Ryan

Ma is direkt hamarabb beültem a terembe, és vártam, hogy királylány megjelenjen. Meg is jött, ledobta a cuccát, aztán leült. Ma sötétkék farmer feszült a lábára és fekete szűk rövid ujjú volt rajta, ami kiemelte a telt mellét. Szőke haja fényesen omlott hátára, szinte a derekát verdeste. Gyorsan kipakolt mert mér csak két perc volt hátra a szünetből.

- Na, csak befutottál? –kérdeztem.

- Neked is szia.

- Ja, bocs. Akkor szia. Befutottál?

- Hát, mint látod. –felelte enyhe gúnnyal a hangjában.

- Miért vagy ilyen kis harapós? Talán bal lábbal keltél fel reggel?

- Hát, mint látod. –ismételte meg ugyan úgy.

- Ne ismételgesd magad folyton. Úgy tudom az az én dolgom.

- Miért is? –kérdezte, miközben kérdőn felhúzta az egyik szemöldökét.

- Tegnap én ismételgettem magam a pályán, ha jól emlékszem. Akkor te szóltál rám. Nos, ma úgy tűnik, felcseréltük a szerepet.

- Aha, úgy tűnik. –mondta de közben elővette a telefonját és azt nézegette. Mikor felvillant és elolvasta azt az sms-t, elmosolyodott. Gyorsan visszaírt annak a valakinek. Eltette, de hallottam, hogy megint rezeg egyet. Elővette és visszaírt. Ez így ment egész matekórán. Kezdett kicsit idegesíteni. Megpróbáltam ugyan szóval tartani, de nem nagyon figyelt. Egy idő után feladtam, mert láttam, hogy semmi értelme. Mikor megszólalt az óra végét jelző csengő, azt sem vette észre. Megböktem a könyökömmel, hümmögött ugyan, de nem igazán nézett ide, ezért felálltam, odalöktem egy „sziá"-t és kimentem a teremből. Eszembe jutott, hogy milyen régen is beszéltem Luke-kal. Éppen meg akartam keresni, mikor észrevettem, hogy felém jön, próbálja átverekedni magát a tömött folyosón. Én is elindultam felé, hátha úgy gyorsabban odaérünk egymáshoz.

- Csá, haver! –mondtam neki.

- Csá! Hallod merre jártál? –röhögte el magát.

- Nem tudom. Errefelé. –vonogattam a vállam- Mert?

- El akartam menni veled az edzőterembe, de nem találtalak. Fel is hívtalak, de nem vetted fel a telefonodat.

- Bocs. Nem nagyon nézem meg. Szerintem még mindig ott hever a kocsi hátuljában. –mondtam vigyorogva.

- Na akkor ma ráérsz? Bepótolhatnánk a tegnapit.

- Oké, akkor ötkor az öltözőben.

- Na ja, túl van tárgyalva. Mennem kell órára. Akkor majd ott találkozunk. -mondta, de csak intettem egyet köszönésképpen.