Alexis

Hat nap telt el a filmes este óta. Azóta sokat gondolkodtam Luna telefonbeszélgetésén, de végül ki is ment a fejemből. Ryannel szinte minden időnket együtt töltjük. Azóta már mentünk el kirándulni, túrázni- aminek az lett a vége, hogy a hátán cipelt, mert olyan nagy sár volt így tavasszal a helyekben- na meg egyre melegebb lett az idő. Minden este legalább egy kicsit zenélek, ha kész van egy új szám, mindig elküldöm Ethannak. Az estéket, na meg a reggeleket kedvelem még nagyon, bár ez utóbbiért csak egyetlen egy dolog miatt. Na jó, kettő. Az egyik Ryan. A másik meg szintén vele kapcsolatos. Rájöttem, hogy az emberek miért szeretnek szeretkezni. Lehet valaki ennek a rabja? –Mert én azt hiszem, az vagyok. Határozottan. Azóta anyával minden este beszélünk, Jasonnel is néha, bár ő olyan furcsa mostanában. Arra hivatkozik, hogy fáradt, bár én szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, de nem igazán tudok ezzel foglalkozni, ha egyszer nem hajlandó elmondani. Ha úgy érzi, vége el szeretné, akkor én itt leszek neki. Lunáékkal is szoktunk együtt lógni, többnyire náluk. Nem kockáztatjuk meg, hogy még egyszer ránk törjék az ajtót, úgy mint a múltkor. A médiában is egyre aktívabb vagyok. Egyre gyakrabban töltögetek fel képeket, no meg videókat is. Most, hogy nemrégen kijöttek az új számaim, egyre több helyre hívnak, hogy vegyek részt különböző vetélkedőkben. Eddig mindet elutasítottam, ám van vagy, amit át kell gondolnom, ugyanis azt a műsort a világon minden népszerű nyelvre lefordítják és adják. Szeretnék elmenni, sőt ebben Ethan is támogat. Apropó Ethan. Mostanában nagyon normális, jól lehet vele együtt dolgozni. Nem idegesítjük halálra egymást és megállapodtunk, hogy ha lehet, kerüljük a konfliktusok. Eddig beválik és működik. Most úgy éreztem minden tökéletes, idilli. Szinte már túlzóan is. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy be fog következni valami rossz. Nos, én nem vagyok ennek a híve. Mikor a hetedik nap reggel Ry felébreszt azzal, hogy végigcsókolja a nyakamtól le a gerincem vonalán át a fenekemig, jólesően mormogok. Érzem a bőrömön, ahogy elmosolyodik.

- Csak nem felébredtél, királylány? –kérdezi rekedt hangon, vágy tűzében égő zöld szemekkel. A pillantása fogva tart.

- De, bár tegnap hamarabb felébredtem.

- Nos, az élvezetesebb volt, az biztos. –mormolja, majd végignyalja az ajkait, mintha még most is ott lenne rajta az ízem. Erre megborzongok és elpirulok az emlékre. Vigyorogva néz rám.

- Hihetetlen, hogy még most is képes vagy elpirulni, miután annyi mindent csináltunk már. –jelenti ki szeretetteljesen. Erre odahajolok és egy lágy puszit lehetelek az ajkira, miközben beletúrok az össze-vissza álló, szénfekete hajába, majd végigsimítok az arcán. Belehajtja a fejét a kezembe és élvezet teljesen lecsukja smaragdzöld szemeit. Még egy kicsit az ágyban maradunk egymás karjaiban, aztán lassan felkelünk, hogy reggelit csináljunk. Egy kis rántottát készítek, míg Ry innivalót önt és megterít. A jó meleg reggelinket odaviszem az asztalhoz, majd miközben eszünk, beszélgetünk mindenféle dologról. Egyszer csak kilyukadunk a csokinál.

- Nekem a kedvencem határozottan a fehér csoki. –Jelentettem ki vigyorogva.

- Királylány. Ugye tudod, hogy az nem is igazi csoki? –kérdezte, miközben felvont a szemöldökét.

- Dehogynem! Az kakaóvajból van. –mondtam.

- Az igazi csoki, az kakaóbabból van, nem pedig abból. –vágott vissza vigyorogva. Erre csak megcsóváltam a fejem.

- Én akkor is szeretem! –jelentettem ki és összefontam a mellem előtt a kezeimet.

- Tudom. –nézett rám mosolyogva.

Nos, így telt a reggeli. Miközben pakoltam be a mosogatógépbe a koszos tányérokat és azt a két poharat, eszembe jutott, hogy fel kellene menni az emeletre, adni egy kis helyzetjelentést a világnak.

- Megyek fel, dobok fel egy pár képet meg ilyesmit az oldalamra. –szóltam Ry-nak. Erre felnézett rám és felállt. Odasétált hozzám, majd a karjaiba volt. Én ráfektettem az államat a mellkasára és felnéztem csillogó szemeibe. Széles, kőkemény izmoktól duzzadó vállát átöleltem. Az én türkizkék szemem egybeolvadt az ő smaragdzöld tekintetével. Elvesztem a pillantásában. Egyszerre kavargott benne a szeretet, a vágy és a gyöngédség.

- Megyek veled. –súgta rekedten. Csak egy aprót bólintottam, majd összekulcsoltuk kezeinket. Hagyta, hagy vezessem fel a lépcsőn. Mikor beértünk a szobájába, odahúztam az ágyhoz. Elfeküdt rajta, majd én is mentem a sminkes bőröndömhöz. Szemeivel végig követte a mozdulataimat. Tekintete szinte perzselt. Hogy megleckéztessem egy kicsit, direkt olyan mozdulatokat tettem, amit nagyon izgatónak szántam. Meg is volt az eredménye, mert két perc múlva egy elfojtott nyögést hallottam az ágy felől. Odapillantottam.

- Minden rendben? –kérdeztem ártatlanul.

- Hát hogyne. Persze. –mondta hatalmas pupillákkal, mély hangon.

- Akkor jó. –vontam meg a vállam, majd folytattam a pakolászást az eddigi kis játékommal egyaránt. Egy tíz perc múlva közölte, hogy elmegy és lezuhanyozik, mert fel kell frissítenie magát. Erre csak kuncogtam egy sort, aztán belefogtam a sminkelésbe. A rutinnak köszönhetően egy füstös sminket varázsoltam magamnak egy nude rúzzsal. Mikor elégedett voltam az eredménnyel, kiválasztottam egy nagyon jó is összeállítást, amivel Ry-t akarom megőrjíteni. Mikor felvettem a bőrnacit és a piros felsőt, elégedett voltam magammal. A hajamat, csak úgy, mint máskor is, kifésültem, és kicsit összeborzoltam, hogy zilált hatást érjek el. Lőttem pár fotót, a legjobbakat kiraktam a különböző szociális média felületekre. Mikor ezzel végeztem, hallottam, hogy még mindig folyik a víz. Meddig zuhanyozik még? –gondoltam fejcsóválva. A következő pillanatban csengett egyszer a csengő. Összeráncoltam a szemöldököm, mert nem tudtam, ki jött. Mivel ez Ry háza, gondolom hozzá jöttek, de most nemigen tud ajtót nyitni. Lementem a lépcsőn és hatalmába kerített a rossz előérzet. Itt valami nem jó. Nagyon nem.