Félhomály uralkodott a hajó legalján. Egy férfi léptei hallatszottak csak, amint jött le a lépcsőn. Csizmája hangosan kopogott a fapadlón. Elért egy kis asztalkához, amiről felvett egy ostort. Tovább sétált, majd elérte a hajó oldalát. Egy férfi volt kikötözve a kezénél fogva. Erős vasbilincsek  fogták össze csuklóit, és felemelve tartották két izmos karját. Feje előrebukott, nem úgy tűnt, mint aki ébren van. Inge és gatyája szakadt és véres volt. Testét sebek boritották, azokból származott a piros, már megalvadt folyadék. Rózsaszín haja vértől csatakosan tapadt arcához, ezzel keretet adva neki.

Ám az előbb érkezett férfi nem szándékozta ennyiben hagyni a megalvadt vért. Ő folyékonyat akart látni, és nem is félt tenni ezért. Felemelte ostoros kezét majd hatalmasat vágott az alvó férfira, aki egy hatalmas ordítással ébredt. Miután abbahagyta az ordítást, nagyokat lihegve meredt maga elé, szájából folyt a vér.

De nem volt ideje pihenni, jött az újabb csapás. Megint ordítás, de ez már fájdalmasabb, mint az előző. Aztán jött az újabb, majd megint egy. Nem úgy tűnt, mintha az idegen kalóz kiszórakozta volna magát. Neki vér kelett. Minnél több vér.

***

Az ajtó kicsapódott, és valaki belökte rajta Natsut, aki elesett, majd csúszott a földön. Már nem voltak fájdalmai, de tetetett. Sebeit nézve nem volt nehéz elhinni. Azon is csodálkoztak, hogy túlélte. Azonban Natsu teste erős volt, és már ő is hozzászokott a fájdalomhoz. Pár óra elég volt külső sérülések regenerálódásához. Persze a sebek nem tűntek el, csak már nem fájtak.

-Most ennyivel megúszod, nyomorék. De legközelebb már megölünk!-mondta indulatosan, megfordult, majd becsapta az ajtót maga mögött. Amint elhagyta a szobát, az addig csendben álló Lucy Natsu segítségére sietett.

Némán zokogott, mikor Natsu fejét az ölébe rakta. Nem akarta elhinni, hogy ez mind miatta van, és hogy a férfi majdnem meghalt.

-Csak álmos vagyok. Nem kell miattam sírnod-emelte fel kezét, és gyengéden megsimogatta a lány arcát-Ez semmiség számomra.

-Dehogy az! Tiszta vér az egész ruhád!! Valamivel be kell kötni a sebeid!!

-És mivel szándékozol ezt megtenni? Nincs semmink amit használhatnánk.

*Natsu*

Felálltam, bár kissé nehéz volt otthagyni Lucy ölét, amit az előbb még párnának használtam. Ránéztem ennek a bizonyos párnának a gazdájára, aki éppen nagyban gondolkozott.

-Megvan!-csettintett a nyelvével.

-Mi van meg?

-Az, hogy mivel kötjük be a sebeidet!

-Na és mivel?

-Ne kérdezz semmit, csak vetkőzz!-najó, ennek a kérésnek nem lehetett ellenállni.

-Kérésed számomra parancs, szépségem!-jelentettem ki hatalmas vigyorral az arcomon.

Nagy nehezen sikerült levennem az ingem, de elég nehéz művelet volt a ráalvadt vér miatt.

-A gatyám is vegyen le?-néztem hátra Lucyra még mindig szélesen vigyorogva.

-A lenti sebeidet majd megoldod magadnak-Mondta, miközben rám sem nézett. A szoknyájával volt elfoglalva. Csíkokat tépett belőle, hogy aztán legyen mivel bekötni a sebeim. Hosszú, bokáig érő szoknyája mostanra csak combközépig ért, ami nekem kimondottan tetszett. Ezután következett a póló. Azt is szépen felcsíkozta, így már épphogy csak a melle alá ért (amik még most is meglepően nagynak tűnnek). Nem hittem volna, hogy ma ilyen jó napom lesz.

Ahogy végzett ruhája kedvemrevalóbb tételével, elkezdett felém sétálni, még mindig a ruháját nézve. Valószínűleg velem ellentétben neki nem tetszett a rövidsége. Csak akkor nézett rám, mikor mellém ért. Szája félig nyitva maradt, ahogy végignézett a testemen. Még a sebek ellenére is jól látszott, hogy mennyire ki van dolgozva. Kinyújtotta a kezét, és a nyakamtól lassan végig vezette a gatyámig. Idő közben nyelt egy nagyot. Én csak mosolyogva néztem a reakcióját.

-Ennyire tettszik, édes?-kérdeztem enyhén oldalra döntött fejjel, mikor végzett a testem stírölésével.

-He...?-kérdezte még egy nagy nyelés után.

-Figyelsz te rám egyáltalán?-kérdésemre csak egy bizonytalan bólintás volt, amivel csak annyit bizonyított, hogy esze teljesen a testem körül jár. Ahogy nézett, egyszer csak kedvem támadt játszani vele. Egyik kezemmel a derekát, másikkal a hátát öleltem át, majd az ágyra döltem vele úgy, hogy én legyek alul-Megkaphatod eme csodálatos testet egy csókért cserébe-mosolyogtam rá, mire végre felébredt testem okozta ámulatából.

-M-m-m-m-m-mit csinálsz?!?!-kérdezte teljesen elpirulva.

-Én semmit. Te néztél úgy, mint aki fel akar falni a szemeivel.

-Szállj le rólam!

-Te vagy rajtam, édesem!-lehet, hogy gonosz vagyok, de élveztem a helyzetet.

-A sebeid! A sebeiden fekszem!

-Nekem nem fájnak.

-Akkor is engedj el!

-Csak egy csókért cserébe-vigyorogtam mint a tejbetök.

-N-nem kapsz!

-És miért nem? Az előbb ha nem szólok rád, előbb utóbb megcsókolod a hasam, és attól csak egy kicsit különbözik a szám-magyaráztam még mindig mosolyogva. Neki meg csak egyre vörösebb lett a feje.

-Ebéd!!!-hallatszott be kintről egy őr kiabálása.

-Francba! Most az egyszer megúsztad-morogtam a fogaim közt, majd elengedtem. Ő csak felpattant, és arrébb futott pár métert tőlem. Épp akkor nyitott be az őr.

-Hé! Mi ez a szakadt ruha? Mit csináltatok?

-Én semmit-jelentettem ki teljesen nyugodtan.

-Persze! És a hercegnő ruhája sem szakadt!

-Tényleg nem csinált semmit! Én téptem el a ruháim, hogy legyen mivel bekötnöm a sebeit!

-És ő miért félmeztelen?-mutatott rám, és olyan hangnemben beszélt, mintha lebuktatott volna minket.

-Talán mert nem az inge lett sebes-válaszolt Lucy ez-teljesen-hülye hangnemben.

-Hát... Öhm... De ha kiderül, hogy csak egy ujjal is hozzáértél, halott vagy! És itt a kajátok-mondta, majd lelépett.

Lucy jóízűen nekilátott az ebédjének, de nekem valahogy nem volt étvágyam.

*külső szemszög*

-Ja, és Natsu. Ha még egyszer perverzkedsz, tökön rúglak-jelentette ki Lucy, mire Natsut csak savanyú képpel reagált, mint akinek az egész világ megtudta sz egyetlen gyengepontját.

Itt is van az új rész, ami remélem elnyerte a tetszéseteket. De mivel ma húsvét van, estefelé még felrakok egy részt, ami után a történet beindul. Remélem már várjátok!

Amúgy ki mit kapott? Kíváncsi vagyok rá, szóval írjátok le kommentbe!