Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

19.

Azt hiszem, így visszagondolva, nem volt jó ötlet azt mondani, hogy gyere be.

Mert a mester jött be az ajtón. Rajtam meg még mindig ugyanaz a fürdőruha volt.
A mester, ahogy beljebb jött, úgy siklott végig a szeme rajtam, majd átsiklott Aaronra és vissza rám.
-Nagyon jól nézel ki cica.- húzza el a száját, most már fültől fülig ér a szája. Lassan becsukja az ajtót, majd szép lassan elkezd közeledni felém. Én se voltam tétlen. Amilyen gyorsan csak tudtam, felálltam és próbáltam kikerülni, ami nem nagyon sikerült. Pont a karjaiba futottam.
-Nahát cica, ennyire vonzó vagyok?
Próbáltam kiszabadítani a kezem, de nem ment. A testem nekipréselődött a mesternek. Az egyik keze szorosan tartotta a csípőm, míg a másik a kezeimet fogta. Egy ügyes kis trükkel összekötözte a kezem és azt a falra akasztotta. Most hogy nem volt zavaró tényező számára, a kezei felfedező útra indultak. Próbáltam megrúgni, de sehogy se ment, akárhogy is ficánkoltam, sehogy se tudtam kiszabadulni. Kiáltani meg végképp nem tudtam, hisz be lett tömve a szám.
A keze elindult. Először a nyakam át kezdte el simogatni, majd áttért a vállamra, onnan a kezemre, majd a mellemre. Itt már könnyeztem, de ez a cselekedetem sajnos csak buzdította a mestert, így lejebb vitte az egyik kezét, ami olyan helyre került ahova nem kellene. Ezen a ponton már sírtam.
Mielőtt a mester csinálhatott volna még valamit, valaki leütötte. Aaron.
Aaron kezében ott volt egy serpenyő, amit nem tudom honnan szedett elő, de hálás vagyok neki ezért. Gyorsan eloldotta rajtam a köteleket, szabaddá tette a számat.
-Gyorsan, vegyél fel valamit, majd rohanj Damianhez, addig én feltartom.- mert a mester már kezdett magához térni. Gyorsan varázsoltam magamra egy normális ruhát és már teleportáltam is Damianhez.
Damian éppen Vivivel beszélgetett, mikor ott teremtem mellette. Ahogy meglátom Vivit, szinte azonnal a karjai közé vetem magam.
-Nyomi, mi történt veled?
Erre a kérdésre nagy körvonalakba elmondom mi történt, közben újra elkezdek sírni.
Damian és Vivi egymásra néz, majd bólintanak. Vivi átad Damiannek és ő belép egy árnyékba.
-Gyere, el kell tűnnünk innen. Vagyis legalábbis neked el kéne innen menned. Veszélyes.- majd karjába kap és kifut velem a céhből. Fut, ahogy csak a lába bírja. Egészen egy kis elhagyatott házig. Ott letesz.
-Maradj itt, nekem vissza kell mennem Aaronhoz, nehogy valami baja legyen. Vigyázz magadra.- majd eltűnik.

Belépek a házba, becsukom az ajtót és az egyik sarki falnak vetem a hátam és lecsúszok. Mi vagyok én? Egy betoji kislány? Istenölő vagyok. A szent mágusok egyike és lever egy ilyen alak??? Hm....még sajnos tapasztalatlan vagyok ilyen téren, de nem baj.....van hová még fejlődni....

Micsoda bátorító beszédet mondtam. Kit álltatok, egy kislány vagyok. Egy szánalmas kislány.

Eközben

Damian futott vissza a céh felé, remélte hogy nem ér oda későn.
Felfutott  a lépcsőn, egyenesen Barbara szobájába, ahol ott hevert Aaron a földön, a mester pedig felette. Aaronnak felszakadtak a sebei, ezért vérzett, de a mesteren is vannak sérülések.
Damian a mester mögé lopakodott, majd jó erősen fejbe vágta. A mester ráesett Aaronra, de Damian gyorsan legördítette onnan, majd Aaront átvitte a saját szobájába, és ott nekilátott ellátni a sebeit.

Megint eközben

Vivi a céh mellett lépett ki az egyik árnyékból, pont Fredék előtt. Laxus a céhben volt, így csak a kis csapat 3 tagja volt kinn az utcán. Amint meglátták Vivit, odafutottak hozzá. Rossz érzésük volt.
-Vivi, hogy-hogy itt vagy? És hol van Rara? Ugye nem esett baja?
Vivi nem nézett rájuk, elfordult és úgy mondta el, a kegyetlen valóságot.
-Barbi veszélyben van.- csak ennyit tudott mondani, mivel Fredék már a céhbe vonszolták.

El kellett telnie egy 20 percnek mire mindenki felfogta hogy mi is a helyzet.
-Egyértelmű, megyünk és szétverünk mindenkit.- jelentette ki Natsu. Ezzel a tervvel egyet is értett mindenki.
-Akkor siessünk. Nincs sok idő, csak remélem a mester előtt érünk oda. - motyogja Vivi maga elé miközben megfogja  Makarov mester kezét, Makarov az unokája kezét, Laxus Bixét és így tovább. Vivi átmegy az árnyékon, húzva maga mögött a Fairy tail elveszett társaságát.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro