Nos...hol is kezdjem? 

Nekem sosem volt lehetőségem rendesen ünnepelni a karácsonyt anya halála után... Apának csak annyit jelentett, mint több pénzt költeni rám, mint az megszokott. 

De én próbáltam széppé tenni. Próbáltam eltemetni magamban az érzést, hogy ez így van rendben. Hogy ez egy szép ünnep és, hogy mind itt van, akit szeretek. Erős voltam ahhoz, hogy hazudjak magamnak és másoknak, de gyenge, hogy el is higgyem. 

Ezért hát elvesztette a szépségét a karácsony. Nekem nem voltak villódzó fények és mézeskalács illat a házban. Nem volt hal az asztalon és rengeteg sok sütemény. Nem volt, akivel bármit is ünnepelhettem volna. Nem tudtam már mi az a karácsony...

De úgy látszik Magnóliában ez is más. Az emberek mosolyognak, a házak fényárban úsznak, a sütemények illata száll a levegőben és mindenki sürög-forog, hogy minden kész legyen estére. 

Körül néztem és elmosolyodtam. Szeretek itt élni. Tényleg.

Beléptem a céh ajtaján és Levyt láttam meg ahogy össze-vissza szaladgál. Kék haja mindenfelé szállt és a szemébe lógott. Megállt egy pillanatra, feltolta az orrára a piros szemüvegét, majd tovább szaladgált erre-arra. Gazille unottan nézte, majd Levy észrevette a tétlenkedő fiút és elindult felé, mire felemelte a fejét:

- Mit kívánsz kis hercegnő? - mosolygott sokat sejtően. 

Levy keresztbe fonta  a kezét a mellkasa előtt és felvonta a szemöldökét, mire Gazille arcán még nagyobb mosoly terült el. Élvezte,hogy húzhatja őt. 

-Hozd le a díszeket a szobámból!

-És mást ne hozzak le? Gihihi...

Levy közelebb lépett és megsimogatta Gazille haját, mire megakadt a nyelve.  Pontosan tudta, hogy hasson rá. 

- Nem, köszi. - egy puszit nyomott az arcára és végig nézte, ahogy Gazille rák vörös fejjel, még mindig kicsit megiletődve megindul felfelé. Rám nézett:

-Á, Lucy! Örülök hogy látlak! Ugye segítesz?

-Igazából nekem Natsuval lenne találkozóm...

-Arra ne is várj!- legyintett.

-Mi? Miért? - pislogtam. 

-Mert elküldtem kaját venni. 

Kicsit megdöbbenve álltam és néztem Levyre, majd óvatosan megkérdeztem:

-Biztos rájuk kéne ezt bízni?

-Gray velük van. - megfagyott bennem a vér és ezt látva még azért gyorsan hozzá tette: - Erza is. 

Mélyet sóhajtottam és lehajoltam és poros dobozért, hogy megmászva a lépcsőket a helyére tegyem. 

                                                                                          ----------------------

Már késő délutánra járt, mikor Natsuék betoppantak. 

-Végszóra. - jegyezte meg Levy. 

Erza morcosan nézett a két egymást méregető fiúra. - Megint csinálták a fesztivált... - erre felkapták a fejüket, de egyetlen pillantás elég volt, hogy vissza is húzódjanak.  

- Hoztunk kaját! - tett az asztalra egy torony ételt és italt Natsu. Én csak pislogtam. 

- És ezt ki eszi meg? - erre mindenki, úgy nézett rám, mintha hülye lennék. Oké...jogos.

-Akkor hát ...kezdődjön a buli! - kezdett rikácsolni Natsu, Gray és Gazille és tudtuk innen már nincs meg állás. 

Lassan-lassan megérkeztek a többiek is. Mindenki vagy berontott vagy az ablakon közlekedett. 

- De most komolyan mire van az az istenverte ajtó?! - próbált Erza rendet teremteni. Nem sikerült neki se, mert váratlan vendég érkezett. 

Valaki megkocogtatta a vállát, mire hátra üvöltött, hogy: - Mi van már?!

A kapucnis letolta az arcát rejtő csukját és egy pillanatra néma lett mindenki. 

-Gerard...mit keresel itt? 

- Rég láttalak! Boldog karácsonyt! - odalépett és átkarolta. Ekkor a szomszéd asztalnál megszólalt valaki: - Nektek is, de menjetek szobára! - a beszólást, pedig tapsvihar  követte. 

Natsuék rendszerint bontották a házat én pedig, szinte könyörögtem a mesternek:

-Mester kérlek...segíts! 

Valószínűleg félre értette, amit mondtam, mert Luxussal együtt csatlakoztak az ivászathoz, amiben persze rendszerint Kana állt nyerésre. 

Nem igazán találtam a helyem és már épp haza akartam menni, amikor Natsu a szokásosnál is hangosabb hangját hallottam. Egy másodpercel később néma csend, ami ritka. 

Megpördültem a tengelyem körül és felnéztem.

- Ez egy új karácsony amit együtt tölthetünk. Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy a családom vagytok és hogy számíthatok rátok! Harcolok értetek és tudom, hogy ti is megtennétek érem! Új lakónk Lucy, pedig új családtag ezért hát szeretném Lucy, ha mindig velünk lennél ezek után is és köszönök mindent! Boldog kariit, srácok! - emelte fel a kezét. Mutató ujját az ég felé emelte és mindenki más is így tett. Felemeltem a kezem. 

Könnyek potyogtak az arcomon. 

Köszönöm, hogy vagytok nekem! Az én családom...

A tömeg egy emberként üvöltötte:

- Boldog karácsonyt Fairy Tail!!!!