Miután sikeresen megszárítkozott, Lucy felvette a ruhát, amit Levy hozott.

-Nem lesz ez egy kicsit... Túl magamutogató?-kérdezte a ruháját nézve. Egy rózsaszín ejtett vállú haspoló, egy fekete atléta és egy pár hosszú bőrkesztyű volt rajta rövidnadrággal, amit egy öv tartott.

-Az előző ruhád után szerintem nem mutat semmit.

-Oké, de azt én téptem meg. Direkt ilyen rövidre szabott ruhát nem hordtam még-bár hordanit mondott, eddig nem is látott.

-Nemis olyan kicsi! Ráadásul amilyen melegek szoktak itt lenni, még te is soknak fogod őket találni.

-Magamat ismerve biztos vagyok benne, hogy nem lesz igazad.

-Ha a nap melege nem lesz elég ok, hogy soknak tartsd őket, akkor Natsu testhője majd teszi a dolgát-jelentette ki vigyorogva.

-Levy!!! Ez nem is igaz!!!

-Már megint vörös a fejed, Lu-chan!!!

-Hagyjál békén!!!

-Na de miután kipironkodtad magad, elindulhatnánk. A többiek otthagyták az ebédet, csak hogy megvárjanak titeket Natsuval. Bár szerintem Natsu és Gray ez idő alatt már szétverték egymást.

-És mégis miért tennének ilyet?

-Ők már csak ilyenek-vonta meg a vállát, mikor kiléptek a fedélzetre. A korlát mellől nézték a tengert, mikor meglátták Natsut a vízben úszkálni.

-Miért van a vízben?-kérdezte aggódva Lucy.

-Két lehetőség van. Az egyik, hogy Gray repítette a vízbe, a másik az, hogy a fürdés ezen különös módját választotta.

-Amúgy ki ez a Gray, akit mindig emlegettek?

-Én vagyok. És sajnos nem én dobtam ki, hanem fürödni akart. És te ki vagy?-érdeklődött a számára új lány felől a hirtelen megjelent, fekete hajú kalóz.

-Ő itt Lu-chan, a régi barátom!-jelentette ki mosolygósan Levy, miközben átkarolta az említettet.

-Lu... chan?-kérdezte Gray kételkedve abban, hogy létezik ilyen név.

-Nem, csak én hívhatom így!

-És mi a rendes neved?

-Lucy Heartfilia vagyok. És mi a te vezetékneved?

-Fullbuster. De a Heartfilia naggyon ismerős. Honnan lehet. Hmmm...-esett mély gondolkozásba-Megvan! Te vagy Fiore hercegnője!

-Igen az vagyok... De örülnék neki, ha erről elfelejtkeznél...

-És hogy kerültél ide? Neked nem egy palotában kéne ülnöd ahelyett, hogy Natsuval járod a tengert?

-Ez engem is érdekel-szólt hozzá a kékhajú.

-Épp egy üzleti útra kellett mennem, amikor útközben elraboltak. Azután kerültem a hajóra, ahol találkoztam Natsuval.

-Úgy hallottam, valaki a nevemet emlegette-jelent meg a hátuk mögött a férfi, aki a korábban leeresztett létrán jött fel. Pont felért, mikor valaki a fejéhez vágott egy törülközőt.

-Tessék, elmentem neked érte-mondta kissé tsunderés jellemmel Gray.

-Köszi-mondta Natsu egy apró mosoly kíséretében, majd megtörölte vele a haját. Miután végzett a tevékenységével, a vállára terítette az említett tárgyat, majd végignézett Lucyn-Jól áll ez a ruha-jelentette ki mosolyogva.

-Most perverzkedni próbálsz?

-Hé! Én csak megdicsértelek!

-Mielőtt még egymás torkának esnétek, Natsu, te vegyél fel valami rendes ruhát!-kezdett rendet rakni Gray-Aztán meg irány enni. Mindenki már csak ránk vár.

-Rendben-bólintott Gray felé, majd mosolyogva a lány felé nyújtotta kezét-Lucy, nem akarsz elkísérni, hogy segíthess felöltözni?

-Álmodban, szépfiú-csapta le indulatosan a felé nyúlkáló mancsokat.

-Kár...-biggyesztette le ajkait-Pedig reméltem, hogy velem tartasz.

-Mondtam, hogy ne is álmodozz!

-De szépen elveszekednek! Mint egy igazi pár-nézte őket mosolyogva a fekete hajú srác. Bár általában ölték egymást Natsuval, ő is sokat köszönhetett a perverz idiótának. Már kiskora óta testvérként gondolt rá-Amúgy Levy. Mi az a tasak az oldaladon?-szúrta ki a kalózokhoz egyáltalán nem illő, nemes szövetből készült zacskót.

-Tényleg! Lu-chan! A ruháid mellett hagytad ezt!-nyújtotta át a kis zacskót-Úgy gondoltam, elhozom neked.

-Köszi-vette át mosolyogva, mikor rájött a tartalmára, és az azzal kapcsolatban felmerült kérdéseire. Előbányászta belőle a nyakláncot, a tenyerébe tette, majd úgy mutatta Natsunak-Kiskoromban kaptam, és azóta nálam van. Nem tudom mi kapcsolata lehet veletek-a férfi gyengéden megfogta Lucy kezét, és úgy vizsgálta a nyakláncot néma csendben. Egy percig nézte még, majd se szó, se beszéd, megragadta a lány csuklóját, és húzni kezdte maga után. Közben még arra is figyelt, hogy a nyakláncot ne hagyják el-Hé Natsu! Hova megyünk?-próbált megtudni valamit Lucy, de egy idő után felhagyott a kísérletezéssel.

-Itt vagyunk-szólalt meg egy kis idő után.

-A szobád?-kérdezte Gray.

-Nem, a tied-válaszolt a rózsaszín hajú idegesen.

-Oké-oké, nem kell megölni, haver-lepődött meg a másik dühösségén. Időközben Natsu már bement a szobába, Lucyval együtt, de már nem fogta a kezét. Levy és Gray is követték őket.

Natsu egy fiókos szekrényhez lépett, és az egyik fiókból előhúzott egy kis dobozkát. Megsimította a tetejét, majd felnyitotta. Egy nyakláncot szedett elő belőle.

Megint megfogta Lucy kezét, aki kihajtotta tenyerét. Az ő nyaklánca ott feküdt benne, és végül Natsu is odahelyezte a sajátját. Tökéletesen egymásba illettek.

-A sors is egymásnak szánt titeket!-kiáltott fel boldogan Levy, de csak két lesújtó pillantást kapott.

-Menjünk az ebédlőbe, és kérdezzük meg a többieket, hátha ők tudnak valamit-ajánlotta fel Gray, hiszen mind a négyen tanácstalanok voltak a nyakláncokkal kapcsolatban.

-Rendben. Gyerünk!-vezényelt Natsu, majd mind megindultak egy irányba. Egyedül Lucynak volt ismeretlen a terep, aki egy kicsit félt a „többiektől”.

Végre megérkeztek az ebédlőhöz, ahonnan már elégedetlen kiabálások hallatszottak ki, ezek pedig nem növelték Lucy magabiztosságát. De nem lehetett várni, főleg Natsu nem akart, szóval azonnal benyitott. Belépett a terembe, majd Lucy nagyot nyelve követte. Gyorsan körbenézett, 7 embert fedezett fel. Sajnálatára mind őt bámulták. Azonban nem tűnt fel neki, hogy mikor belépett, egy szőke hajú srác szeme megrándult.

-Szóval te vagy a csaj, aki miatt nem rudunk enni-jegyezte meg szúrósan egy hosszú fekete hajú, piercinges srác.

-Ne bunkózz, Gajeel!-szólt rá Levy.

-Együnk! Közben bemutatom a többieket.

*Lucy*

-Rendben-mondtam kicsit félénken, miközben még mindig mindenki rám nézett. Natsu leült az asztalfőre, majd kihúzta nekem a mellette lévő üres széket. Tényleg ő lehet a kapitány, ha ilyen előkelő helyen ül.

Miután már Gray és Levy is ültek, egy rövid fehér hajú lány hozott be egy hatalmas kondért, amiből finom szagok áradtak. Lerakta az asztalra, majd a tányéromért nyúlt.

-Először a vendég kap-mosolygott rám kedvesen.

-Ő itt Lisanna, mellette pedig Elfman, az ikertestvére-mutatott egy nagydarab férfira, akinek ugyanúgy fehér haja volt.

-Örülünk, hogy megismerhettünk!-mosolygott rám még egyszer, majd a többieknek kezdett tálalni.

-Ő Gajeel,-mutatta be a piercingest, aki csak bólintott-Juvia, és Laxus.

-Szia! Örülök a találkozásnak-nézett rám boldogan Juvia, a kékhajú lány.

-Hello-biccentett a sárgahajú Luxus, akinek az egyik szemét egy villám alakú sebhely ékesítette.

-Ők pedig Erza és Cana-mutatott egy vörös és egy barna hajú lányra.

-Szervusz. Örülök, hogy a hajónkon üdvözölhetek egy épeszű embert. Kevés van belőle-eresztett felém egy szerény mosolyt Erza. Kicsit talán jobban féltem tőle, mint kellett volna. Cana egy „kicsit” úgy tűnt, hogy részeg. Előredőlt az asztalon, arcát a karjaiba temette, és kezében egy piásüveget tartott.

-Cana! Megmondtam hogy nincs ivás ebéd előtt!-szólt rá Natsu.

-Ja... Persze~ Máskor nem iszom!-mondta mosolyogva egy csuklás után.

-Nevelhetetlen. Valaki próbálja meg leszoktatni a piáról!-fogta a fejét Natsu. Valahogy amint végignéztem rajtuk, nem éreztem azt, hogy félnem kéne tőlük, mint a többi kalóztól. Vidám, kissé felelőtlen csapatnak tűntek.

Ahogy így ezen elmélkedtem, eszembe jutott, hogy vajon csak ilyen fiatalok vannak, vagy van valahol egy felnőtt. Kicsit nehéz lenne így „gyerekfejjel” egyedül élni egy hajón.

-Na mindegy, együnk!

-Engem már meg sem vártok?-kérdezte viccelődve az éppen belépő férfi. Vörös haja volt, és barátságos mosolya. Ő volt a várva várt felnőtt. Amúgy nem hittem volna, hogy tényleg van olyan felnőtt, aki rászánja magát ezeknek a fiataloknak a vigyázására.

-Apa!-csodálkozva néztem, ahogy Natsu egy pillanat alatt komoly férfiből az apját csodáló gyermekbe váltott. Várjunk. Nem azt mondta, hogy halott az apja? Ráadásul hogy rózsaszín a haja?! Vagy végig hazudott, vagy (aminek jobban örülnék) valami más van a háttérben.

A vörös hajú férfi Natsu mögé sétált, és megszorította a vállát.

-Örülök, hogy újra itt vagy!-aztán felém foldult-Szóval te vagy...

-Lucy a nevem.

-Lucy. Én Igneel vagyok. Hogy találkoztál az én idióta fiammal?

-Kössz! Én is szeretlek!

-Kit érdekel!!! Együnk!-szólt közbe türelmetlenül Gajeel.

-A türelmetlen tagok miatt majd ebéd után meséltek-mosolygott, aztán leült Natsuval szemben. Miután helyet foglalt, Levy látva értetlen arcomat, a fülemhez hajolt.

-A nevelőapja-suttogta, ám ez az aprócska szó is rettentő nyugtatóan hatott rám. Amint meghallottam, úgy éreztem, eltűnt az „apa” szó óta felgyülemlett feszültség. Azt hittem, Natsu hazudott nekem a múltjával kapcsolatban. De amint kiderült, hogy nincsenek vér szerinti kapcsolatban, megnyugodtam.

***

Az ebéd kellemes hangulatban telt. Úgy tűnt, már hozzá vannak szokva az új emberekhez. Mindenki kedves volt hozzám, és még Erza sem akart kinyírni az ellopott fürdője miatt.

-Na akkor, most hogy mindenki befejezte az evést, meséljetek!-szólt ránk Igneel, mire mindenki kérdőn nézett ránk.

Itt is van az új rész, amiben a nyaklánc ügy tovább bonyolódik.

Amúgy nem tudom, hogy Liana és Elfman tényleg ikrek-e, de most azok lesznek.

És még így a végére egy kis plusz infó: mostantól hetente lesznek a részek, mert emellett írok egy másik könyvet, és amellett a barátnőm ötletét is meg kéne írnom, ami elég bonyolult. De azért majd próbálom hozni a részeket.

Nagyon remélem, hogy nem fogtok haragudni rám, de most csak így fog sikerülni. Jövő héten találkozunk!