**2 hónap múlva***

Fuuuuuuuu, nagyon sok minden történt. Lett egy új csapatom, ami nem más mint a Raijinshuu, azaz Laxus és a 'testőrei'. Hát ezen mindenki csodálkozott, hiszen ők nem igazán akartak új tagot felvenni, de úgy látszott velem kivételt tesznek. Az után felkeresett engem egy fickó, aki szerint el kell mennem a 10 szent mágus palotájába. Ott felmérték az erőmet és kiderült, hogy én is bele tartozom a 10 szent mágusok közé, méghozzá az első helyen. Tehát...én vagyok a legerősebb a 10 szent mágus között. Sajnos ezt az infót nem mondhatom el senkinek. De majd idővel rájönnek. És a gyógyítómágián és a Take Overen még tudok teleportálni, tárgyakat lebegtetni, alkotni dolgokat....azaz egy csomó foltot tudok, akárcsak az empaták. Király!!!! Na, de térjünk vissza a tárgyra. Valakinek csak el kell mondanom és az a valaki a nagyapó lesz, azaz a Mester.
-Mester!!!! Beszélnem kell veled! Sürgős!!!- mondom a nagyapónak és már szaladok is fel a szobámba. Alig telik el 2 perc, a Mester már meg is jelenik az ajtóban.
-Miről szerettél volna beszélni?
-Ez titok Mester.....nagy titok.
-Értem!- és leültünk a kanapéra.
-Szóval, lassan egy hónapja.....-És ezzel bele kezdek a mesélésbe. Kb 2 percig beszéltem, mire kiböktem- Szóval én vagyok a 10 szent mágus egyike, méghozzá a legelső és elvileg a legerősebb is. És olyan erőm van mint az empatáknak.- mondom a végét már már suttogva. A mesternek elkerekedik a szeme.
-Huu, ez tényleg nagy titok és nagy erő!
-Mit csináljak mester? Elvileg nem mondhatom volna el senkinek.
-Nekem nyugottan elmondhatsz bármit.
-Köszönöm Mester.....- folytatni akartam volna, de Fried hangja hallatszott lentről.
-Rara, gyere...munka van!
-Mennem kell Mester. Köszönöm, hogy meg hallgatott.
-Bármikor Barbara, bármikor. Most viszont siess, mert az unokám türelmetlen.
Siettem, ahogy tudtam. És nagypapinak igaza volt, mert Lax tényleg türelmetlen volt már.
-Na végre, itt vagy!!!!! Hol voltál????- kérdezett el faggatni.
-Hát....- megint elkeztem volna, de a Mester közbeszólt.
-Barbara velem beszélt, azaz én tartottam fel.
-Vénember........-dünnyögi Lax és elindul kifele. Mi meg utána ballagunk.

*******************

A melóval hamar végeztünk. Annyiból állt, hogy egy kincsvadász céhet kellett szét szednünk apró darabokra. Visszafelé, a vonaton, kifele néztem az ablakon és kizártam magam körül a külvilágot. De egyszer csak egy kéz kezdi el finoman mozgatni a vállam.
-Rara!! Itt vagy köztünk?- kérdezi Fried.
-Persze, csak a testem és a lelkem van itt, az agyam máshol jár.- mondom sejtelmesen és színtelen hangon.
-Nyugtalan a lelked! Valami zavar?- kérdezi lélekmágus haverom.
-Semmi bajom Bix! Csak egy kicsit fáradt vagyok, ennyi.
-Ha te mondod!- ezt már Eve mondta.
Ezt a hazugságot még én se venném be, nem hogy a többiek, de látszólag az volt az álláspontjuk, ha akarom elmondom. De Lax.....ő furán méregetett engem.
-Mi a baj?- kérdésemet felé intéztem.
-Semmi baj! Beszélnünk kell! Most!
És ezzel elkezdett kifele húzni a kabinból. Egy üres kabinnál megállt és benyitott. Leültünk a székekre és én kíváncsian kérdeztem, hogy...
-Miért akartál velem beszélni vagy miről?
-Először mert fura, hogy nem mosolyogsz annyit. Másodszor, arról, hogy mi az a titok amit nem akarsz megosztani a csapattársaiddal?
-Értsd meg Lax....nekem azt mondták, hogy ne mondjam el senkinek. És így is kikotyogtam valakinek.
-Kinek Rara?
-A  nagyapónak. De......ha szeretnéd neked is elmondom, de akkor nem adhatod át senkinek se az infót.
-Értem!..........Akkor kezded?
-Ja.....bocsi.....tehát...-És megint el keztem ugyanazt mondani, mint  a nagypapinak- és elvileg én vagyok a legerősebb szent mágus, ezen felül olyan erőm van mint az empatáknak.

Laxus csak bámult rám, mint valami ufóra. A szája tátva maradt és még csak nem is pislogott.
-Öööö, Lax......minden oké???- kérdeztem meg tőle, őszintén...nagyon féltem hogy nem hiszi el.
-Azta!!! Ez tényleg nagy titok és erő.
-Tehát hiszel nekem??
-Persze, hisz nem szoktál hazudni! Az erődnek a kisugárzását pedig érzem.

Ezen egy kicsit meglepődtem ugyan, de ráhagyom. Viszont a fülem tökéletes és ezért........
-Fried! Bix! Eve! Gyertek be! Tudom, hogy mindent hallottatok.- És ezzel a három jó madár besétált, lehajtott fejjel.
-Bocsánat.......-kezdték de félbe szakítottam.
-Semmi baj, úgy is el akartam nektek mondani.
-Barbi beszélnünk kell, most. Ezt a hangot bárhonnan felismerem, igaz ugyan hogy csak a fejemben hallom, de tudom ki az.
-Ne haragudjatok srácok, de beszélnem kell az egyik barátnőmmel.- És ezzel előveszem a telefonom és tárcsázok.
-Szia Vivi, gondolom felhívlak, hogy mi van veled!
-Mi van?- kérdeztem meg tőle, a telepátia segítségével.
-Baj lesz! Sürgős találka! Vissza kell jönnöd!
-De nem fog most menni Vivi. Hm....nagyon nagy a baj?
-Az nem tudjuk Barbi, de ide kell jönnöd, most.
-Várj, mi az hogy nem tudjátok? Csak nem.....
-De, Ő is itt van! Amúgy egyedül vagy?
-Nem, a csapatommal, azaz Laxus és a testőrei. Bixlow, Evergreen és Freed.
-Aha, tehát mindent hallanak?
-Nem Vivi, csak annyit hallanak, hogy igen, nem, ez csodálatos, ne már....meg ilyenek.
-Akkor jó! Akkor szólj, ha jössz, oké?
-Rendben, szia.

-Majd találkozunk Vivi, szia.