Ryan

Kezdődjön egy újabb unalmas nap! Reggeli edzés, hogy kitisztuljon a fejem, aztán zuhanyzás. Miután ezzel megvoltam, elindulok a reggeli zeneórára, mint ahogy mindig is szoktam. Mikor megyek a terem felé, összetalálkozok a haverokkal, összepacsizunk köszönés gyanánt, de már megyünk is tovább. Kezd kicsit unalmas lenni, hogy a folyosón mindig odajön hozzám Rosie és Luna kuncogni egy sort és nyávogó hangon incselkedni velem, már nem vagyok rá vevő. Sőt, egyenesen gyűlölöm, mikor ezt csinálják! Ne értsetek félre, én bírom őket, de szinte mindig el vannak telve magukkal. Állandó jelleggel megy a gúnyolódás ha más kevésbé csinos, mint ők vagy éppen nem a mai divatnak megfelelő ruhákat veszik fel. Apropó, Luna ikertestvére Luke, a legjobb haverom. Velem jár konditerembe, osztálytárasak vagyunk már bő három éve, rögtön megtaláltuk a közös hangot. Eléggé összenőttünk az évek során. Igaz, hogy ez nem állami iskola és nincs is benne annyi gyerek, de én nem bánom. Így legalább mindenki ismer mindenkit és könnyebb az adatgyűjtés is. Az elején nehezebb volt, ám most rettenetesen könnyű. Mivel „mi" már végzősök vagyunk, eléggé tisztában vagyunk a dolgokkal. Én meg főleg, mivel már többször hallottam ezt az anyagot, kívülről fújom az egészet. Sokan, akik valóban ismernek, csak röhögnének rajtam, mert nem mindennapi látvány, hogy egy gimnáziumban tanul egy diplomás. A gondolataimat a csengő szakítja félbe. Amint belépek, mindenkin végighordozom a tekintetem, de egy ismeretlen arcon állapodik meg a szemem. A lány ott ül a sarokban, igaz, állítólag most év elején jött ide hozzánk, de még a nevét sem tudom. Ahogy jobban megnézem, látom, hogy gyönyörű. Ráeszmélek, hogy azért nem találkoztam még vele, mert csak három hét telt el suli kezdés óta, és én az első két hétben hiányoztam, ugyanis vissza kellett utaznom a székhelyre, no meg főnökként pár elintézni valóm akadt. A következő pillanatban bejött az osztályfőnököm, hogy megtartsa a zeneórát. Mindenki elveszi a hangszerét. Fél szemmel figyelem a csajt, de azt veszem észre, hogy nem mozdul egy tapodtat sem, ugyanúgy ül, mintha odaragasztották volna. Névsor szerint kell haladni, úgyhogy mivel utolsó vagyok, várnom kell, mire mindenki eljátssza a dalt, amit választott. Mikor végeznek a többiek és én jövök, előveszem a gitáromat, és azt a számot kezem el játszani rajta, ami a legnépszerűbb hangokból áll össze a statisztikák szerint. Alighogy elkezdem, feszült figyelemmel követem a reakciókat, de valami mozgolódást érzek, elfordítom a fejem és azt veszem észre, hogy a csaj ott áll az ajtóban, úgy markolja a kilincset, mintha az élete múlna rajta. Aztán ránézek az arcára és látom, hogy engem néz. Lassan végighordozom a tekintetem a testén. A farmer rászorul a combjára, a rajta lévő póló rásimul a lapos hasára és kiemeli a gyönyörű mellét, szabadon hagyja a vékony nyakát, amin egy nagyon ismerős ezüstmedál lóg. Szőke haja, mint a selymes hajzuhatag, úgy hullik alá vállára. Elképesztő volt, ahogy ott állt védtelenül és ártatlanul, pirosló orcával és nagyra nyitott kék szemekkel, amelyek mintha az ég színét vették volna át. Legszívesebben odamentem volna hozzá, hogy a karomba kapjam, és megnyugtató szavakat mormoljak neki, amíg az a kecses kéz nem enged a szorításán, amíg végül nem a kilincsbe, hanem az én kezembe kapaszkodik úgy. Gyorsan megrázom a fejem, mert ha adódna is esély, hogy közelebb kerüljek hozzá, csak a szex miatt tenném. Ezen elvigyorodok. Mintha csak most venné észre magát, hogy még mindig egymást bámuljuk, gyorsan kinyitja a teremajtót, és kisuhan rajta. Egy pillanattal később az osztályfőnök megtalálja a nyelvét.

- Hát ez felettébb furcsa volt. De inkább haladjunk is tovább... Ryan! Kérlek, folytasd a dalt. – Észre sem vettem, hogy abbahagytam.

- Rendben, tanárnő.- harapok a számba, mert sokkal szórakoztatóbb volt kevesebb ruhával elképzelni a csajt, mint tovább pengetni, s figyelni arra, amiért itt vagyok.