Alexis

Mikor reggel felkeltem, az volt az első gondolatom, hogy nagyon jól aludtam. Mivel kicsit még sötét volt, azt gondoltam, hogy hajnal van. Igaz, hogy nem nyitottam ki a szemem, de ugyebár mindenki érzékei a lehunyt szemén át is, hogy világos vagy sötét van-e. A második dolog vagy harmadik, már magam sem tudom, mert reggel nem igazán vagyok toppon, de ez nem lényeg, hanem inkább mondom a megállapítást. Annyira jó férfias illat van. Kicsit hasonlít valakiére, még nem jöttem rá kiére, de biztonságban érzem magam, és még az is lehet, hogy alszom, de ha felkelek eltűnik ez az illat, és akkor nagyon fogom szidni magam, mert nem fogok tudni 'visszamenni' az álomba. Így csak élvezem a helyzetet, amikor mégiscsak furdal a kíváncsiság. Talán Jasoné ez az illat? Így akar nekem jelezni valami, hogy hívjam ide, mert hiányzik? Ekkor azonban elvetem az ötletet, mert neki nincs ilyen illata. Neki más van. Hétköznapi. De ez különleges! Nos, akkor gondolkodjuk tovább... Ekkor hirtelen beugrik egy név. Ryan. Ekkor mint mikor felvillan a mesékben a fejük fölött a villanykörte, nekem is hirtelen eszembe jut a tegnap. Minden. Akkor most itt van? Hírtelen kipattan a szemem. Sötétség van, viszont valahonnan bejut a fény. Ekkor viszont leesik. A nyakába temettem az arcom. Már most tiszta piros lett. Na, akkor forduljunk meg. Gyorsan megfordultam, de ekkor felfedeztem, hogy a keze a derekamon van, ami szorosan, ám mégis gyengéden tart. Megpróbáltam lassan lefejteni a kezeit magamról, egy ideig sikerrel is jártam. Mikor már majdnem megcsináltam, és csak már milliméter múlott a szabadságomon, hirtelen kinyúlt a kezével, és visszahúzott. Beletemette a hajamba az arcát, és átrakta a lábát az enyémen. Így ergo teljen magához láncolt. Nagyszerű. Még most rosszabb helyzetben vagyok, mint mikor elkezdtem. Ingerülten felsóhajtottam. Megint elkezdtem a hadműveletet az elejétől, de most óvatosabban. Mikor megpróbáltam lefejteni a karjait, azok hirtelen megfeszültek.

- Csak nem szökni próbálsz? –mondta rekedtes hangon.

- Mióta vagy fent? –kérdeztem suttogva.

- Amióta megfordultál a karjaimban. –röhögött fel halkan és huncut szemekkel meredt rám. Azon a gyönyörű szemei most zöld gyémántként ragyogtak. Ám ekkor a szegény agyam felfogta szavainak értelmet.

- Hogy mi? Direkt csináltad ugye? –suttogtam dühösen. A válasz annyi volt, hogy kuncogva megvonja a vállát.

- Akkor hiába küzdöttem hősiesen?

- Aha. –mondja. – De hidd el nagyon édes volt, mikor próbálkoztál. –mosolyodott el, de én csak elfordultam és durcizni kezdtem mint egy ötéves gyerek. Ja, én vagyok az érett tizenkilenc éves csaj.

- Héé! De nyugtasson a tudat, hogy hamarabb felébredtél.

- Kösz. Ettől sokkal jobb. –mondtam. Erre csak elmosolyodott és belepuszilt a hajamba. Ez új. De tetszik. Annyira aranyos. De mivel ezt senki nem hallja, ezért önmagamnak nyugodtan beismerem. De mivel később mindenki felkelt, így kiültünk reggelizni. Aha, ja ültünk volna, ha lett volna valami normális kaja. Így azt javasoltuk, hogy menjük el valahová reggelizni. Miután a fiúk belementek, összepakoltuk a cuccunkat, addig ők a sátorral bajlódtak. Miután mindent összeszedtünk és megbizonyosodtunk, hogy nem hagytunk itt semmit, elindultunk. Odaértünk nagy kis barátságos helyre. Leültünk, majd odajött hozzánk egy pincér.

- Jó reggelt! Mi adhatok? –tette fel a kérdés az idős bácsika, akinek nagyon barátságos mosolya volt.

- Szeretnénk kérni a palacsintájukból! –mondta mosolyogva Luke.

- Rendben van, fiatalok! Máris hozom. Inni kértek esetleg?

- Mi kérünk! –mondák a fiúk és csillogó szemmel nekiálltak feladni a rendelést.

- És a hölgyeknek is lesz valami? –nézett ránk mosolyogva.

- Igen! Szeretnék egy Nestea-t! –mondta Luna vigyorogva.

- Szerintem én csak egy üveg mentes vizet kérek.

- Nos, rendben van. Jaj, azt még hagy kérdezzem meg... Az üdítőket hidegen, vagy nem hűtötten kéritek?

- Én nem hűtöttek kérek! –mondtam. De csak úgy látszik és kértem így, mert a többiek a másik lehetőséget választották. Igaz, nekik nem kell úgy vigyázni a hangszálaikra, mint nekem. Ha valaki ebből él meg, akkor az ilyen apróságok nagyon sokat számítanak, mint például hogy hidegen vagy a melegen iszod a dolgokat. Na, de visszatérve a jelenbe, kihozták a palacsintát és a sok üdítőt. Nagyon vidámak, és hangosak voltunk. Nagyon jól éreztem magam, egészen addig, amíg meg nem pillantottam valakit a szemem sarkából, mikor is ennek hatására a torkomra fagyott a kacaj.