A Bem téren ült az egész család, mögöttünk néhány méterrel két alföldi öregember, alaposan beszívva. Ha láttátok, tudjátok miről beszélek, de azért leírom. Voltak ilyen lilán világító drónok, vagy nem tudom mik, de azok nagyon lassan mentek. Az elején jelentek meg először, az egyik tata azonnal rákezdte:
-Jönnek az ufók!

Kicsit később megint láthattuk földönkívüli barátainkat, én már röhögve mondtam a családnak, hogy megint az ufók közelednek.
Erre mögöttünk:
-Há' nézd má' megin' itt vannak az ufók!

Öt perc múlva olyan furcsa cuccokat lőttek fel, amik nem robbantak, csak világítottak. Persze jött az újabb alkohol szülte mese:
-Na, megérkeztek a tündérek!

És a tűzijáték végén:
-Visszajöttek az ufók!!!

Bocsi hogy ennyi ideig eltűntem, mostantól abszolút mindig itt leszek, kivéve amikor nem. Hoztam egy másik, kevésbé voces sztorit is:

Vidéken nyaralt a család, beszélgettünk a szomszédokkal. A közeli boltba mindig hajnalban hozzák a kenyeret, ez volt a téma.
-Há' csapja, rúgja, vágja...állandóan felébredünk rá!-panaszkodott a szomszéd, arról beszélt, hogyan szokott pakolni az emberke. Arra biciklizett egy öregasszony, aki hallotta a dolgot:
-Azt tudjuk hogy Janika egy nagy tahó!