Alexis

Amikor felkeltem, halványan érzékeltem, hogy Ryan átkarolja a derekamat, míg én a mellkasához bújok, akár egy kiscica. A második dolog az, hogy érzem őt. A bőrének minden egyes négyzetcentiméterét, a kőkémény izmait, a feszes bőrét, a lélegzetét a hajamban, vagy a nagy kemény intim szervét, ami most a hátamnak feszül. Kicsit megmozdulok, de ekkor megvonaglik az arcom az ölemtől kiinduló fájdalomtól, közben pedig Ry is szorosabban tart. Mintha nem akarna elengedni. Ez halványan megmosolyogtat, és ezzel el is tűnik a fintor. Nagy levegőt veszek, majd megfordulok az izmos karjaiban. A lábamat átrakom a derekán, így a pénisze a nemi szervemnek nyomódik, beharapom a számat ezzel akadályozva meg, hogy kiszökjön egy nyögés az ajkaim közül. A homlokomat a mellkasának döntöm. Kicsit előrébb döntöm a csípőmet, aminek hatására Ryan morog egyet, majd még szorosabban von magához. Felpillantok gyönyörű arcára, mely most nyugalomban van. Hosszú szempillái legyezőként terülnek el az arcán, szénfekete haja össze-vissza meredezik, de most még jobban, ugyanis tegnap este én túrtam szét neki. Ekkor bevillan minden. Kitálaltam neki mindent, csak egy valamit nem. Lehet, hogy nem kellett volna, mert szerintem neki is vannak titki, de nem hiszem, hogy olyan nagyok, mint az enyém volt. Lehet, hogy csak kisebb dolgok, amik még jelentőséggel sem bírnak. De akkor miért utazott oda, ahová én? De ekkor eszembe jut, kik is a szülei. Nagyon valószínű, hogy őket ment meglátogatni, mert biztos ritkán járnak haza. A következő gondolatom az az, hogy mi minden műveltük mi tegnap. Ahányszor csak rágondolok, elpirulok és vigyorognom kell. Tényleg megtettem. Életemben először megtettem. Mások mindig azt mondták, hogy az elsőt nem élvezték, és nem is volt orgazmusok, csak majd a negyedik vagy az ötödik alkalommal. Hát, ez a veszély itt nem volt jelen, ugyanis legalább háromszor, vagy négyszer mentem, el, bár ki számolja. Annyira aranyos volt Ry-tól, hogy féltett és vigyázott rám. Ahogyan szeretetteljesen rám pillantott, ahogyan gondoskodott rólam, és figyelt minden kis rezdülésemre, nehogy még több fájdalmat okozzon. Bár kicsit sajog a lába köze, határozottan állíthatom, hogy megérte. Ó, de még mennyire, hogy megérte és megint akartam, bár ahogyan elnézem Ryan-t, nem lesz ennek semmi akadálya. Kuncognom kellett saját magamon, de erre valaki félbeszakította a gondolatmenetemet.

- Mi olyan vicces, hercegnőm? –kérdezte rekedt hangon, csillogó smaragdzöld szemekkel.

- Saját magamon nevetek, nyugi. De amúgy...Te mióta vagy fent? –ráncoltam jókedvűen a homlokom.

- Elég régóta ahhoz, hogy lássam az elpirult fejed, a mocorgásod, a kuncogásod, és az elmélkedésed. –vigyorodott el, mire én beleütöttem az egyik mellizmába, de ez inkább a kezemnek fájt. Jézusom, mi van ennek a bőre alatt, kő? Csak megráztam a fejem.

- Kösz. –mormogtam.

- De, hé, tényleg, min nevettél? –érdeklődött. Erre a kérdésére még jobban elpirultam. Arra gondoltam, hogy már úgy is látta mindenemet, mindent tud rólam, akkor már semmilyen szégyellni valóm nincs előtte.

- Azon, hogy megint akarom. –hajtottam el a vörös fejem. Erre halványan elmosolyodott, majd gyengéden felemelte az államat.

- Előttem nem kell szégyellned magad, rendben? Akárhányszor csak szeretnéd, csak szólsz és megbeszéljük. –belenéztem az őszinte szemeibe, melyek szeretetteljesen csillogtak. Erre annyira elérzékenyültem, hogy csak szorosan hozzábújtam. Lágyan megcirógatta a hátamat. – Sőt, mondjuk el egymásnak mindent, rendben? Ne legyenek titkok. Oké? –mély hangja nyugtatóan hatott rám, így csak bólintottam egyet.

- Oké. –suttogtam elhalóan. Felnéztem a szemeibe, majd ő addig lehajolt, és lágyan megcsókolt. A kezeimet a nyaka köré fontam, és addig a keze elérte a az oldalamat, melyen végighúzta az ujját, és elindult az ölem felé. Ennek hatására felnyögtem, és kihasználva a lehetőséget becsúsztatta a nyelvét a számba. Sajnálatos módon a levegőnk fogytán volt, így el kellett válnunk egymástól. Belenéztem a szemébe, és hirtelen eszembe jutott valami. Megmerevedtem, minden szín kifutott az arcomból. Biztos láthatta rajtam, hogy valami nem stimmel, mert elkezdte kérdezgetni, hogy mi a baj.

- Tegnap este... - kezdtem bele vontatottan. –Mi védekeztünk? –tettem fel a kérdést félve. Erre tágra nyitotta szemeit és megrázta a fejét. Nyögve a kezembe temettem az arcomat. Ekkor még szorosabban ölelte a derekamat magához.

Ryan

- Nyugi királylány, majd beveszel egy esemény utáni tablettát. –susogtam a fülébe.

- Ha van itthon nálad, akkor adhatsz, mert nekem meglepő módon, nincs! –vágott vissza ingerülten. Na jó, most megértem, hogy miért lett feszült, ugyanis ha terhes lett, akkor az nem lenne jó a karrierje szempontjából, meg még én sem mondtam el egy eléggé fontos dolgot. Például a valódi koromat. Ha így vesszük, az alapvető információkat nem tudja rólam, ami nagyon zavaró tekintetbe véve, hogy szerelmes vagyok belé.

Szeretem királylányt. Elfogadom minden hibájával együtt, minden percben vele akarok lenni, ha elmegy, már rögtön hiányozni kezd. Egyszerűen mintha fizikai késztetést éreznék arra, hogy mindig a közelemben legyen. Szeretem a kezét fogni, lágyan megsimítani a selyemnél is puhább haját, a hangját hallgatni, vagy csak egyszerűen nézni. Ezért is frusztrál annyira, hogy még ezeket nem is tudja. Ezért hirtelen elhatározom, hogy csak lépésenként, lassan elmondom. Kezdem mondjuk a legegyszerűbbel. A korommal, de először ezt a problémát meg kell oldani.

- Mit csináljuk? –tette fel a kérdést, miközben félelem csillogott gyönyörű égszínkék szemeiben.

- Menjünk és vegyünk egyet. –vontam meg a vállam. Erre úgy meredt rám, mint aki tök hülyének néz. – Jó, akkor küldjük el Lunát. –tettem fel védekezően a kezem.

- Oké. –fújta ki a levegőt. Elővette a telefonját az éjjeliszekrényem fiókjából, aztán csak felemeltem a paplant és kecsesen becsusszant mellém. Míg én felültem és a hátamat az ágy támlájának támasztottam, addig hercegnő is megcsinálta ugyanazt, csak annyi különbséggel, hogy a lábam között ült és a hátát a mellkasomra döntötte. Addig én átkaroltam a derekát, és az államat a vállára támasztottam. A melléig felhúzta a takarót, mert szerintem kicsit fázott. Ekkor még jobban magamhoz öleltem törékeny testét és a haját átsöpörtem a másik oldalára és így hozzá tudtam férni a kecses nyakához, amire egy puszit leheltem, és ott volt a tegnapi szívásnyom is, ami elégedettséggel töltött el, mert ez jelzi a többieknek, hogy királylány hozzám tartozik, és ha kikezdenek vele, akkor azt nagyon megbánják. Még a legkisebb dologtól is meg akarom védeni. Ekkor vettem észre, hogy a telefonján megnyitja a skype –ot és a képernyőn megjelenik Luna kíváncsi feje, ám mikor meglát ott minket, akkor kikerekedik a szeme.

- Mintha azt mondtad volna, hogy csak beszélgetni szeretnél. –húzza össze a szemét vészjóslóan és hercegnőre mered.

- Hát, igen... Lényegében csak erről van szó. –babrálja a nyakláncát az említett személy.

- Na meg lenne egy kérésünk is. –szóltam közbe. Az egyik keze királylánynak megfogja és megszorítja az enyémet. Én rögtön viszonzom és a másikkal is közrefogom apró kezét. Amíg felfordítom, az egyikkel alulról megtartom, majd a kis tenyerére rajzolok a másik kezemmel és ujjaimmal, így tulajdonképpen olyan, mintha védelmezném a nagy kezeimmel az övét. Szeretetteljesen felnéz rám, majd egy csókot lehel az arcomra. Lehunyom a szemem és élvezem a lágy érintéseit. Ám mint minden idilli pillanatot, ez is véget ér, mégpedig a telefonból szólongató barátunk jóvoltából. Kösz, Luna.

- Na, mi az? –tudakolja izgatottan.

- Tudja. –szólal meg hercegnő. Erre csak értetlenül nézek rájuk, és addig Lu meg sikongat meg kérdezgeti, hogy mi történt.

- Elmondtam neki. –vonja meg a vállát. Itt kezdtem el sejteni, hogy miről is van szó. Luna tudta?

- Na, álljunk is meg egy másodpercre. –vonom össze a szemöldököm, majd zavartan a hajamba túrok. – Te mindent tudtál? –kérdeztem a telefonon lévő személytől.

- Aha. –válaszolja vidáman. – Na, de mondjátok már, miről van szó! –szólít fel mindkettőnket. Erre egymásra pillantunk, de egy kiáltás hatására visszafordulunk a képernyő felé.

- Állj! Ti lefeküdtetek? –ordítja a laptopba. Erre csak halkan elnevetem magam, ám a nagy hangzavar hatására Luke értetlen szemmel bebotorkál a rózsaszínű szobába.

- Ne ordíts már, nem tudok aludni. –motyogja álmosan a testvérének.

- De lefeküdtek! –magyarázza nagy hévvel továbbra is.

- Kik? –vonja fel a szemöldökét, de nem úgy tűnik mint ha annyira érdekelné.

- Ők. –int a kezével felénk a laptopon keresztül. Erre odanéz ahová mutatott Luna és minden álmosság kiszökik a szeméből. Elkezdünk integetni neki, mire elképedve visszaint.

- Ez most komoly? –rohan oda, mikor leesik neki, milyen jelentőséggel bír ez a kijelentés.

- Aha. –mosolygok le hercegnőre, aki a fejét felém fordítja, és a szemében szeretet csillog. Ekkor letéved a tekintetem a tűzvörös ajkaira, majd egy másodperccel később már lágyan meg is csókoltam. Mielőtt teljesen elhagynám az ajkait egyszer megpuszilom.

- Hahó, srácok, mi is itt vagyunk ám! –mondják. Francba.

- Miért is hívtuk őket? –mikor ezt odasúgom királylánynak, csak elneveti magát. Szeretem mikor nevet, mert ilyenkor az arca megtelik élettel, szinte kivirul.

- Luke, majd még mesélünk, de most kimennél egy kicsit? –tette fel a kérdést hercegnő kérő szemekkel. Luke-ot néha nehezen lehet meggyőzni, de most csak sóhajtott és elköszönt tőlünk, majd kicsoszogott a szobából. Esélye sem volt. –gondoltam magamban vigyorogva.

- Na, tubicáim, miért is hívtatok? –vonta fel kérdőn a szemöldökét.

- Tudnál nekünk hozni egy esemény utáni tablettát, meg egy terhességtesztet? –kérdeztem óvatosan. Elképedve bámult ránk, majd kifakadt.

- Nem védekeztetek? –bámult ránk dühösen.

- Hát... Az a helyzet, hogy kiment a fejünkből. –mondta királylány.

- Istenem, hogy lehetnek valakik ilyen hülyék?! –meredt ránk egy percig, majd megenyhült és így szólt –De amúgy, igen, viszek. Úgy örülök, hogy végre minden szuper! –vigyorgott fülig érő vigyorra. Komolyan, ilyen hangulatváltozásai vannak? Lassan kezdek tőle félni. A következő pillanatban kijelentette, hogy majd indul hozzánk a cuccokkal, miután megvette és szólt, hogy nehogy megint elkezdjük, mert nem fog húsz percig minket hallgatni a nappaliban, miközben akciózunk. Ismételten: Kösz Luna. Ezután királylány közölte, hogy el kellene menni zuhanyozni.

- Megyek veled. –pattantam ki az ágyból. Nevetve indult meg a fürdőszoba felé. Mikor beálltunk és elkezdtük a vizet folyatni magunkra, magamhoz húztam, így a meleg víz mindkettőnket úgy ölelt át, mint egy köpeny. Ezután fogta a tusfürdőmet és nyomot a tenyerébe. Elkezdte a mellkasomat mosni, majd a hátamat. Kicsit berogyasztottam a lábamat, hogy elérje a vállaimat is. Mikor lentebb haladt, akkor újra kiegyenesedtem. Végigmosta a hátamat, majd megfordultam. Itt még egyszer végigsimított a hasamon, amin megszámolta, hogy hány kocka volt.

- Na, mennyit számoltál? –kérdeztem vigyorogva.

- Mi? –nézett rám értetlenül.

- Hány kockát számoltál meg?

- De én nem is... - kételkedve néztem rá, mire lemondóan sóhajtott egyet. –Hatot. –fejezte be a mondatát. Győztes vigyorral az arcomon nyúltam a tusfürdőmért, majd szépen lassan átszappanoztam a testét megállva bizonyos helyeken. Miután végeztünk, kiszálltunk, majd megtörölköztünk. Igaz, hogy hercegnő hajat is mosott, így ő még bent maradt megszárítani, addig én lementem és csináltam reggelit. Egyszer csak csengettek. Biztos vagyok benne, hogy Luna jött meg. Odamentem az ajtóhoz, majd beengedtem.

- Na, hol van?

- Fent szárítja a haját. –intettem a kezemmel a szobám felé.

- Oké. Addig én felmegyek és köszönök neki. –ezzel a kijelentéssel elindult felfelé, majd még visszaszólt az ajtóból. –Ja, és ha már itt vagy, csinálj már nekem is kaját. –ezzel nevetve felvágtatott a lépcsőn. Válaszul csak megforgattam a szemem, majd nekiálltam még egy személyre reggelit csinálni. Miután készen lettem, felszóltam a csajoknak.

- Kész a reggeli!

- Oké, megyünk. –jött a válasz, és már hallottam is, hogy szaladnak lefelé. Mosolyogva megcsóváltam a fejem. Kikészítettem az asztalra a tányérokat, amin ott terpeszkedett a reggelink.

Miután végeztünk vele, az volt a program, hogy áttanulmányozták a fogamzásgátlónak a használati utasításait. Ezek után rendeltetés szerűen bevette, majd Luna lelépett, mondván, hogy most magunkra hagy bennünket. Éppen a kanapén ültünk és beszélgettünk.

- Szerintem én beoltatom magam és így nem kell azon aggódnunk, hogy terhes leszek-e. –mondta. Ezen elgondolkodtam.

- Igen, ebből a szempontból jó lesz. –feleltem gondolkodva.

- A másik szempontból? –nézett fel rám kérdőn az ölemből. Az arcom a hajába temettem és beszívtam az illatát. Most az én samponom keveredett cseresznyevirág illattal. A kezem közé fogtam az egyik tincsét és azzal játszottam, miközben válaszoltam.

- Hát, nem is tudom, én akkor sem akadnék ki, ha terhes lennél. Örülnék neki. –simítottam a kezem lapos hasára. Nagyon sóhajtott.

- Nem arról van szó, hogy nem örülnék neki, de most olyan sok minden van a nyakamon és örülök, hogy nem roppanok ketté. –magyarázta. –Meg még hivatalosan egyikünk sem felnőtt, én nem vagyok huszonegy, te meg pláne nem. –nézett a szemembe. Ekkor eszembe jutott, hogy elmondom neki a koromat. Kényelmetlenül elmosolyodtam, de inkább grimasznak hatott. Ekkor értetlenül nézett majd óvatosan megkérdezte.

- Ugye? –bizonytalan volt a hangja, tekintetén láttam, hogy most nem érti, mi folyik itt. Végül lemondóan sóhajtottam. Elmondom. Nem lesz kertelés, nem lesz félrebeszélés, vagy hazugság.

- Én már elmúltam huszonegy. –kikerekedett szemekkel bámult rám.

- Azt mondtad, elmúltál, de akkor mennyi vagy? –bizonytalanul méregetett.

- Huszonöt. –jelentettem ki.

- Hogy mi? –nyögte - Na jó, ne viccelődjünk, kezdesz megijeszteni.

- Nem vicc. –ráztam a fejem, tekintetem komoly volt. Döbbenten bámult rám.