-Hello!-köszönök neki amolyan semleges arccal, máramennyire tőlem tellik, mert el lehet hinni, nem egyszerű pókerarcot vágni, pláne egy ilyen alakkal szemben, aki bármelyik pillanatban felnyársalhat a szemével.
-Ki vagy?- szegezte nekem az első kérdést.
-Barbara Darklight.- nyögtem ki nagy nehezen. Szinte érzem, hogy a lelkem el akarja hagyni a testem.
-Mit keresel itt?
-Csatlakozni szeretnék a céhhez, mint védő és gyógyító. De ha harcra kerül a sor, ott is helytállok.- jelentettem ki magabiztosan, mihelyst a lelekem már újfent a helyén volt.
-Hm...értem.- mormogja, gondolom memorizálja a hallottakat.
-Amúgy..-álltam neki félve a kérdésnek, mire ő rám nézett- Mi is a neved? Ha szabad kérdeznem!
-Damian. A csatlakozással a mesterrel kell beszélned, aki éppen nagyon elfoglalt.- mutatott a verekedő tömeg felé.
Majd hirtelen hátraugrott, nemigazán értettem, de azért biztonág kedvéért én is hátraugrottam.
És milyen jól tettem....mivel ahol mi álltunk, közvetlen oda egy ember csapódott.
-Aaron, nem meg mondtam, hogy vigyázz a mesterrel, ne dühítsd fel!!!- jegyzte meg fagyosan Damian.
-De, mondtad Damian.- köpte ki nagy nehezen ezeket a szavakat.
-Tsh...baka.- ez a mondat valahonnan ismerős, de hirtelen nem ugrik be, higy ki is mondta nekem.
-Te Damian....hol van a mester? Vagy ki ő? Hogy néz ki?-bombáztam meg őt wgy csonó kérdéssel. Mire ő azzal a világ legfapofásabb arccal nézett rám.
-De sok kérdés,...a mester a bunyó kellős közepén. Ő a mester, ki éppen leveszi a pólóját.-mutat a verekedő társaság felé. Amint odanéztem, megláttam a mestert. Hát....hátborzongató, rosszabb mint Damian. Úgy néz ki mint akit most szalajszottak az elmeházból, azzal a pszihopata mosollyal...én félek....ettől az embertől. Hátrább lépek, majd nyelek egyet.
-Jó tanács, ne maradj vele kettesben.- jegyezte meg Aaron, aki mindeközben feltámaszkodott a földről. Lassan bólintottam, mert hát.....az a sokk ami akkor ért......rendesen leblokkolt. Én és a perverz fantáziám......
-Rendben.- szinte lehetett érezni a hangomon hogy félek. Mondjuk nem is csoda, hisz dadogva mondtam ki ezt az egy szót is.

Lassan vége lett ennek a verekedésnek, amit persze a mester nyert....mondjuk ki másra számítottam.......

Lassan megindult felénk  és az asztalra csapott.
-Damian, hozz nekem egy korsóval.- mordult rá, aki bár faarccal nézte, hogy a mester le próbál ülni. Majd fogja magát, rándít egyet a vállán, megkerüli a bárpultot és kitölti a kívánt italt.
A mester csak nézte az italt, amit Damian már vitt is neki. Ahogy megkapta, szinte egy huzamba meg is itta.
Komolyan, ez az ember nem hallott még a mértékről????
Amint így gondolkodtam, észrevettem, hogy a mester nagyon engem néz.
-Téged hogy hívnak cica?- kérdezte azzal a mély hátborzongató hangon.
-Barbara Darklight, uram.....-motyogtam magam elé- És szeretnék csatlakozni a céhhez.

Nem túl hosszú, tudom, de igyekszem.....csak az ötlet hiány, még a lustaság nagy átok.....