„ A lány megrökönyödve figyelte a nyakláncán lévő jel tökéletes mását a zászlón."

Lucy nem tudta feldolgozni. Hogy kerülhetett hozzá egy olyan nyaklánc, aminek a jele megegyezik egy (nagy valószínűséggel) kalózhajóéval.

A hajó hatalmas volt, körülbelül kétszer akkora, mint az, amin az elmúlt heteket töltötték. Szélességi versenyben sem veszített volna egy hajó ellen sem. Vitorlái dagadtak a szélben, fedélzetéről hangos kiáltások hallatszottak. Lucy már attól félt, hogy elüti őket, és örökre eltűnnek a vízben, de aztán meglátta a vízbe eresztett horgonyt. A vizbefulós halált már elkerülték, de a lány még mindig félt a rajta lévő kalózoktól. De mégjobban megijedt, mikor valaki egy kötéllétrát dobott le nekik.

Natsu azonnal el is kapta. Kikötötte a csónakot a létrához, hogy később a benne lévő ételt felvihessék a hajóra,  a fél kezével magához ölelte Lucyt, majd a másik segítségével mászni kezdett. A lánynak nem volt ereje, se kedve ellenkezni. Ezek mellett még meg is volt dermedve a félelemtől és a döbbenettől.

Egy kis mászás után Natsu végre padlót tudhatott a lábuk alatt. Le is rakta Lucyt rá, majd köszöntötte az előttük álló kék hajú aprócska termetű lányt, aki ledobta a létrát.

-Rég láttalak, Levy! Hogy vagy mostanában?

-Egész jól. A szelünk mindig megfelelő erősségű volt, vihar és támadás nem volt, ráadásul olyan gyorsan haladtunk, hogy sok pihenőt tarthattunk. És még az időre sem tudok panaszkodni, rég volt ilyen napos idő.

-Értem. És a többiek? Az előbb még tisztán lehetett hallani az ordibálásukat, most meg egy teremtett lélek sincs itt.

-Egyedül én vettelek észre, ezért maradtam itt. A többiek pedig az ebédért lelkesedtek. Az ikrek megint kitettek magukért.

-És nekem ugye hagytatok?-kérdezte Natsu, felkészülve a szidására, amiért megint enni akar, pedig aznap már elég sokat evett. Ám a várt szidás elmaradt-Lucy?-nézett hátra kérdőn, de a lány egyáltalán nem reagált. Még mindig meg volt döbbenve a jel miatt, és azóta is azon gondolkozott. Nem is figyelt a két különös hajú beszélgetésére.-Lucy!-sétált Natsu mellé, és a kezét elkezdte lengetni a lány arca előtt-figyelsz rám?

-Ja bocsi, mit is mondtál?-riadt fel hirtelen mély gondolkozásából, majd egy kínos mosollyal nézett a férfira.

-Mégis min gondolkoztál te?

-Ki ez a lány, Natsu?-sétált melléjük a pöttöm lányka.

-És ő?-kérdezte Lucy Levyre célozva.

-Lucy, ő itt Levy Mcgarden. Levy, bemutatom neked Lucy Heartfilia hercegnőt. Lucy, üdvözöllek a fairy tail kalózok közt!-tárta szét kezét boldog mosollyal.

-Lucy... Heartfilia... hercegnő?-nézett az említettre összeszűkített szemekkel a kékhajú.

-Levy Mcgarden?-nézett Lucy a másik lányra kikerekedett szemekkel, teljesen elfelejtve az előző jel problémát.

-Lu-chan!-kiáltott fel boldogan.

-Levy-chan!-örült meg a másik is, és egymás karjaiba vetették magukat.

-He?-tette hozzá a beszélgetés legértelmesebb mondatán az egyetlen hímnemű.

-Olyan régen láttalak! Mi történt a palotában azóta?

-Az most nem olyan érdekes! Mesélj inkább magadról! Hogyhogy most egy hajón élsz?

-Valaki elmagyarázná nekem a helyzetet?-kérdezte kétségbeesetten Natsu. Kezdte teljesen elveszíteni a fonalat-Tudjátok mit? Majd később elmondjátok. Levy, te segíts megfürödni Lucynak, és...-nézte végig Lucyt alaposan-Ne, ne adj neki új ruhát, maradtat ez. Én addig megyek, és szétrúgom Gray seggét!

-Azt mondod büdös vagyok?-kérdezte tetetett felháborodással Lucy. Persze nagyon örült a lehetőségnek, hogy fürödhet, mert az előző hajón nem volt lehetősége erre.

-Nem, csak gondoltam, örülni fogsz neki. Na de én mentem! Várnak rám a szétrúgandó seggek!-mondta, majd elrohant egy Lucy számára random irányba.

-Gyere Lu-chan!-ragadta meg mindkét kezét Levy-Segítek a fürdésben (sajnos itt nem olyan könnyű, mint a palotában), aztán körbevezetlek a hajón.

-Rendben-mosolygott Lucy, majd elindult barátnője után.

-Amúgy Lu-chan. Mit csináltál te Natsuval? Még nem láttam, hogy egy lánnyal így bánt volna.

-Hogy?

-Hát, akik nem tartoznak közénk, azokkal általában nem törődik. Perverzkedik velük egy sort, de onnantól nem érdeklik. Nem szokott odafigyelni arra, hogy mi jó és mi nem nekik. Most viszont gondoskodik rólad, pedig még csak két hete ismeritek egymást.

-Hát, már az első napokban is segített... Nagyon kedvesen kiállt értem, és megvédett, amiért később megkorbácsolták...-mondta bizonytalanul, és enyhe pírral az arcán.

-Ó! Natsu szerelmes!!! Natsu beleszeretett Lu-chanba!!!

-Fogd be!-csapott a szájára vörös fejjel.

-Ó! Szóval te is szereted őt!-hümmögte befogott szájjal, de közben mindentudó arccal nézett Lucyra.

-Nem is!!! Én egyáltalán nem!

-Persze! De majd egy jó fürdő közben mindent elárulsz.

-Nincs mit elárulnom!

-Oké-oké-sóhajtott, mint aki letett a tervéről. Persze ez nem így volt-Akkor amíg melegszik a víz, addig elmeséled azt, hogy mi történt veled az elválásunk óta. És ha még marad rá időnk, azt is elregélheted nekem, hogy hogyan találkoztál a mi jóképű kapitányunkkal-vigyorgott szélesen.

-Várj! Azt mondod, kapitány? Ő a ti kapitányotok? Én azt hittem, hogy csak egyszerű haverok vagytok!

-Dehogy. Ő gyűjtött össze minket, különböző országokból. Mind nagyon hálásak vagyunk neki, amiért segített nekünk-mosolyogott, ahogy eszébe jutott fájdalmas múltja, és az, hogy a hajón nem ő az egyetlen, aki sokat szenvedett. Lucyt ezzel szemben megdöbbentették a hallottak. Mindig is azt hitte a kalózokról, hogy kegyetlen, szívtelen gyilkosok, akik nőt, gyereket, és öreget kíméletlenül megölnek. Mikor megtudta, hogy Natsu is kalóz, egy pillanatra úgy érezte, egy ugyan ilyen személlyel barátkozott össze. De jobban belegondolva már nem tudta, hogy mit higgyen. Se Natsu, se Levy nem tűntek vérengzős személynek. És ott volt még, amit a lány mondott a kapitányukról. Azok alapján még kevésbé tűnt gonosznak.

Azonban ez sok dolgot megmagyarázott. Például, hogy Natsu körözött bűnöző. Meg ott volt az a tény is, hogy a férfi legyilkolt egy egész hajónyi kalózt. Ez a gondolat még mindig felforgatta Lucy hasát.

-Lu-chan! Jól vagy? Nagyon elbambultál-lengette meg a kezét az arca előtt, mert úgy látta, ez Natsunak már bevált-Mostanában sokszor elkalandozol.

-Persze, jól vagyok. Csak gondolkoztam.

-Gyere. Itt a fürdő. Van meleg víz! Biztos Erza készítette magának. Majd szólok neki, hogy újat kell melegítenie.

-Nem akarom elhasználni más vízét-szabadkozott Lucy.

-Ne félj, nem fog érte megölni. Valószínűleg. És míg te fürdesz, addig én keresek neked valami ruhát. Lehet, hogy Natsu szívesen nézi így az irigységre méltó méreteidet, de nem hagyom hogy ilyen ruhákban mászkálj. Bár mondjuk, ha Grayt nézzük, nem nagyon tűnne fel senkinek, hogy nincs rajtad rendes ruha. Na pá!-intett, majd kilépett a szobából.

És elérkezett a pillanat, mikor Lucy elgondolkozott rajta, hogy milyen ember is lehet ez a Gray. De úgy döntött, később megismerkedik vele.

Körbenézett a szobában, azon gondolkozva, hogy vajon milyen fürdő lehet egy hajón. Nem kellett sokat keresgélnie, hamar megtalálta a hatalmas fadézsát, ami majdnem tele volt forró vízzel. Kicsit félt tőle, hogy valaki benyit, hisz mégis csak egy kalózhajón volt, de végül levetkőzött. Mikor belemerült a vízbe, el kellett ismernie, rettentő kellemes volt a meleg vízben ellazulni annyi rossz dolog után. Akár órákig is képes lett volna áztatni magát, de nem merte megtenni, mert félt a Levy által említett Erzától. Lassan elkezdett kikászálódni, mikor hirtelen Levy lépett be a szobába. Kezében egy köteg ruha volt, és csodálkozva nézett Lucyra.

-Máris kijössz, Lucy?

-Igen... Nem akarom magamra haragítani Ezrát.

-Nem is ez a neve. Ráadásul nem is ismered. Nem fog azért kinyírni, mert hosszú ideje nem fürödtél, és most nincs kedved megvárni őt. Neki van még ideje, ráér. Én viszont azt a parancsot kaptam Natsutól, hogy ne engedjelek ki a fürdőből legalább egy óráig.

-Nem lesz az egy kicsit sok?

-Azt mondta, hogy jót tenni neked egy kis lazulás a történtek után.

-Biztos nem baj?

-Persze hogy nem. Egy fél óra múlva visszajövök, megnézem hogy vagy. Addig is jó lubickolást.

-Köszi-mosolyodott el Lucy, majd miután Levy kiment, visszamászott a kellemes vízbe. Jól esett neki, hogy Natsu így figyel rá.

Még a jelen akart gondolkozni egy kicsit, de pár perc után elaludt. Rég nem tudott így ellazulni, a meleg víz kellemesen pihentető volt.

Ahogy megígérte, Levy fél óra múlva meg is érkezett. Elmosolyodott, ahogy látta a szunyókáló lányt, majd megnézte a víz hőmérsékletét.

-De hisz ez jég hideg!-kiáltott fel. Természetesen Lucy nem fagyott meg, de a víz tényleg hidegebb volt az egészségesnél-Gyerünk Lucy, ébredj fel!

-Hm...? Mi történt?-nyitotta fel félig a szemét.

-Elaludtál, és kihűlt a víz. Sok idő lenne új vizet melegíteni, úgyhogy mostmár gyere ki.

-Rendben~-ásított hatalmasat-De jót aludtam!-nyújtózkodott egyet, majd kiszállt a vízből.

Megjött az új rész, amiben Lucy végre megismerkedik a fairy tail kalózokkal. Amúgy amikor azt írtam ásított, én is ásítottam. Azt tudtam, hogy ha ránézel valakire, akkor te is ásítasz, de azt hohy eu írásnál is érvényes. Na de remélem tetszett, vasárnap jövök a következő résszel.