Alexis

Gyorsan odakaptam a fejem, hogy megbizonyosodjak róla, nem az a személy volt, akinek hittem. De hatalmasat kellett tévednem. Ez nem lehet igaz! –gondoltam mérgesen.

- Srácok! Szerintem én kimegyek a mosdóba, mindjárt jövök, egy pillanat. –mondtam, és higgadtságot erőltettem magamra.

- Persze, menj csak! –mondták mosolyogva. Gyorsan elmentem a mosdók irányába, ám már láttam, hogy ott támasztja a falat az öltönyében. Vadul vizslatott a jégkék tekintetével, arca egy kemény maszk volt, nem árult el semmit az érzéseiből.

- Szia. Örülök a találkozásnak. –mondtam, de idő közben én is felvettem a maszkot, tekintetem megkeményedett.

- Hello. Szintúgy. –válaszolta hidegen, majd biccentett mellé. Milyen kedves.

- Mi szél hozott erre? –vontam fel a szemöldököm.

- Te.

- Hogy mondod?

- Nem szél hozott drágám, hanem te. Miattad jöttem. Most pedig velem jössz. Most. –mondta nyugodt hangon.

- Miért is Ethan? Elmondanád? –keményen álltam a tekintetét. Ekkor gonoszan elvigyorodott, amitől csak még nagyobbra nőtt a gyomromban a gombóc.

- Elég volt, fejezd be a kisded játékaidat. Velem jössz, ha akarod, ha nem. Most. És. Nem. Mondom. El. Még. Egyszer. –mondta tagoltan, mint egy kisgyereknek. Visszagondolva az elején nagyon szimpatikus volt, egészen addig, míg meg nem próbált olyasmi dolgokat, ami már nem igazán tetszettek.

- Nem. Nekem se kelljen elmondani még egyszer édesem. –mondtam gúnyosan. Erre a mondatomra megfeszült a teste, beletúrt szőke hajába, majd egy pillanat múlva már odaszorított a falhoz. A kezeit a fejem mellé tette, így elzárva előlem a menekülő utat. Megpróbáltam kidolgozott, öltönybe csomagolt mellkasát eltolni magamtól, de csak az értem el vele, hogy teljesen odasimult hozzám. Ekkor lehajtotta hozzám a fejét.

- Hogy mit mondtál? –sziszegte a fülembe.

- Jól hallottad. Most hagyj békén!–néztem fel a szemébe. Öreg hiba.

- Az nem fog menni drágám, mivel a menedzsered vagyok, mellesleg az ügyvéded is, szóval, ha kirúgsz, beperellek, és kiforgatlak a pénzedből, a karrierednek pedig lőttek. Eltűnnél a süllyesztőben. Végleg. –morogta a fülembe, de az utolsó szót direkt kihangsúlyozta, aminek hatására megmerevedtem.

- Felfogtam. –mondtam hidegen. Ezzel mivel láttam, hogy nem erre számított meglazult a karja, én meg ezt kihasználva teljes erőmből ellöktem, majd elindultam vissza a többiekhez, akik mit sem sejtve röhögte valamin. Én is magamra erőltettem egy mosolyt és lehuppantam a székre, de legszívesebben tomboltam volna. Mikor láttam, hogy Ethan is felerőltetett egy mosolyt, majd elindult felénk. Ha ide mer jönni, én isten bizony megfojtom! –gondoltam mérgesem. De sajnos egyenesen odalépett hozzám, majd lehajolt a fülemhez.

- Kezdj el nagyon gyorsan új dalokat gyártani, mert ha nem még nagyon megbánod! –dörrent rám, majd hidegen elmosolyodott, biccentett a többieknek. Még szerencse, hogy az egészet suttogva mondta el, és csak reménykedni tudtam, hogy senki nem hallotta meg.