Egy idő után rájöttem, hogy az eddzésnek se a helyszínét, se az időpontját nem tudom. Úgy döntöttem megkeresem Yukinot vagy Mavist, hátha ők tudják. Amikor kiléptem a teremből, rögtön megláttam őket. Odamentem hozzájuk, meg akartam kérdezni őket, de Mavis megelőzött:
-Nincs kedved jönni a focieddzésre?
-Pont azt akartam megkérdezni, hogy mikor van és hol. De látom, ti is oda mentek.
-Igen. De te miért akarsz menni?-kérdezte a kis szökeség(nem mintha én nem lennék az).
-Natsu...
-Értem én-vágott a szavamba ördögi vigyorral-te is pasiügyben mész oda ügye?
-Neeeem! És miért is?
-Yukino azért megy, hogy megnézze Stinget. Én pedig elkísérem.
-Á, szóval tettszik valaki, Yukino? Amúgy én azért megyek, mert Natsu azt mondta, hogy nézzem meg az eddzést, és utána mehetünk eggyütt haza. Na de ki is tettszik, Yukino?
-Nem tudnánk napolni a témát?-kérdezte paradicsomszínű arccal.
-Najó, békénhagylak.
-Hála a jó égnek.
-Amúgy mikor kezdődik az eddzés?
- -5perc múlva-válaszolta Mavis.
-Már el is kezdődött?!
-Szerencsére az első tíz perc bemelegítés, de siessünk, mert lekéssük Natsut és Stinget!-fogta meg a kezünket, és elkezdett húzni minket.
-Mavis! Már mondtam, hogy én nem azért megyek!!-ordítottam
-Persze, persze.-mosolygott, majd tovább futottunk.
-Mavis! Ne szórakozz azzal, hogy tettszik nekem valaki! És mivan Zereffel?
-Ó, szoval Mavisnek is bejön valaki-mondtam mindentudó arccal.
-Ezt inkább hagyjuk, és keressünk helyet magunknak-mondta Mavis, és akkor kiértünk az udvari tesipályára, amit körülvett egy lelátó. A lelátó most tele volt...
-Mi ez a sok lány?!?!
-A focieddzésekre a város összes lánya idejön. Bámulják a fiúkat. Minden szülő ide akarja beiratni a fiát, de csak a legtehetségesebb fiúkat veszik fel, de itt inkább a sportot nézik. Tehát a lányok tudják csorgatni a nyálukat a jobbnál jobb fiúk után-világosított fel Mavis
-És beengedik ezt a sok lányt?-kérdeztem.
-Hát, amint látod igen. De nekünk VIP-nk van, végülis azok a lányok vagyunk, akiket felvettek a suliba. A lányoknál inkább az észt nézik, és nagyon nehezen bejutni-mondta Yukino.
-És hogy értetted a VIP-t?
-csak figyelj!-mondták egyszerre. Én inkább csendben maradtam, és követtem őket. Előre mentek az első sorba, a legjobb helyre, és megszólították az ott ülő 3 lányt.
-Lécci lányok el tudtok, ülni erről a három helyről?
-Mi ketten elülünk, de a harmadik lánynak nem adunk helyet. Ő nem a suli tanulója-mondták lenézően.
-Tévedtek, ő már ide jár.
-Ne már! Ő? Egyáltalán nem illik ide!
-Az kit érdekel? Már ide tartozik!
-Chh... oké-mondták, és elsétáltak. Mi meg leültünk a helyükre.
-Ez nem visszaélés azzal hogy ide járunk?-kérdeztem. A fiúkat figyeltük, akik már elkezdtek focizni, bár a csapatelosztással volt némi gond, mert páratlanul voltak.
-Igazából eleinte nem engedték meg, hogy bejöjjenek, de egy idő után a mester úgy döntött, hogy ha az eddző megengedi, akkor meg lehet nézni az eddzést, de a auli tanulóinak elsőbbsége van. Gildarts, a focieddző beleegyezett, mert itt van lelátó, és a nézők nem zavarnak. De például a judo eddzés egy kis teremben van, és oda nem lehet benyomorgatni 200 embert.-mesélte Yukino.
-Amúgy miért hívjátok „mesternek" Makarov tanárurat?
-Így hívjuk, magyarázat nincs. Így rövidebb. A néhány fiú „nagypapinak" hívja-beszélgetésünknek egy a nézőtér felé gyorsan repülő labda vetett véget, ami a mellettem ülő Yukinot vette célba.