Ryan

Ma jön haza királylány és este biztos fog írni, ezért ma elhatároztam, ha ír, akkor átugrom hozzá. Be kell vallanom, irdatlanul hiányzik. Telefonon beszélni egymással, na meg sms-eket írogatni nem olyan, mintha ott lenne melletted, és tudod, akármikor átölelheted, amikor csak akarod. Ha ott lenne, a jelenléte meg tudna nyugtatni, ha ideges lennél csak egy biztató mosolyt küldene neked, így mindjárt csökkenne az idegességed. A jelenléte magabiztossá tenne, hisz tudnád, akármi jönne, ő ott van melletted és bízik benned. De mikor több ezer kilométerrel arrébb írja neked az üzeneteket, és te csak maximum visszaolvasni tudod őket, ám az nem olyan megnyugtató, mintha ott ülne melletted, te meg átkarolnád, éreznéd az illatát, a testét, és látnád, ahogyan melegen rád mosolyog. Szóval, mivel úgy is segíteni akartam neki kipakolni, na meg beszélgetni vele, és nem utolsó sorban átölelni, ezért elhatároztam, hogy ha ír egy üzenetet, hogy otthon van, akkor elmegyek hozzá. Lehet, hogy nagyon későn fog ez bekövetkezni, de én akkor is fennmaradok. Megvárom. Nos, körülbelül öt órával később már nem volta ennyire toppon. A fáradtságtól majd leragadt a szemem. Elhatalmasodott felettem, pedig majdnem mindent kipróbáltam, hogy némiképp magamhoz térjek, de valahogy minden módszer kudarcba fulladt és végül ülve nyomott el az álom.

Reggel arra keltem, hogy valaki csenget, de valahogy nem tudott meghatni, így csak aludtam tovább. Következőnek megint a csengő hangja hasított a csendbe és morogva kikeltem az ágyból, majd álmosan pislogva lebotorkáltam a lépcsőn. Morcosan nyitottam ki az ajtót, ám minden álom kiszökött a szememből, mikor megláttam a tettest, aki felébresztett. Királylány állt az ajtó előtt, de most másabb volt, mint szokott lenni, ugyanis rengeteg fülbevaló volt a fülében, a nyaklánca jó látható helyen volt és az Alexis-es ruhatárából is vett ki néhány darabot. Idegegesen toporgott a küszöbön, majd félszegen intett egyet, félmosolyra húzva az ajkát. Szinte nem is gondolkodtam, mert egyből magamhoz húztam, majd megcsókoltam. Mikor a vörös ajkai az enyémekhez értek, akkor éreztem meg igazán mennyire is hiányzott. Lágyan megcsókoltam, de közben éreztem, ahogyan az ujjai a hajamba túrnak és hozzám bújik. Még jobban átöleltem a derekát, közben a nyelvem a szájába csúsztattam. Lágy csatát vívtunk, aztán kénytelenek voltunk elválni egymástól, ám még mindig oly közel voltunk egymáshoz, éreztünk mikor vesz levegőt a másik és a mellkasunk összepréselődött, így szinte éreztünk egymás szívdobbanásait. Homlokunkat egymásnak döntöttük, de közben a tekintetünk összekapcsolódott. A szikrázóan kék szemei most fáradtan csillogtak, ám rengeteg érzelem keveredett bennük. Kétségbeesés, megbánás, bűntudat, remény, és félelem.

- Szia. –suttogta.

- Szia. Hiányoztál. –súgtam vissza. Erre csak még jobban hozzám simult és úgy éreztem, hogy egy milliméter sincs köztünk.

- Nekem is. –vallotta be halkan a vállamba motyogva. Percekig csak így álltunk, mikor aztán lassan elkezdtem hátrálni majd becsuktam mögöttünk az ajtót. Lassan kibontakoztunk az ölelésből. Percekig csak néztük egymást, aztán megköszörültem a torkomat, míg addig ő lehajtotta a fejét és a csukáját kezdte el vizslatni. Ekkor közelebb lépem hozzá és az ujjammal lassan felemeltem az állát.

- Mi a baj? –kérdeztem óvatosan. Erre csak megrázta a fejét és elmosolyodott. A szőke fürtjei szinte lebegtek a feje körül.

- Semmi, csak elgondolkodtam. –jegyezte meg mosollyal az arcán.

- Biztos? Csak nem valami...- kerestem a szavakat- mocskos dolgon? –érdeklődtem kacéran vigyorogva. Erre elnevette magát, majd belebokszolt a karomba.

- Dehogy! – jelentette ki ismét megrázva a fejét.

- Milyen kár! –búgtam a fülébe, amitől libabőrös lett és kirázta a hideg. Győztes vigyorral vonultam be a konyhába és kezdtem el reggelit csinálni. Hallottam, ahogyan utánam jön, majd csípőjével nekidől a gránitpultnak. A kezeit összefonja a mellein, aztán beleharap a cseresznyepiros ajkába és kutatóan vizslat a tekintetével. Nagyon nyelek aztán próbálok a reggelire koncentrálni, ám nemigen sikerül. Ide-oda rohangálok, mert nem mindent találok meg. Valamikor hercegnő megelégeli a szerencsétlenségemet és beáll ő is segíteni. Összhangban mozgunk, igaz, én csak csinálom amit mond, mert így jobban tudunk haladni, és hatékonyabbak is vagyunk. Körülbelül tíz perc múlva már készen is van a kaja. Miközben a reggelit csináltuk viccelődtünk, csipkelődtünk a másikkal, na meg röhögtünk. Egyszer csak poharat akarok keresni, ám nem jut eszembe, hogy hol is voltak, így össze vissza forgolódom a konyhában. Egyszer csak odamegyek egy szekrényhez és elkezdtem nyitogatni hátha megtalálom. Nem járok sikerrel így megyek a következőhöz. Ezzel eljátszok egy darabig.

- Ööö... Mégis mit csinálsz? –néz rám értetlenül királylány.

- Poharat keresek. –mondom magától értetődően, majd megvonom a vállam és csinálom tovább, amit eddig.

- De azok nem ott vannak. –ráncolja a homlokát.

- Aha. –mormolom de csinálom tovább amit eddig, mert nehogy már egy rohadt poharat ne tudjak a saját konyhámban megtalálni. De mielőtt valaki azt hiszi olyan hülye vagyok, hogy a sima poharakat nem találom, akkor annak most még gyorsan elmondom, hogy még a nagyitól kaptam gyönyörű kézzel készített bögréket és poharakat, amiket elraktam valahová, de sehol sem találom, így akkor most elhatároztam, hogy előkerítem őket. Ekkor csak azt érzem, hogy királylány játékosan arrébb lök a csípőjével és két szekrénnyel arrébb kiveszi az előbb említetteket. Elképedve bámulok rá, mire csak elneveti magát, de úgy igazi örömmel.

- Ezekre gondoltál? –vigyorog rám.

- Aha. –bólintok, nyúlnék érte, de elrántja előlem.

- Csak akkor adom oda, ha kapok egy puszit a számra. –kacsint. Erre farkas vigyorra húzom a szám és beszorítom a pult és a testem közé. A kezeimet a pultra rakom közvetlenül a csípője mellett, és gyorsan odahajolok hozzá. Gyengéden megharapom a kívánnivaló ajkait aztán a nyelvem csatára hívja az övét. Elmélyítem a csókot, aztán kínzóan lassan lecsúsztatom a derekára a kezeimet, majd az egyik felfelé, a másik meg lefelé indul felfedező útra. Kezeim bebarangolják a testét, ám ekkor belenyög a csókba. Gyorsan felültetem a pultra, aztán a lábai közé lépek, így a csípőm pont egy magasságban van övével. Akkorra már elengedték a kezei a bögréket és valahová arrébb rakta őket, de most ez valahogy nem tud érdekelni. Végigsimítok a melle domborulatán, közben pedig csókokat lehelek a nyakára, sőt, néhol meg is szívom egy kicsit, mire aprókat nyögve oldalra dönti a fejét, hogy még jobban hozzá tudjak érni. Közben kezei a mellkasomon vándorolnak lefelé, aztán a nadrágom derekánál kezd el cirógatni, mire megfeszülnek az izmok a hasamban és egy mordulással adom tudtára, hogy tetszik, amit csinál. Nagyon is. Ekkor kezdenek el zavarni a ruhák, amik közénk állnak, így akadályozzák meg, hogy tűzforró bőrünk egybeforrjon, ezért orvosolni akarom a helyzetet, így meg is teszem. Gyorsan lekapom a pólóját, míg ő is próbálja leráncigálni az enyémet és segítek neki. Aztán még jobban magamhoz húzom, de már az ágyékaink is egymáshoz érnek, így érzi, milyen állapotban vagyok, de közben a számmal egyre jobban haladok lefelé, míg nem elérem a telt mellét, amit egy melltartó őriz. Egyre jobban haladok lefelé és azt érzem, le akarom róla szedni. Csak felpillantok rá. Arcai ki vannak pirulva, a szája elnyílt és gyorsan kapkodja a levegőt. Izzó szemével lepillant rám, mire aprót bólint. A hátán megtalálom a kapcsot, amit gyorsan ki is kapcsolok, így kiszabadítva a melleit a fogságából. A karommal átölelem a derekát és a fejemet közéjük fúrom. Az egyik kezemmel elkezdem morzsolni a rózsaszínű mellbimbóját, míg a másikat óvatosan bekapom, és körbenyalom, mire az előbbi sóhajai kéjes nyögdécseléssé alakulnak át. Hátát ívben meghajlítja, így még jobban a kezembe adja a melleit.

- Gyönyörű. –mormogom rájuk áhítattal. A kezei a hátamon vannak, és a körmei belevájnak, de ez csak még vadabbá tesz, sőt, csak szítja a vágyam. Az ujjai lejjebb merészkednek a farmeron keresztül és rámarkolnak a testem legintimebb részére, amely most forrón és keményen áhítozik, sóvárog az érintése után. Mikor ezt megérzem elégedetten felmordulok és csak még keményebben kényeztetem a melleit. A szám ekkor elhagyja őket, rájuk fújok, mire hercegnő a levegőt kezdi el kapkodni. Ekkor a feszes hasán vándorlok egyre lejjebb, míg nem el nem érem a nadrágjánál lévő tűzforró, puha bőrt. A kezei ekkor a hajamba tévednek és mikor aprót harapok az ottani lágy bőrébe, akkor meghúzza a hajam, ami csak még jobban feltüzel. Ekkor kapok észbe. Mit csinálunk? Ha most a hirtelen fellángolt szenvedély és vágy hatására szeretkezünk, akkor lehet meg fogja bánni, mikor a tűz lecsendesül és csak parázs marad. Az nekem is rossz lenne, ugyanis az olyan lenne, mintha kihasználtam volna a helyzetet, meg neki is, ugyanis megbánta, hogy megtette. Így leállok. Legszívesebben már itt magamévá tenném, de nem így képzeltem el az első alkalmat, meg szerintem ő sem. Nehéz döntés, de megteszem. Érte. Értünk. Ezzel a gondolattal állok le. Lassan felültetem a gránitfelületen, és lágyan megcsókolom. Azonnal viszonozza.

- Ha így haladunk ki fog hűlni a reggeli. –szólalok meg rekedt, elfúló hangon. Vággyal elködösített szemébe nézek, mire kábultan bólint egyet. Ekkor lepillantok melleire és éhes tekintetemet nem tudom elszakítani tőlük. Vissza pillanatok a szemébe, mire eszébe jut, hogy nincs rajta póló, így elpirulva felkapja, de melltartó nélkül, így viszont átlátszik vágyának bizonyítéka. Ám nekem is fel kellene vennem. Gyorsan felveszem, aztán mind a ketten odamegyünk az asztalhoz, aztán csendben elfogyasztjuk a kihűlt kaját. Egész étkezés alatt kissátorosat játszott a nemi szervem a nadrágommal, ha értitek, mire gondolok. Kényelmetlen volt, ide-oda fészkelődtem, amit királylány is észrevett. A mosolyát nem tudta elnyomni.

- Ez nem vicces. –szólaltam meg fojtott hangon. Éppen ivott, így prüszkölve köpte ki az innivalót, ami a szájában volt, és olyan szinten kezdett el röhögni, hogy én még nem láttam olyan jóízűen kacagni. Egy idő után és is csatlakoztam hozzá. Miután befejeztük az evést, gyorsan felpattantam.

- Ha nem bánod, vennék egy hidegzuhanyt. –jelentettem ki hadarva, de már félig kint voltam az ajtón.

- Ne segítsek? –kiáltotta utánam nevetve.

- Nem! –ordítottam vissza duzzogva.

Miután sikerült kezembe venni az irányítást mindenem felett, beléptem a szobámba, amin elterülve feküdt királylány. Odalopakodtam hozzá, majd melléfeküdtem.

- Na, lehűtötted magad? –érdeklődött, de hallottam a hangján, hogy mosolyog. Csak megforgattam a szemem, majd magamhoz húztam. Hozzám simult, akár egy macska, majd elégedetten a mellkasomra hajtotta a fejét. Addig én a hajával játszottam, meg a hátát simogattam míg ő a mellizmomra rajzolt mintákat. Egyszer vett egy nagy levegőt.

- El kell mondanom valamit. –szólalt meg enyhén remegő hangon.

- Na? –kérdeztem kíváncsian. Ekkor szabálytalanul kezdte el venni a levegőt.

- Én... Nos... Khmm... Én vagyok Alexis. –nyögte ki nagy nehezen. Erre nem mondtam semmit, de csodálkoztam, hogy ilyen hamar elmondta. Azt hittem később fogja. Valójában én úgy körülbelül egy, legfeljebb két hét múlva hittem, hogy bevallja. Úgy látszik, tévedtem.

- Mondj már valamit. –kérte kétségbeesetten, miközben rám emelte nagy kék szemeit, melyben kavarogtak az érzelmek.

- Tudom. –sóhajtottam.

- Mi? –hökkent meg.

- A repülőn rájöttem. Igaz, hogy az elején még nem, mert más volt a beszéd, a külső –igaz nem sokkal, de ha valaki úgy ért a sminkeléshez, ahogyan te, akkor lehet olyat készíteni, hogy az ember nehezen ismeri fel az adott személyt- de lényegében úgy az egész lényed más volt. Na meg nem is igazán foglalkoztam veled, de mikor elkezdtünk veszekedni, akkor már sejtettem. Mikor a repülőről leszálltunk, akkor már biztos voltam benne. –fejeztem be a mondandómat.

- Miért nem mondtad? –kérdezte, mikor feldolgozta, amit mondtam.

- Mert úgy akartam megbeszélni, hogy nincs ott más ember, csak mi. Kettesben. Feltűnés nélkül. Így, mint most, hogy őszinték vagyunk egymáshoz, maszkok nélkül. –mosolyogtam rá. Ekkor váratlanul átölelte a mellkasomat. Én is köré fontam a karjaimat.

- Köszönöm. –mondta halkan, könnyeivel küszködve.

- Ugyan. –adtam puszit a homlokára.

Ekkor viszont elkezdett beszélni. Az elején darabosan, ám egy idő után csak úgy ömlöttek belőle a szavak. Mindent elmondott, hogy mi volt vele, milyen volt kiskorában, mennyit dolgozott azután, mennyit bajlódott a stúdiózással, a lesifotósokkal, a sajtóval. Mennyire ritkán volt a családjával, de mikor éppen együtt szerettek volna tölteni egy kis időt, akkor is belerondítottak, így szinte soha nem volt egy nyugodt perce. Mennyit idegeskedett az elmúlt évek alatt, na meg igyekezett nem csinálni semmilyen baromságot, mert tudta, sok lánynak és tininek ő a példaképe. Ezek mellett még olyan pletykákat terjesztettek róla, ami nem volt igaz. Itt elmondta, hogy múltkor azért sírt, mert ilyen véleménnyel voltam róla, és attól félt, a többi ember is ilyennek látja akkor? –mert hiába igyekezett mindenkinek megfelelni és a legjobbat kihozni magából, úgy látszik, nem volt elég az igyekezete. Mikor ezt megtudtam, annyira elszégyelltem magam, és nem győztem bocsánatot kérni. Csak mosolyogva rázta a fejét, hogy semmi baj. Nem haragszik, de én akkor is iszonyúan érzem magam. Ezután elmondta ki is volt múltkor az a srác, aki jött hozzá. Jason a neve, és a producere. Nagyon nem bírom a srácot, de elmondta, hogy ő mindig mellette volt, mikor baj volt, és benne megbízik. Ha mellette volt, mikor kellett és támogatta királylányt mikor szüksége volt rá, akkor nem tudok rá annyira neheztelni. Ekkor megkérdeztem, mikért viselkedik bunkón Ethannal. Azt mondta, hogy majd ha eljön az ideje és ő is felkészült rá, hogy elmondja, akkor meg fogom tudni. Ez nem annyira nyugtatott meg, de elfogadtam a döntését. Ezután már csak semmiségekről beszéltünk, mikor hirtelen megcsókolt. Rögtön viszonoztam, majd a nyelvünk is erotikus játékba kezdett. Levegő hiányában elváltunk egymástól, ám ez nem állított meg minket abban, hogy abbahagyjuk. Ezt követően lassan lekerültek rólunk a ruhadarabok, és már csak a fehérnemű maradt rajta, rajtam meg csak egy boxer. Idő közben a medencecsontjára hintettem a pillekönnyű csókaim, és a szobában csak a zihálását lehetett hallani. Aztán ezektől is megszabadultunk, így megtörtént az, amit már elkezdtünk az gránitpulton, és ez volt az első szeretkezésünk, amit együtt éltünk át, és nemcsak a testünk, ám a lelkünk is eggyé vált.