Hát igen Gray retek esete után még természetesen nem volt vége a napnak. Megérkezett a terembe Erza , aki imád másokat verni és vele együtt Gildarts, aki meg imád pusztítani és csak náha jön be órákra miszerint ő "már mindent tud".  Ami jogos csakhogy ő a TANÁR! ami azért így nézve elég érdekes hozzáállás.  De senki nem szól érte, mert mindenki imádja a mi harcművészet tanárunk. 

Natsu főleg. Gyerekkoruk óta úgymond bátyjaként tekint Gildarts-ra vagy 2. apjaként. 

A kép ne tévesszen meg. Ez csak egy szép pillanat volt. 2 perccel később már bunyóztak. Pontosabban Natsu bunyózott Gildarts csak játszott.

És miközben Erza verte le a "retket" Gray hátáról én ezen agyaltam. A mi osztályunk abban különbözik, hogy ez nem egy állatkert ez AZ állatkert.

Életkép:

Gray-t veri Erza. Erzát rugdossa Juvia, Natsu és Gildarts "vivópárbaj"-t vívtak a padokkal. Levi és Gazille mikor beléptek a terembe a vasölő sárkény rögtön verekedni ment Levi csak legyintett egyet és hagyta hadd verje szarrá magát és másokat a fiúja. Szép lassan megérkeztek a többiek is. Én rádőltem a padra és imádkoztam, hogy ne verjenek fel az álmaimból. Ekkor éreztem, hogy valami kemény és szőrös nyomódott a fejemnek. Felnéztem és a hajszálaimba csimpaszkodó Happy nézett rám:

-Szia Lucy! - mosolygott rám, mint a megtestesült ártatlanság én pedig először nyugodtan, majd sikítva kiabáltam először  Happynek majd Natsunak. Mivel nem vettek komolyan mindkettőjüknek az arcába rúgtam. 

Mikor visszaértem Levi csak ennyit mondott:

- Szép rúgás! - majd adott egy ökölpacsit. Ő olvasott én meg ledőltem, hogy aludjak. Ekkor halk léptekre lettem figyelmes. Halk volt, de én hallottam és, amikor Mavis belépett a többiek pikk-pakk csöndben lettek.

-Üdv nektek! - köszönt kedvesen. Mind tudtuk, hogy ez csak álca... 

Mavis nem volt erőszakos egyáltalán. Mindig kedvesen mosolygott de utálta ha bántóan viselkedik valaki a másikkal. Természet barát volt és törékenysége ellenére mindenki tisztelte na de miért is? 

Hát...Mavis stílusa elég csapongó:

Életkép kettő: Natsu, Gray és Gazille egymást csépelik míg Mavis "tanítani" próbált vagyis inkább belekezdeni legalább...Mavis kezd ideges lenni a többiek csendben figyelnek miközben próbálnak kikerülni a kereszt tűzből. Mavis még idegesebb lett és már én is az agyérgörcs határán felálltam és a hozzám legközelebb eső személyt (Natsut) arcon vágtam. 

Nem nagyon mondtak rá semmit. Mavis megköszönte majd elővett valami hatalmas fegyverre emlékeztető valamit...a tárgyat sajna nem tudtam beazonosítani de nem mutatott hívogató látványt.

Kezdtem félni. De úgy látszik csak én mert rajtam kívül mindenki izgalomba jött. Én azért hátrébb húzódtam.  

5 perc kellett ahhoz, hogy mindenki hazamehessen és Mavis leégesse az osztálytermet. Mosolyogva intett búcsút nekünk, hogy holnap találkozunk egy másik teremben. 

Nos igen...ez itt nem hogy normális de szinte alapkövetelmény volt, hogy valaki leégessen vagy megrongáljon valamit. 

Sóhajtva battyogtam haza és közben azon agyaltam, hogy is kerültem én ide. És miért is amúgy? 

Nem igazán volt időm végig gondolni, mert Natsu a szoknyámat birizgálta én meg akkorát rúgtam az arcára, hogy vagy 3 métert biztos repült magával sodorva Erzát és Grayt is akik ezt bunyó indító oknak vélték. Én inkább menekülőre fogtam. Hát megintcsak hamar utolértek.

-Mi az , Lucy? - kérdezte Happy, aki szintén távolságot tartotta  verekedő/közveszélyes társaságtól és inkább mellettem röpködött. 

-Semmi.

-De olyan gondterheltnek tűnsz!

-Nem is!

Erre Natsuék is felkapták a fejüket és rögtön rácuppantak a témára. 

-Naaaaaaaaaa mi az? Nekünk elmondhatod! - és úgy mosolyogtak rám, mint akik megakarnak enni vagy valami ilyesmi rémisztő gondolatom támadt ettől. 

-Igazából... - kezdtem. Ebben a pillanatban Frosh ugrott rám. A zöld macska béka jelmezben még mindig ijesztő volt nekem. Így minden önuralmamra szükség volt, hogy fel ne síkítsak, miközben úgy csimpaszkodott belém, mint, aki az életét félti. 

Ekkor megláttam egy porfelhőt, ami felém rohant. A PORFELHŐ! Mi van ma? 

   Mindenki nekem esett én pedig próbáltam figyelmen kívül hagyni a verekedőket és inkáb elindultam haza...

Otthon sem várt semmi csak a kosz és a mocsok. Minden hatalmas hegyekben állt és vajon ki volt még ott? 

Hát persze hogy Natsu és Happy mindekettőjüet egy hatalmas pofonnal jutalmaztam. 

FOLYATOM!!!! HOLNAP! ---->