Nagyon jól aludtam az éjjel. Tudtam, hogy Natsu nem tud sehogysem bejönni, és ez nyugodtsággal töltött el. Nem arról van szó, hogy utálom a srácot, csak bosszantott a dolog. Reggel, amikor felébredtem, nagyon fáztam. Kinyitottam a szemem, és megláttam a nyitott ablakot. A francba! Hát nem hagy békén?! Idegességemben nem gondoltam arra, hogy vajon milyen módszerrel nyitotta ki.
-Natsu! Natsu!!! Hol a fészkes fenébe vagy?!-az egész házat végigjártam ordítozva, de semmi-ha megint meg akarsz ijeszteni, én esküszöm szétrúglak-morogtam. Felmentem a szobámba, de ekkor valaki hátracsavarta a kezem, összefogta a csuklóim, és befogta a számat. De az a valaki nem Natsu volt!!! Ennél a pontnál kezdtem bepánikolni. Mozgolódni kezdtem, és megpróbáltam megrúgni, de nem sikerült.
-Harcias kislány vagy-suttogta a fülembe. Ki ez? Natsu! Félelmemben könnycseppek gurultak végig az arcomon. A pasas megkötözte a kezem, majd behúzott a szobámba, és ledobott az ágyra. Rátérdelt a lábaimra, hogy ne tudjak rugdosódni.

*Natsu*

Pár perccel korábban

Grayyel elindultunk Lucyhoz. Amikor odaértünk, elővettem a kulcsom, és kinyitottam az ajtót. De nem tudtam benyitni. Valamivel el volt torlaszolva.
-Itt nem jutunk be. Marad az ablak-mondtam Graynek. Oldalra mentünk, ahol feltűnt, hogy az egyik emeleti ablak nyitva van. De nem a szokványos módon. Ki volt vágva belőle egy kör, mintha kívülről probálták volna kinyitni, és kilógott az ablakból egy, amin felmásztak. Gray most ért ide-Hívd gyorsan a rendőrséget!-szóltam rá, amivel nagyon megleptem, de meglátta az ablakot, és azonnal telefonált. Én az ajtóhoz rohantam, és minden erőmmel tolni kezdtem, de az nem mozdult. Dörömbölni kezdtem, de nem jött semmilyen válasz. Visszafutottam Grayhez, aki már nagyban telefonált. Szerencse, hogy közel van a rendőrség, de nem annyira, hogy időben ideérjenek, mielőtt Lucynak baja esik. Megnéztem, hogy tudok bejutni az ablakon. Úgy döntöttem, megpróbálok a fáról bejutni, ami az ablak mellett van. Viszont nagyon magasan volt az ága. Szerencse, hogy tesiből jó vagyok. Felhúztam magam az ágra, és felkapaszkodtam lajhárlógásba, majd ügyesen felültem az ágra. Ezután felálltam, és megkapaszkodtam a felettem lévő ágban, ami magasabban volt az ablaknál. Elrugaszkodtam, és előre hátra kezdtem hintázni. Mikor úgy éreztem, hogy elég nagy a lendület, elengedtem az ágat, és berepültem a házba. Érkezésnél még gurultam pár métert, és jól be is vertem mindenem, kicsit ki is törtem az ablakot, és megvágtam magam, de most valahogy nem éreztem. Elkezdtem felfelé futni, ahonnan Lucyt meg egy idegen ember hangját. Amikor felértem berontottam Lucy szobájába. Egy férfi térdelt rajta, és ép széttépte Lucy pólóját. Lucy látszott, hogy mem bírja már sokáig, mindjárt elájul a félelemtől. Teljesen elborult az agyam, és egyből az idegennek estem. Akkorát húztam be neki, hogy a falnak csapódott. Felállt, és megpróbált megütni, de megelőztem, és teljes erőből a földhöz vágtam. Már nem állt fel, mert kicsit túlzásba vittem, és elájult. Gyorsan megkötöztem, majd Lucy szekrényéhez siettem, elővettem egy pólót, és ráadtam. Ezután átöleltem, ő meg a karjaim közt keresett menedéket. Lentről dörömbölés és kiáltozás hallatszott. Lucy nagyon megijedt.
-Ne félh, csak a rendőrök azok-suttogtam neki, és lementem elhúzni az ajtótorlaszt, otthagyva a sokkos állapotú lányt, bár nem szívesen tettem. A szekrényt nem tudtam elhúzni, aztán észrevettem, hogy alul ki van támasztva. Ezután már egyszerűen el tudtam húzni. Annak ellenére, hogy a plafonig ért, elég könnyű volt. Miután elhúztam rámtörtek a rendőrök, és fegyvert fogtak rám.
-Tudjuk mit tett! Azonnal mondja meg hol a lány, vagy golyót repítek a felyébe!
-Várjon! Nem én voltam!-emeltem fel a két kezem.
-Hiába tagadja!
-Idióták!-jelent meg Gray.-Nem ő a tettes! Natsu, hol van Lucy?
-Fent.
-És te egyedül hagytad a betörővel?!
-Már nincs miért félni, kiütöttem és megkötöztem. Amúgy már rég fent lennék nála, csak valaki fegyvert szegez a fejemhez-vetettem egy lesújtó pillantást a rendőrre.
-Nos, öhm... sajnálom-eresztette le a pisztolyt-emberek, fel!-intett a többi rendőrnek, és felmentek Lucyhoz, majd mi is követtük őket Grayyel. A rendőrök elvitték a pasast, és megköszönték a segítséget. Lucy nagyon megijedt a történtek miatt, és összekuporodva ült az ágyon.

-Nincs semmi baj, Lucy. Gray, velemaradnál egy kicsit, dolgom van.

-persze...-miután felálltam Lucy mellől elvettem a telefonját a éjjeliszekrényről, kimentem a szobából, be a konyhába. Ott bekapcsoltam Lucy telefonját, amin szerencsére nem volt kód. Beléptem a névjegyzékekebe, és miután megtaláltam a megfelelő nevet, felhívtam.
-...
-Rég hívtál, Lucy. Mi a helyzet?
-Jó napot kívánok, Natsu Dragneel vagyok, Lucy egyik osztálytársa.
-És mit keres nálad a lányom telefonja? És miért hívtál?
-Lucy kissebb sokkos állapotba került, és gondol-
-Mindjárt ott vagyok!-mondta, majd lecsapta. Na, legalább eljön. Lucy nemrég mondta, hogy két óra az út az apjától ide, tehát még van idő. Addig csinálok valamit enni.

Szünet van, és úgy gondoltam feltöltök egy részt.😊