A mi sulinkban nem csodálkoznak, olyanokon, hogy leégetjük a radiátort (Natsu), ha lefagyasztjuk egymást (Gray), ha hatalmas fegyverekkel jövünk suliba mondva az a kabalánk (Erza) és még sorolhatnám. Megszokták, hogy nem vagyunk normálisak. A legtöbb ember legyintene ránk, de épp ettól akarnak minket jobb varázslóvá nevelni. Igazából Fogalmam sincs mit keresek itt vagy, hogy mit kezdek azután, hogy elvégzem a sulit. Csak szeretnék nem olyan lenni, amilyet mások elképzeltek nekem...

Szeretnék egy saját életet saját szabályokkal, saját érzésekkel a szívemben. Én Lucy vagyok, nem pedig más.

Egy dolgot döntőttem el biztosan. Nem akarok mások kedve szerint élni még akkor sem, ha ezzel a döntésemnel a szívét töröm össze. Nem vágyok rá, hogy újra boldogtalan legyek.

Nem tudom még, hogy helyese olyan iskolába járnom, amelytől egész életemben óvtak, de mindenképp szeretném kipróbálni.

Így hát itt vagyok már egy két hónapja és úgy gondolom, hogy ez a legmókásabb társaság, akit valaha láttam.

Valamiért,amikor beléptem az osztályba rossz érzésem támadt és pár percek később be is igazolódott.

-Natsu!!!! - vísítozott Juvia. - Gray drágám vissza kérnéd tőle a selyem zsebkendőm.

Gray nyugodtan ült a helyén, Natsu, pedig a tanári asztal tetején állt azzal a bizonyos zsebkendővel a markában. Graynek látszólag semmi kedve nem volt felmászni odáig és megverekedni a fehér kis tárgyért, de ahogy láttam még felállni is lusta volt.

- Miért nem szerzed vissza te? - dörmögte.

- Drágám! De hogy mondhatsz ilyet? Összepiszkolom a ruhám! - alig bírtam elfojtani a mélyről jövő kuncogásom.

- Én is össze piszkolom magam! -védekezett Gray.

Juvia a talpától a füle tövéig végig mérte, majd ingatni kezdte a fejét.

- Nem, drágám te amúgy is piszkos vagy. - nagyon meg kellett erőltetnem magam, hogy ne nevessek fel, de itt még nem volt vége.

Gray kikerekedett szemekkel bámult Juviára és sértődötten felnézett rá:

- Azt mondod retkes vagyok?

- Nem, Gray baba, nem ezt mondtam. -már éppen elkönyveltem volna, hogy csak félreertettük, de folytatta. - Csupán többet kéne mosakodnod.

Na ez volt az a pillanat, amikor sírva röhögtem és csak , akkor hagytam abba, mikor Gray odaállt elém és durcásan rám nézett:

- Szerinted is retkes vagy, Lu?

- Szerintem... - küszködtem, hogy meg bírjak szólalni. -lekéne már mosni azt a penész foltot a hátadról.

Ijedten próbálta megnézni, hogy tényleg ott van e, de sikertelenül. (egyébként úgy se volt ott senmi)

Kirohant az osztályból mondván megnézi, azt a foltot és "elpusztítja a föld színéről".

- Várj, drágám a zsebkendőm! - rohant utána Juvia.

Hallottam ahogy Gray, ezt mondja Erzának:

- Hallod kapard már le a penész foltot a hátamról!

-Mit?

-Süket vagy? Szedd már le!

Natsu is kirhant mondván, hogy segít. Édes jó istenem mit tettem?