ránéztem a vendégre és testét kezdtem pásztázni.
-Mit nézel ennyire?- kérdezi közelebb lépve.
-Nos Drága barátom -ennél a szónál nyelt egy nagyot. - a méretedet nézem. Lehet nagyok lesznek rád a ruháim...- mosolyodom el kínosan.
-A tieid?- szökik magasra a szemöldöke.
-Igen.- bólintok egyet és benyúlok a szekrénybe.
-Te férnél bele az én ruhámba minimum kétszer! Ne nevetess! -kukkant át a vállam felett.
A kezébe nyomtam az anyagokat és egy törcsit is tettem melléjük.
-Most menj, mert bezárták magukat!- nézek komolyan a szemébe.
-Rendben.- indul meg.

Amíg fürdött, a folyosót vizslattam. Nem szeretném, ha baja esne!
-Kész vagyok!- lép mellém.
-Mi? Ja... Oké. -bólintok egyet. -Figyelj Jungkook!- húzom be a szobába. -Zárd magadra az ajtót! Ne nyisd ki senkinek! Támaszd be az íróasztalommal! Kérlek, kérlek, vigyázz magadra! Ne törődj a szomszéd szobából érkező hangokkal, ne menj ki a folyosóra, mert ha kijönnek bajba leszel és féltelek!- nézek komolyan a szemébe.
-Te engem ne félts! - kuncog.
-De ha anyáékról van szó, kell! Jungkook! Ígérd meg, hogy nem mész ki és nem nyitsz ajtót!- nyüszítek.
-Megígérem!- nyom egy puszit a számra.
Reszketegen kifújtam a levegőt és megfogtam a pizsamám. Féltem őt... Rohadtul!

Nagyon gyorsan megfürödtem és az ajtómhoz futottam. Lassan lenyomtam a kilincset, mire kinyílt a nyílászáró. Mondtam neki, hogy zárja be! Beléptem a szobámba és Jungkook-ot kerestem a szememmel.
-Kit keresel?- szólal meg egy hang a sarokból, mire ijedted becsuktam az ajtót és oda néztem.
Kook állt ott, a kezében a rajzmappámmal.
-Azt add vissza, kérlek!- nyújtom felé a kezem.
-Miért van erre ráírva, hogy selejt? -kérdezi felém mutatva a lapot.-Ez nagyon szép rajz!
-Igen, biztos. -ülök le az ágyra, a hátamat a falnak támasztva.
Letette az asztalomra a mappát és mellém ült. A fejét a vállamra döntötte, s sóhajtott egy nagyot.
-Holnap nálunk alszol, oké?- motyogja.
-Oké.- bólintok egyet.
-Amúgy nagyon tetszik a szobád!- suttogja.
-Tényleg?- kérdezem meglepetten.
-Igen. Bár az enyém is ilyen egyszerű lenne...- kezd el játszani az ujjaimmal.

Beállt a csend, de ez nem kínos csend. Nyugodt, békés csend, amit Kook halk szuszogása tört meg. Elmosolyodtam. Esküszöm, kezdem megkedvelni ezt a fiút. Olyan édes és kedves.
Óvatosan kimásztam mellőle és a fejét a párnára tettem, s nehezen kihúztam alóla a takarót, majd betakartam. Elmosolyodtam. Letérdeltem az ágy mellé, majd az arcát kezdem el simogatni, mire megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat.
-Szeretlek Jimin!- mormogja.
-Én is szeretlek Jungkook!- a másik kezemmel a hajával kezdtem játszani.
-Gyere fel...
-De nem férünk el ketten.- simogatom arcát.
-Akkor közel húzódunk egymáshoz, hogy érezzük, itt van a másik!- nyitja ki az egyik szemét.
-Jungkook...-suttogom. -Nyugodtan aludj el. Megoldom.
-Nem!- ül fel.
-Mi?- nézek rá értetlenül.
-Azt szeretném, ha együtt aludnánk...- biggyeszti le ajkait.
-De ezen az ágyon nem férünk el ketten!- sóhajtok egyet.
-Akkor alszok én a földön. -mászik le mellém.
-Nem kell a földön aludnod, mert a szekrényemben van egy matrac.- mondom.
-De... Akkor miért nem vetted elő magadnak, amikor kimásztál mellőlem?- kérdezi értetlenül, mire elfolytom a nevetésem.
-Meg akartam várni, hogy tényleg elaludj.- mosolygok.
-Minek?
-Azt csak én tudom!- kacsintok és felállok.
-Vagy te sem. - néz végig rajtam, s tekintete a lábamon állapodott meg.
Sóhajtottam egyet és a szekrényhez léptem.
-És mi lenne ha úgy aludnánk hogy rajtam fekszel?-veti fel az ötletet a fiatalabb.
-Elbírsz? Nem vagyok túl dagadt?-aggódok Jungkook-ért a hájam miatt.
-Nem vagy kövér! -áll fel, s mellém lép. Az egyik kezét a hátamra, a másikat a hasamra teszi. Elvörösödve figyeltem, hogy mit akar.
-Hájad sincs! Egy kicsi felesleges sincs rajtad, ami mindenkinek van!- mutat magára.
-De nagyon sok felesleges van rajtam...- szedem le magamról a kezeit. -Neked nincs!- bököm meg a pocakját, mire kuncogni kezdett.
-Dehogy nem!- húzza fel a pólóját.
-Jungkook!- takarom el a szemem.
-Jaj Jimin!- fogja meg a kezemet és elhúzza az arcom elől. -Kinyithatod a szemed. -mondja elfolytva a nevetését. Teszem amit mond.
-Nos? Alszol rajtam?- kérdezi.
-De nehéz vagyok...- mormogom.
Felsóhajt, majd szorosan magához húz.
-Fejezd be! Nem vagy nehéz! Könnyebb vagy, mint egy toll.- suttogja a fülembe.
-Azért túlzásokba ne ess!- mormogom, mire Kook nevetni kezd.
-Na, gyere!- ránt magával az ágyba, így félig rajta fekszem, félig az ágyon.
-Elférsz?- kérdezem.
-Persze!- mosolyog rám.
-Amúgy a lámpát le kéne oltani.- mondom. -Elengeded a derekam, hogy oda mehessek?
-De vissza kell gyere, mert ha nem én ide kötözlek.- mosolyog.
Nyeltem egy nagyot és a kapcsolóhoz mentem. Leoltottam, s visszamásztam Jungkook mellé. A fejemet a mellkasára tettem és lehunytam a szemem.
-Jó éjt Kook.- motyogom.
-Jó éjt Jimin!- cirógatja a hátam.

Reggel hamarabb keltem, mint a vendégünk. Nekem az természetes, hogy hajnali ötkor már talpon vagyok, így addig felöltöztem, megmostam a fogam. Majd Jungkook-nak adok fogkefét és fogkrémet.
Visszamentem az alvó fiúhoz, aki verejtékben úszott és kipirult volt az orcája. Odamentem mellé, s kíváncsian meredten rá. Halkan nyögdécselt, mire leesett minden.
Elvörösödve haraptam be az ajkam.
-Jihminh...- nyög egy nagyot, s hirtelen felül. -Mih... - a csapzott hajába túrt.
-J-Jungkook, m-mit á-álmodtál?- dadogok.
-Hát... Kicsit zavarba ejtő.- húzza el a száját. -De... Előbb mi történt?- kérdezi.
-Öhm...- leszek még pirosabb. -Mond el mit álmodtál!
-Alattam feküdtél és... Egy ideig félmeztelen voltál... -elkapom róla a tekintetem. Egy ideig? Oh... -A nyakadat kényeztettem, kiszívtam, mire nyögdécseltél. A kezem elindult lefelé...- itt a kezemet a szájára tapasztottam. Megszégyenítem a paradicsomokat...
-Ne folytasd...- zavaromban azt se tudtam hová nézzek.
Jungkook csak kuncogott.
-Mmm.- beszél a kezembe, mire elveszem onnan. -De akkor mond el mi történt!
-Ivarérett lettél.- hadarom el.
-Mi?- húzza fel a szemöldökét.
-Magömlésed volt. Ivarérett lettél!- harapom be az ajkam.
-Nem értem!- vigyorog.
-Jaj ne szórakozz velem!- csapom meg a karját.
Megragadta a kezem és berántott maga mellé. Pontosabban alá. Vörös fejjel néztem a gyönyörű fekete szemeibe.
-Jungkook...- suttogom.
Ajkaimnak esett, közben kezei útnak indultak.

Az én mancsom becsúszott a pólója alá, mire Kook felsóhajtott.
Hirtelen kicsapódott az ajtóm, mire a fölöttem lévő fiú elvált tőlem.
-Jungkookie!- anyám felé kapta a fejét.-Ideje indulnod!- vigyorodik el.
Egy szó nélkül szállt le rólam, de ahelyett, hogy kiment volna, megfogta a kezemet és magával rántott a szekrényemhez. Kinyitotta és kiszedett belőle pár ruhát.
-Hol találok táskát?- néz rám.
-Park Jimin. Ha meg mered mondani, megkeserülöd!- sziszegi anya.
-Fogja már be!- kiált fel Kook.
-Másik oldal.- kerülöm meg és kinyitom az ajtót, majd kiveszem a sporttáskám.
Jungkook megfogta a tatyót és pakolni kezdett bele. Anya nagy léptekkel megiramodott felém, s mikor elém ért a mellettem álló fiú keze lendült, majd egy nagy csattanással anya arcán landolt. Ugrottam egyet ijedtemben és Kook mögé bújtam. A srác felkapta a táskát, s a kezemet megfogva, húzott ki a házból.

Pár perc múlva már két utcányira voltunk a házunktól.
-N-ne haragudj Jungkook...- mormogom.
-Mi? - áll meg meglepetten. -Miért haragudnék?
-M-mert anya ránk tört é-és...- hajtom le a fejem.
-Ennek így kellett történnie Babám!- ujjai állam alá csúsztak, s felemelte a fejem.
-D-de...
-Nincs de. Gyere, mindjárt ott vagyunk!- mosolyog.