Ryan

A suliban elkezdtem összepakolni, de abban a teremben, ahol az utolsó órám volt. Éppen végeztem, és kiviszem a szekrényhez a cuccom, de rájövök, hogy otthagytam a tolltartómat a padban. Visszaballagok érte. Igaz, meg akartam keresni királylányt. De, annyi még belefér. Csakhogy, mikor visszaérek a terembe, Rosie ott üldögél a padon.

- Szia. Te még hogy-hogy itt vagy?

- Szia Ryan! Téged vártalak. –mosolyodik el mézes mázasan. Te jó ég... Nem tud úgy elkezdeni egy mondatot, hogy ne használja azt a szót: Ryan? De nincs időm ezzel tovább foglalkozni, mert magához ránt, a falhoz húz.

- Mit csinálsz? –kérdezem meg zavaromban.

- Szerinted? Bejössz nekem, meg én is neked. Akkor semmi akadálya, hogy jól érezzük magunkat. Igazam van? –nem is várta meg a válaszom, felgyűrte a szoknyáját a derekáig, majd a nadrágomat lejjebb húzta, mindezt olyan gyorsan, hogy nem igazán tudtam követni, mit csinál. Biztos volt már gyakorlata a dologban. Ekkor hirtelen megcsókolt. Az jutott most az eszembe, milyen lenne most királylányt csókolni. Őt képzeltem el a helyére. Annyira beleéltem magam a dologba, mikor elfordította a fejét, a nyakára kezdtem el lehelni a kis csókokat. Ebből a révületből egy ajtócsapódás rántott ki. Gyorsan lenéztem Rosiera. Eltartottam magamtól.

- Elég. –de ugyan úgy folytatta tovább, mintha nem történt volna semmi.

- Rosie! Elég volt!

- Hé! Most meg mi bajod van? Az előbb még minden rendben volt. –nyafogott az ölemben. Gyorsan talpra állítottam, de úgy látszik szerinte még ez nem volt elég. Folytatja továbbra is a kisded játékait, de nem nagyon érdekel. Gyorsan felkapom a tolltartómat, és kimegyek a teremből. Bedobom a cuccaim közé, majd fogom őket, és kimegyek velük a kocsihoz. Sóhajtok egyet. Már kár lenne elkezdeni keresni hercegnőt, mert biztos vagyok benne, hogy elvitte már az a srác. Ekkor eszembe jut, milyen régen nem edzettem együtt Luke-kal. Kikapom a zsebemből a telefont, majd tárcsázom.

- Csá!

- Csá haver! –mondja, de hallom, hogy beszélget valaki a háttérben.

- Van ott valaki?

- Ühüm.

- Remek, és esetleg tudunk beszélni?

- Aha!

- Szuper! Menjünk már el az edzőterembe! Tudom, tanulni kell holnapra, de olyan régen voltunk.

- Na jól van. –adja be a derekát.

- Klassz! Akkor ott találkozunk olyan négy körül.

- Oké. Persze.

- Na jól van, csak ennyit akartam.

- Helló!

A megbeszélt időben találkozunk, majd olyan két-két és fél órát edzettünk. Közben olyan általános dolgokról beszéltünk, mit az iskola. Egy idő után elmondtam neki a Rosies esetet. Csak jót röhögtünk rajta. Miután hazamentem, elmentem zuhanyozni, majd rögtön utána, bekapcsoltam a laptopom. Bejelentkeztem skypera. Elővettem a papírt, amit odadobott nekem hercegnő, de felesleges volt, mert emlékeztem a nevére. Felvettem az ismerőseim közé. Utána elővettem a tanulni valót. Gyorsan befejeztem, lementem a konyhába valami kajáért. Ettem, de azt éreztem, hogy semmihez nincs kedvem, ezért elővettem egy könyvet, és elkezdetem olvasni. Mire megint felnéztem belőle, eléggé késő volt. Felálltam a kanapéról, ahová menet közben ültem le. Felkullogtam a szobába, de

csak azt vettem észre, hogy királylány fent van skypon. El kezdtem hívni, de nem egészen az jelent meg a képernyőn, amire számítottam. Azt láttam viszont, hogy az a srác ott öleli hercegnőt miközben alszik. De nem is ez lett volna a baj. Hanem az, hogy teljesen meztelenek voltak mind a ketten. Míg királylány békésen aludt, addig az a tökfej fent volt, és belevigyorgott a kamerába.

- Na, mi van? –kérdezte halkan suttogva.

- Ti most komolyan pucérak vagytok?! –igyekeztem modorálni magam, de most egy kicsit ki vagyok bukva.

- Hát, mint látod. –feljebb ült, így csak a csípőjét takarta a pléd, de hercegnőnek kint volt a lába, na meg a melléhez volt felhúzva a takaró. De attól még lehetett látni, hogy meztelen.

- De ugye nem...? – nem kellett befejeznem a mondatot.

- Szerinted? –kérdezett vissza, és még jobban magához húzta. Beletemette az arcát a hajába, majd a kezét végigfuttatta egyenesen a melle, a lapos hasán át egyenesen oda. Álmában felnyögött királylány, és még közelebb bújt hozzá, de közben előre billentette a csípőjét a kezéhez, na meg az ujjaihoz. Idegesen beletúrtam a hajamba. Ekkor belenézett a szemembe a képernyőn keresztül.

- Nem vagy neki elég jó! Hagyd békén. Olyan kell neki, mint én vagyok. Nem érdemel rosszabbat. Ráadásul meg te sem érdemled meg őt. Úgyhogy melegem ajánlom, szállj le róla. –morogta és fenyegetően meredt a kamerába. Ekkor hirtelen kinyúlt a laptophoz, majd kilépett a beszélgetésből. Olyan szintem meg voltam rökönyödve... Először köpni-nyelni nem tudtam. Hát ezért ölelgette annyira a pakolóban. Amíg én itt ülök, valószínűleg ők ott szexelnek. Hát én nem akarok ebben részt venni. Most már nem érdekel. Ha neki ilyenek kellenek... Hát legyen! –gondoltam mérgesen.