Ryan

Mikor felébredtem, elmentem felvenni egy sortot és lementem edzeni, hátha kitisztul a fejem. Hát, mit is mondjak, nem igazán sikerült. Mikor végeztem, lezuhanyoztam és bementem a gardróbba. Kivettem egy sötét nadrágot, gyorsan felvettem, és utána kikaptam egy pólót. Szinte nem is néztem meg, hogy mit veszek fel. Lementem a konyhába, felkaptam egy almát és beleharaptam, de közben meg felkaptam a kocsi kulcsot. Bevágtam magam a kocsimba, és kihajtottam a feljáróról. Mikor a suli közelébe értem, rápillantottam az órára. Basszus! Késésben voltam, de nem zavart különösebben. Ekkor lettem figyelmes egy sötétkék sportkocsira. Gyorsan bekanyarodott egy parkolóhelyre, de mikor a vezető felegyenesedett, nagyon meghökkentem. A kis királylány volt az. Majdnem kiesett a szemem a helyéből. De mielőtt ez megtörténhetett volna, gyorsan leálltam, hogy ne legyek feltűnő. Mire megint rá tudtam figyelni már azt vettem észre, hogy kikapja a cuccát és gyalog indul meg a suli felé. Nem értettem, hogy ha van kocsija, miért gyalogol, mikor ott is megállhatna, sőt nem is kellene olyan sokat sétálnia. Ez egy kicsit furcsa volt. De, gondoltam, biztos megvan ennek is az oka. Még mindig bámultam, de már csak a távolodó alakját láttam. Észbe kaptam, és én is kiszálltam. Gyorsan kivettem a cuccom és lezártam a kocsit. Na, induljon a nap! Igyekeztem nem olyan sokat késni, de eléggé terjedelmes távolságra álltam meg a sulitól. Tíz percet késtem az első órámról. A matek órát vártam a legjobban az összes órám közül. Direkt hamarabb mentem be a terembe, hogy leüljek oda ahová tegnap is. Miközben azon gondolkodtam mikor csengetnek végre be, megszólalt a szünet végét jelző csengő. Gyorsan mindenki bejött az órára, őket meg a tanár követte. Értetlenül néztem körbe. Hol van a lány? Hiszen láttam reggel, hogy bejött a suliba! Vártam egy kicsit, hogy hátha késni fog, mert az előfordul, nem igaz? Hát nem. Nem jött be egész órán. Ezt megszívtam.

Mikor vége lett a tanításnak elindultam a focipálya felé, mert futni szerettem volna egy kicsit. Pont itt volt a futónadrágom, meg a felsőm. Bementem az öltözőbe, gyorsan átöltöztem, de csak a nadrágot vettem fel, mivel úgy ítéltem meg, hogy eléggé meleg ez a délután. Kicsit még nyújtottam, de azután kimentem. Odamentem a kilátóhoz, és lepakoltam. Végigjárattam a szemem azokon, akik futottak. Mivel most senkivel nem akartam beszélni, bedugtam a fülhallgatót a fülembe. Már szakadt rólam a víz, de ekkor megláttam egy ismerős arcot a távolban. Jobban figyeltem és megállapítottam magamban, hogy bizony ő az. Fekete vállpántost és lila rövidnadrágot viselt. A cipő szintén fekete volt. Nocsak! A királylány is szeret futni? Úgy látom, hogy szeret zenét hallgatni is, miközben eléggé a gondolataiba van merülve. Lesütött szemmel megy és nem is nagyon figyel semmire, csak az útra. Mivel nagy a pálya, ezért nagyon messze vagyunk egymástól. De most hirtelen, ahogy végiggondolom, vele szívesen futnék, de ami ennél még fontosabb, hogy meg kell tudnom a nevét. Éppen felém fut, ezért elhatároztam, hogy bevárom. Addig is leülök a fűbe. Alig bírom kivárni, míg közelebb nem ér. Mindjárt itt van! Megmagyarázhatatlan okból izgalom tölt el. Ekkor lassan megfogalmazódik bennem egy ötlet. Nem tehetek róla, ettől ösztönösen egy hatalmas vigyor jelenik meg a képemen. Nagyon kíváncsi leszek az arcára. De így legalább „lefoglalom" és így majd nem menekülhet el mint a múltkor. Kicsit olyan érzésem van, mintha én lennék a csúcsragadozó, ő meg a préda.