Hazaérve anyám kezébe nyomtam a gyógyszereket és felmentem a szobámba. Hallottam, ahogy nyílik a bejárati ajtó, így a sajátomat becsuktam. Tudom mi fog történni... Én ezt nem akarom... A szemem megtelt könnyel.
Most inni fognak, aztán rámtörnek és elvernek. Néma sírásba kezdtem és az ajtó mentén lecsúsztam a földre. Nem nem és nem!
Hallottam, ahogy a poharak koccannak egyet, majd egyszerre mondják, hogy "egészségedre!".
Mindig így megy. Minden áldott nap. Kezemet a számra tapasztottam és összegörnyedve zokogtam. Sokszor elgondolkoztam a halálon, de arra jutottam, hogy én el akarok érni valamit az életemben és az nem a temető. Még.

Az üveg poharak újra és újra koccantak egyet. A félelem átjárta a testemet, s kirázott a hideg. Hamarosan ismét felszakadnak a sebeim, amik valamilyen szinten begyógyultak.
Péntek van. Szombaton szerencsére nincs suli, így nem kell látniuk a friss sebeket. A nagyon nagy veréseket mindig pénteken és szombaton végzi az anyukám és a nevelő apám. Az igazi felcsinálta anyámat, majd lelépett. Egy szende szűz vagyok, akit a szülei kényszerítenének arra, hogy erőszakoljam meg azt a nőt, aki életet adott nekem. Nem vagyok képes megtenni, így a verés mellett maradtak. Na meg persze, hogy kikötnek és előttem csinálják az ágymulatságot. Olyankor felfordul a gyomrom.
-Chim!- hallom meg anyám hangját.
Szememet összeszorítottam.
-Park Jimin! Most azonnal válaszolj anyádnak, vagy jobban megbánod, mint eddig! -fenyeget a nevelő apám.
Szipogva letöröltem a könnyeim, majd felálltam. Nem bírtam befejezni a sírást, de muszáj kimennem. Kinyitottam az ajtómat, mire anya odafutott hozzám és gyomorszájba vágott.
-Ezt azért, mert utállak!-üvölti. A fájdalomtól összegörnyedtem, de nem hagyott békén, s a hajamat megmarkolva emelte fel a fejemet. Felpofozott. -Ezt meg azért, mert sírsz egy kis szarság miatt! - még egyet kaptam a bal arcomra, majd orrba vágott. Éreztem, hogy kicsordul a vérem. -Hamarosan találkozunk!- sziszeg, s belök a szobámba. A nagy lendület miatt seggre estem. Zokogva feküdtem el a földön. Miért utál ennyire a világ?
A lábammal óvatosan behajtottam az ajtót, s maradtam a padlón. Oldalamra fordultam és magzatpózba húztam magam. Zokogásom alább hagyott, így csak szipogtam. Szerintem ideje erőt gyűjtenem és megcsinálnom a leckém.
Feltápászkodtam és egy zsepit az orromhoz szorítva, kezdtem el kipakolni a holmimat. Áttanulmányoztam az órarendet, majd a megfelelő tanszereket kitettem az íróasztalomra, a feleslegeseket pedig visszadugtam a fiókba. Leültem és az első füzetemet, ami a legtetején volt, kinyitottam. Elolvastam a jegyzeteimet, s a házi feladatot megkerestem a munkafüzetben és a tankönyvben.
Három órán át tanultam, nyugalomban, ami nagy szó. Néha nyögéseket hallottam, de inkább a tanulásra koncentráltam. Tudom, hogy péntek van, de nem lesz más alkalom a lecke megírására... Érzem!
-Jihminh!- nyög fel anyám. Ne figyelj rá, mert megint megjárod!
Leírtam az utolsó szót, majd mindent becsuktam. Huh... Kész vagyok!
Bepakoltam a táskámba, s leoltottam a lámpámat. Megnyitottam a telefonomat, ami este kilencet mutatott. Sóhajtottam egy nagyot és megdörzsöltem a szemem. Nagyon álmos vagyok, de le kéne fürdeni...
Felálltam a székből, s kikukkantottam a szobámból. Jihoon most csukta be a hálójuk ajtaját és hallottam, ahogy kattan a zár. Oké, most kell menni fürdeni, mert bezárkóztak!
A szekrényemből kikaptam a pizsamámat, majd siettem a fürdőbe. Benyitottam, s szörnyű látvány fogadott. Tele volt hányva az egész fürdő és mindenféle nedvvel voltak telekenve a falak. Elfintorodtam. Én ma mindenképp lefürdök, szóval kitakarítom...
A pizsamámat visszavittem a szobámba és ledobtam az ágyamra. Vettem egy nagy levegőt, mire megszédültem. Gyerünk Chim! Kitakarítod és minden jó lesz! Na persze! Ez egy jó vicc volt!
Elindultam a takarítószerekért, s amint a kezemben tudtam azokat, elindultam a fürdő felé. Itt az idő... Pfuj, de megcsinálom! Amúgy is nekem kéne, szóval inkább megcsinálom most, minthogy megfürödve legyek ismét koszos. Megtöröltem az orromat, ami még mindig vérzett, de nem olyan erősen. Egy zsepit dugtam az orromba, majd beléptem a fürdőbe.
Hosszúra nyúlt a takarítás. Nagyon hosszúra. Fél tizenegy volt, amikor befejeztem. A szemeim majd' összeragadtak. A takarítószereket elpakoltam és egy nagyot ásítottam. Most még biztosabb, hogy lefürdök!
A szobámba mentem, s a pizsamámat felkapva az ágyról, lépkedtem csendesen a fürdőbe. Anyumék reményeim szerint már alszanak, ezért halk kell legyek.
Miután lezuhanyoztam, felkaptam magamra a boxerem és a pólóm. Megmostam a fogam, s próbáltam nem a tükörbe nézni, de nem sikerült. Egy teljesen összetört srác nézett vissza rám. Megráztam a fejem és kiöblítettem a szám. Megmostam az arcom, s kirohantam a fürdőből. Nem akarok még egy sírógörcsöt! Nem nem és nem!
Beérve a szobámba, becsuktam az ajtóm, s az ágyra dőltem. Egy nagyot sóhajtottam és éppen álomra hajtottam a fejem, mikor kicsapódott a falap, ami ajtóként funkcionál.
-Park Jimin!- szólal meg a nevelő apám. -Szeretnék kérdezni valamit!- telepedik le az ágyam szélére.
-Mond.- ülök fel.
-Utálsz minket?- kérdezi halkan.
-Ha azt mondom igen, megversz. Ha azt mondom nem, szintén megversz. -motyogom.
-Miért tenném azt?- vág értetlen fejet, mire betelik a pohár.
-MI EZ A KÉRDÉS??? EGÉSZ ÉLETEMBEN CSAK VERTETEK ÉS BÁNTOTTATOK! - kiabálok. Jihoon keze lendült és egy nagy csattanással az arcomon landolt.
-Tisztelettel beszélj az apád előtt! Úgy viselkedsz, mint egy tinikurva, akinek megvan a menstruációja!- ismét felpofozott, majd kiviharzott a szobából.
Néma sírásba kezdtem és a fájó pontra tettem a kezem. Lehunytam a szemem, így csak hallottam a lépteket, amik egyre közeledtek felém. Nyeltem egy nagyot. Éreztem, ahogy egy ököl nagy erővel a mellkasomnak ütközik. Fájdalmasan felnyögtem és kinyitottam a szemem. Anyámat pillantottam meg, aki fehérneműben üt, ahol ér.

•Reggel•

Amikor kinyitottam a szemem, anyám vigyorgó fejét pillantottam meg, mire ijedtemben leestem az ágyról. Sajog mindenem az este miatt...
-Kelj fel! Menj el a boltba kajáért!- néz rám szigorúan. Nyeltem egy nagyot és bólintottam. -A pénz a konyhában van!- mondja, majd kiviharzik a szobából.
Felálltam és a szekrényemhez sétáltam.
Felvettem egy fehér garbót és egy fekete nadrágot.

Megigazítottam a hajam és a telefonomat a zsebembe csúsztatva kimentem a konyhába. Felkaptam a pénzt és a mellette lévő cetlit.

Lista:
•Liszt
•Cukor
•Uborka
•Paprika
•Szalámi
•Só
•Petrezselyem

Elolvastam és zsebre vágtam. Az ajtóhoz siettem és felvettem a cipőm, majd távoztam a házból. A kellemesen hűvös idő megcsapta az arcomat. Mélyen beszívtam a levegőt, s kifújtam. Lassan elindultam a járdán a bolt felé.
Amikor beléptem az üzletbe mindenki rám kapta a tekintetét. Néhányan eltátották a szájukat, néhányan nem foglalkoztak velem.

Összeszedtem mindent. A pénztárhoz léptem és fizettem. A szatyorba kezdtem pakolni, mikor megszólalt a pénztáros.
-Minden rendben van, uram?- mosolyodik el halványan.
-Csak 17 éves vagyok, és igen, minden rendben van!- mondom rá sem nézve.
-Jimin?- hallok meg egy vidám hangot mögöttem, mire megfordulok.
-Á, a titokzatos idegen.- húzom fel a szemöldököm.
-Nem kaptad még meg a levelem?- kérdezi meglepetten.
-Csak  a végét széttépték. De kaptam egy Junook, izé... Jungkook nevezetű személytől egyet.- gondolkozom.
-Hogy hogy széttépték?- kerekedik el a szeme.
-Bocsánat, szívesen csevegnék még, de nincs sok időm.- mosolyodom el keservesen, s visszafordultam a szatyrom felé. Gyors belepakoltam a maradék holmit, majd sietősen leemeltem a pultról, de sajnos a szatyor nehezebb, mint gondoltam, így lezuhant a földre.
-Hogy a kurva isten vágná ketté!- morgolódok.
A srác gyorsabban kapcsolt, mint én. Leguggolt és elkezdte összeszedni az élelmiszereket. Láttam, hogy egy cetlit is bele tesz, de jelenleg nem ez a legnagyobb bajom, hanem az, hogy még mindig nem vagyok képes megmozdulni.
-Tessék Hyung! Segítek hazavinni!- mosolyog rám.
-Add vissza! Haza tudom vinni egyedül is!- mondom.
-Persze, majd hagyom, hogy hatvanszor összeess az utcán! Nem gond ez nekem! Szeretek segíteni embereknek, és neked is nagyon szeretnék!- indul el.
-De miért? Miért nem rúgsz belém és nevetsz ki? Miért nem ütsz meg? - kérdezgetem, közben próbálom felvenni a tempóját.
-Ha olvastad a levél elejét, akkor tudod miért!- kuncog.
-De... Én ezt akkor sem értem...- motyogom.
-Ezt nem érteni kell, hanem érezni!- egy sunyi mosoly kúszik arcára.
Sóhajtottam egyet és hagytam, hogy segítsen. Félek. Mi van ha kihasznál? Oda a nem létező becsületem... Mi van ha tényleg szeret? Akkor talán segít kilábalni ebből a szar helyzetemből...

Sokáig sétáltunk, mert nem egyszer kísérleteztem meg azzal, hogy elveszem tőle a szatyrot. Most is a mancsához nyúltam, hogy elvegyem a tulajdonom, de elhúzta a kezét és arcomra nyomott egy puszit, mire lefagytam. Megálltam, s elkerekedett szemekkel vizslattam.
-Jaj ne csináld már! Ne nézz úgy, mint aki nem kapott még soha egy puszit sem!- fordul felém mosolyogva.
Lehajtottam a fejem és a cipőmet kezdtem el elemezni.
-Chim... T-te... Soha nem kaptál puszit?- lép közelebb. Megráztam a kobakom, mire letette a szatyrot és magához ölelt. A homlokomra nyomott egy puszit, majd az orcámra. Zavaromban azt se tudtam, hogy hogy hívnak.
-J-Jungkook...- szólítom meg az állítólagos nevén... Ha nem ez a neve, akkor égek egy nagyot... Mint mindig.
-Igen?- néz mélyen a szemembe.
-Nekem sietnem kell!- mondom és el akarom venni tőle a szatyrot, mire felmordul.
-Mondom, hogy segítek!- ezzel elindult.
Megforgattam a szemem és követtem.
-Tudod egyáltalán, hogy hol lakom?- kérdezem.
-Öhm...- reménykedve rám emelte tekintetét.
-Lehetetlen eset vagy!- kuncogok.
-Te meg egy tiltott gyümölcs!- vágja rá kapásból. Meglepődtem. A mai nap folyamán már nem is tudom hanyadjára.
-Miért is?- kérdezem.
-Az legyen az én titkom!- kacsint.
Lemondóan sóhajtottam egyet, majd elindultam a házunk felé, s közben magamon éreztem Jungkook tekintetét.
-J-Jimin...- dadogja, mire felé fordulok.
-Hm?
-A-a h-hátad!- teszi le a szatyort a padra, ami mellett megálltunk és megragadva a vállamat, fordított háttal magának. Teljesen lesokkoltam. Mit akar?
-Jungkook, mit csi~ -hirtelen felhúzta a felsőmet. -Jungkook!- kiáltok fel.
-T-te...- hideg keze a lapockámhoz ért, és ahelyett, hogy kirázott volna a hideg, belenyilalt a fájdalom. Felszisszentem és ugrottam is egy kicsit.
-Húzd vissza a felsőm!- könyörögtem.
-De Jimin! Vérzik a hátad! A garbód háta csurom vér!- hangja ijedten és aggodalommal telien csengett.
-Nem lesz semmi bajom! Engedj el!- lépek előre, mire a kezében tartott anyag kicsusszan mancsa közül és a hátamhoz simul ismét.
-De ez nem normális dolog, hogy csak úgy elkezdesz vérezni! Komoly sebeid vannak! Azokat le kéne tisztítani és bekötni a tested! A gyönyörű fehér bőrödet szinte teljes egészében befedi a sok seb és folt. - ragadja meg a szatyrot, s követni kezd.
-Nem lényeg. Meg vagyok nélküle!- morgok.
-De Park Jimin! Ez a halálodat is okozhatja! Ne legyél már ilyen bolond! Ki bánt téged?- ragadja meg a vállam.
-Miért érdekel ez téged? Nem akarom, hogy segíts. Nem akarom, hogy az én kicseszett életemmel foglalkozz a tied helyett!- kiabálok.
Sokkoltan meredt rám. Kihasználtam, hogy nem mozdul meg, s kitéptem a kezéből a szatyrot és megiramodtam a házunk felé. Kétszer majdnem elestem, de nehezen sikerült megtartanom az egyensúlyom.
Átléptem a kapun, s megszédültem. Tántorogva tettem pár lépést, majd megráztam a fejem. Nincs semmi bajom!
Hallottam, hogy a kerítést valaki átugorja és éreztem, hogy szorosan magához ölel. Összeszorítottam a szemem és a homlokomat kezdtem maszírozni a szabad kezemmel. Az a valaki kiszedte a kezemből a szatyrot, mire felmordultam. Kinyitottam a szemem és megragadtam az elvett tárgyat és elindultam az ajtó felé, de hirtelen megszédültem, s  eldőltem. A fejem koppant egy nagyot a kövön és mielőtt elnyelt volna a sötétség, hallottam, hogy egy ismerős hang kétségbeesetten kiáltja a nevemet, s éreztem, ahogy a testemet megcsapja egy testnek a hője és a levegőbe emelkedik.
Jungkook?