Lucy Heartfilia vagyok, 17 éves gimnazista. Idáig a Fiore Gimnázium tanulója voltam. Az a legjobb a Fioréban. Az évfolyam legjobb tanulója voltam. Apám az ország leggazdagabb embere. Nagyon sokat dolgozik. Egy hatalmas villában élünk, és rengeteg szolgálónk van. Bár nemsokára már nem lesz szükségem rájuk. De most mennem kell, mert találkozót beszéltem meg a barátaimmal.

Amikor odaértem már egy kivételével mind ott voltak. Elsőnek egy kicsi hosszú kék hajú lány vett észre.



-Lucy-san! Miért akartál beszélni velünk?
-Nos, egy kisebb probléma állt elő, Wendy.
-Micsoda?-kérdezte egy másik kék hajú lány



-Majd akkor szeretném elmondani amikor mindenki itt van.
- A vörös veszedelem nem tudott eljönni. Elutazott pár gyerekkori barátjához-mondta a harmadik kékhajú.



-Miért hívod így? Bár a veszedelem tényleg igaz.-mondtam(az igazat)
-Mondjad már!!!-sürgettek a többiek is.







-Hááááát...
-mondjad!!!-szólt rám Mira
-Nem olyan könnyű. Még kimondani is fáj.
-Ennyire szörnyű?-ijedt meg Wendy.
-El fogunk költözni. D nem a szomszédba, hanem magnoliába. Az ország másik felébe
-Nem mehetsz oda, Lucy!- fakadt ki Lisanna.
-De oda kell.-mondtam
-Miért-kérdezte a idősebb nővér
-Apám oda megy dolgozni.
-És hol fogsz lakni
-Legalább most ne igyál, Cana! Juviához hasonlóan neked sem kéne innod!
-Nem tehetek róla Juviácskám, hogy nem bírod az alkoholt!
-hogy lett ez egy ártatlan beszélgetésből? De tényleg hol fogtok aludni, Lu-chan?
-Apám kap egy lakást, de onnan két óra a suli, ezért kapok egy lakást közel az iskolához.
-Ennyi erővel maradhatnál is!-mondta legkisebb barátnőm.
-Nem akarok nagyon messze lenni apámtól. Igaz, a sulit ő választotta, tehát a távolságot is, de az a legjobb iskola, tehát nincs ellene kifogásom csak egy.
-Mi az?-kérdezte mira.
Az hogy eredetileg egy f- te jó ég! Már ennyi az idő? Boccs lányok mennem kell pakolni! Sziasztok!
-Szia!
-Azért majd meglátogatsz minket ügye?
-Persze! Sziasztok!!!

***

Na ezzel is megvagyok. Nem gondoltam volna hogy ilyen nehéz lesz bepakolni. Mondjuk évekre elmegyek, tehát sok cuccot kell vinnem, de öt nap mégiscsak túlzás. Most az üres szobámban ülök és várom az indulást. Mielőtt beköltöznénk, apával úgy döntöttünk, az egész napot együtt töltjük.
-Lucy! Gere! Indulunk!
-Megyek!-sokan mondták már, hogy elég hangosan tudok ordibálni. Ez azért van mert nagy a házunk és ahhoz hogy átordibáld nagy hang kell. Az én hangom(és apáé is) eléggé megedződött ehhez a feladathoz.
-Mindent bepakoltál?
-Igen
-Mi most elindulunk, a cuccokat majd utánunk hozzák.
-Oké
-A munkahelyem közelében találtam egy strandot, arra gondoltam, elmejetnénk oda. Mit szólsz hozzá?
-Strand mindig jöhet!-mondtam miközben beszálltunk a kocsiba.
-Akkor ezt megbeszéltük. Csak egy kérdésem van még.
-Ne kímélj.
-Biztos jó lesz neked abban az iskolában?
-Te választottad mégis most ezt kérdezed?
-Azért választottam, mert jó hírneve volt. A küönleges körülményekről csak később olvastam.
-Engem nem zavar.
-tényleg Laylara hasonlítasz. Ő is ilyen volt. Szerette a nehéz dolgokat.