Natsu magának mosolygva fürdött le. Jól esett neki megszabadulni a sok szalmától ami rátapadt, és végre száraz ruhákba bújni. De sajnos a nap nagyrésze még hátra volt, úgyhogy nem pihenhetett meg. Délutánra Grayyel azt a feladatot kapták, hogy menjenek el egy környező faluba, és gyűjtsék be az adót. Mint két lázadó természetnek, ez természetesen nem volt kedvükre való feladat, de nem igazán tudtak mit kezdeni vele. Persze nyugodtabban indultak neki az útnak, mikor megtudták, hogy a gróf milyen alacsony adót szed (aztán Natsu megint ideges lett, amikor Lucy nagyon megdícsérte ezért Eisakut). Mivel összesen ketten mentek, nem vittek magukkal szolgákat, az utazást nehezen tudták megoldani-semelyikőlyük sem tudott elboldogulni egy szekérrel, és egyedül Natsu tudott lovagolni, és az ő tudása sem volt biztos. Végül arra jutottak, hogy mindketten lóháton utaztak, és Natsu vezetőszáron fogta Gray lovát. Így se haladtak sokkal gyorsabban, mint gyalog, de kevésbé fáradtak ki.

-Szóóóvalll....-váltott hirtelen témát a beszélgetés közben Gray-Láttam jól szórakoztatok ma Lucyval az istállóban-nézett egy mindentudó vigyorral barátjára, aki egy pillanatig kikerekedett szemekkel nézett rá, majd kissé elpirult-Tudtam hogy történt valami! Mesélj!

-Nem történt semmmi-Gray valami mást sejtett abból, hogy Natsu nem nézett a szemébe, sőt, még kicsit el is fordította a fejét a másik irányba.

-Biztos vagy te ebben?-próbálta beszédre bírni vigyorogva.

-Egyáltalán minek leselkedsz?

-Nem leskelődtem én-mentegetőzött-Csak munka közben pont láttam, hogy Lucy besétál az istállóba, ahol véletlenül pont te dolgozol. Az érdekes rész viszont csak ezután jön: hosszú ideig nem történik semmi, aztán kisétálsz, egy szál gatyában, vigyorogva mint egy tökkelütött, teljesen izzadtan, az egész testeden szalmaszálakkal. Ezek után mondd nekem azt, hogy nem történt semmi-Natsu egy kisebb ideig újra kikerekedett szemekkel nézett rá, majd hirtelen hangos nevetésbe tört ki. Gray értetlenül nézte, és bár Natsun látszott, hogy meg akarja magyarázni, minden próbálkozása kudarcba fulladt, mert nem kapott levegőt a nevetéstől.

Pár perc után Natsunak sikerült valahogy lenyugodnia, bár még mindig mélyeket lélegzett, ahogy próbálta normalizálni a légzését, és még néhány könnyet is letörölt, amik a nevetéstől csordultak ki.

-Igazat kell neked adnom, ahogy így elmondod, tényleg eléggé egy dologra utal. De higgy nekem, semmi ilyesmiről nincs szó.

-Milyen kifogásaid vannak?-vonta fel szemöldökét hitetlenül.

-Ne már, el tudod képzelni Lucyról, hogy belemenne? Ráadásul egy istállóban?-vonta fel a szemöldökét, és látta Grayen, hogy hirtelen megvilágosult-Idáig még csak megcsókolni sem tudtam.

-Igazad van, most hogy belegondolok, tényleg nem tűnik logikusnak. De akkor annyira úgy tűnt, hogy ez történt. Meg azóta vidámabb vagy. Mi is történt akkor odabent, amíg eltűntetek mindenki szeme elől?

-Mondtam már, nem történt semmi-vont vállat és megint előre fordította tekintetét.

-Ugyan már. Kit próbálsz becsapni? Ha tényleg semmi sem történt volna, akkor nem reagálnál így. Ismerlek már egy ideje, nem tudsz átverni. Bár most még valaki olyannak is feltűnne, hogy furán viselkedsz, aki csak egy napja ismer.

-Tényleg nem volt semmi-komorodott el egyre inkább, a korábbi nevetésének már nyoma sem volt. Nem igazán akart ilyen dolgokról beszélni.

-Köze van ahhoz, ahogy az elmúlt napokban viselkedtél?-próbálta felvenni vele a szemkontaktust. Natsu nagyot sóhajtott, és kissé szomorkásan ránézett.

-Igen, elég sok köze van hozzá.

-Szeretnéd elmondani, vagy hagyjalak békén vele? Ha engem kérdezel, érdemes beszélni az ilyenekről, könnyebb elviselni a dolgokat.

-Szóval annak örülnél, ha elmondanám?-mosolyodott el Natsu is.

-Ilyet nem mondtam-mentegetőzött-Bár igaz, utaltam rá.

-Még hogy utaltál rá-nevetett fel-De jó, teljesítem kívánságod, és elmondom neked.

-Király! Akarom mondani, hallgatlak-vette észre magát Gray.

-Észrevetted, hogy Lucy és a gróf milyen jól kijönnek?-nézett a szemébe, amiben megértés csillant.

-Szóval féltékeny vagy!

-Ennyi nagyvonalakban.

-Ennyi után abbahagyod?-méltatlankodott Gray-Mi történt kisvonalakban? Kapok részleteket is?-Natsu elnevette magát barátján, aki már teljesen felkészült egy hosszú sztorira.

-Jó-jó, elmesélem kisvonalakban-jelentette ki Gray nagy örömére-Az elején Lucynak valamiért nagyon ellenszenves volt, míg nekem nagyon szimpatikus volt, hiszen olyan kedvesen megengedte, hogy nála maradjunk. Aztán Lucy nem tudott aludni a rossz érzése miatt, ezért reggel amikor már mesélte-

-Ó szóval még most is Lucyval aludtál?

-Persze hogy vele aludtam! Akarod hogy elmeséljem, vagy nem lényeges?-kérdezte kicsit felháborodottan, mire Gray csak sűrűn bólogatott, nehogy Natsu abbahagyja-Szóval, ott tartottam, hogy reggel fáradt volt, amiből nagyon jó beszélgetés kerekedett közte és a gróf között, aki később nem is engedte dolgozni a fáradtság miatt, és együtt töltötték az egész napot (amit azóta is csinálnak, és ez rettentően bosszant). Miután lefürödtem, egy fél órát vártam rá a szobájában, mire előkerült, és igen, kitaláltad, a grófnál volt. Azután másnap ugyan ez volt, hosszú ideig nem jött vissza, én vártam rá, és közben olvastam, hogy valamivel eltereljem a figyelmemet, mert ha nem tenném, akkor Igneelre gondolnék, az pedig még rosszabb, de végül elaludtam várakozás közben. Reggel arra keltem, hogy ott fekszik tőlem egy karnyújtásnyira, de nem bújunk össze, vagy bármi ilyesmi, és ne nevess, mert kb ez volt az első alkalom, hogy nem bújtunk volna össze alvás közben. Tegnap este már együtt feküdtünk le, de valahogy nem volt ugyan olyan, mint régebben. Aztán ma reggel megint úgy ébredtem, hogy nem volt mellettem, ami az elmúlt napokban nem volt szokatlan, de amikor az istállóban dolgoztam, hirtelen megjelent.

-Te pedig leteperted, aztán a szalmában huncutkodtatok-vigyorgott Gray.

-Nem, leöntöttem vízzel.

-Tényleg? Elment az ezed?!

-Igazából inkább öntöttem le magam, és csak ráfröccsent egy kicsi.

-Á, értem. Szóval ezért voltál "izzadt" amikor láttalak kijönni. Bár még mindig nem értem, miért öntötted le magad.

-Tudod, hogy vannak fura ötleteim, és ezzel a lópucolást sem kíméltem. Vagyis összesen egy nadrágban felültem a lovakra, leöntöttem magunkat vízzel, és lecsutakoltam őket.

-Ez tényleg egy fura ötlet, de ezzel megmagyaráztad a kevés öltözetet.

-Aztán volt egy kis "vitánk" almákkal kapcsolatban, aminek következtében bele lettem lökve a szalmába-tudtad, hogy tud a lovakkal beszélni? Elképesztő.

-Mindketten nagyon furák vagytok-viszont ezzel megmagyaráztál mindent amit láttam és félreértettem.

-Mondtam én hogy nem történt semmi különös.

-Ennek ellenére valamiért mégiscsak nagyon vigyorogtál, és teljesen megváltozott a hangulatod.

-Persze hogy vigyorogtam, az elmúlt napokban annyi minden történt közöttünk amik nagyon elkeserítetek, most meg hirtelen minden újra olyan kellemes és békés volt. Mintha ez a pár nap meg sem történt volna, és nem távolodtunk volna el egymástól egy kicsit. Tudod milyen jól esett ez?

-Tudod, hogy teljesen beleestél, ugye?-Gray felvonta fél szemöldökét, mire Natsu az útra szegezte a szemét, és szinte érthetetlenül morogta vissza.

-Észrevettem magamtól is...

***

Natsu és Gray sikeresen beszedte a adókat, bár kimondottan nehéznek tűnt ahhoz képest, hogy mennyit mondott a gróf. Visszafelé az úton már kissé békésebb vizekre evezve választottak beszédtémát. Azonban lassan haladtak, és már magasan járt a hold, amikor visszaérkeztek. Kimerülten mentek a grófnak odaadni a pénzt, ahol a férfival együtt Lucy várta őket Natsu nagy bosszúságára, amiért kapott egy hátbaveregetést Graytől miután kiléptek a teremből, majd elvált útjuk. Natsu szobája felé vette az irányt, ahol újabb fürdőt készített elő magának. Úgy érezte, most szükdége van egy ellazító fürdőre, ahol végül fél órát üldögélt elmélkedve. Ezután úgy döntött, ma is meglátogatja Lucyt.

Csalódottan fogadta a csendet kopogása után, majd lelohadt kedvvel lépett be a szobába. Megkereste könyvét, és leült az asztalhoz olvasni. Nem volt kedve gyertyát gyújtani, és a telihold fényénél olvasott. Körülbelül fél óra alatt ki is olvasta a könyvet. Nagyot sóhajtva bámulta pár percig az utolsó, üres lapot a könyvben, majd felállt, nyújtózott egy kicsit, lerakta a könyvet az asztalra, és keresett egy újat. Tíz perc keresgélés után talált is egyet, amivel visszaült helyére, és újra elmélyed az olvasásban.

A könyv közepe felé már nem igazán tudott koncentrálni, folyamatosan újra és újra kellet olvasnia sorokat, míg már egyetlen szó sem maradt meg a fejében. Idegesen lecsapta a könyvet, és felpattant. Kiviharzott a szobából, egyenesen a sajátjáig, majd rosszkedvűen lefeküdt. Idegennek érezte az ágyat.

***

Natsu erőszakos rázogatásra ébredt. Valaki rángatta, össze vissza, ahol érte. Ingerülten felmordtult, és félig kinyitotta a szemét. Nem látott semmit a sötétben, és az agya is tompa volt még az alvástól. Párszor körülnézett, míg megtalálta ébresztőjét, aki most hogy sikeresen felkeltette, mellette ült a térdén, maga mellett megtámaszkodott kezein, majd közel hajolt hozzá.

-Natsu, azonnal el kell tűnnünk innen!-suttogta kétségbeesetten Lucy.

Sziasztok gyermkeim!

Egy kicsit laposnak érzem a részt, de végre Natsu is rászánta magát, hogy beszéljen az érzelmeitről . Meg persze nagyon úgy tűnik, hogy most néhány dolog beindul 😁

Remélem tetszett a rész, örülök hogy elolvastad! ❤