Natsu reggel megint egyedül ébredt. Keserűen sóhajtott egyet, majd nekiindult a napnak. Már nem is bajlódott a reggelivel, egyenesen az istállóba indult. Az öreg szolga mosolyogva köszöntötte, majd együtt nekiláttak a munkának. Eleinte gyorsan haladtak, de aztán az öregnek máshol volt jelenése, így Natsu egyedül maradt. A lovak felét már lecsutakolták, így olyan sok munkája nem maradt itt, de nem igyekezett, élvezte a lovakkal való dolgozást, és amúgy is rossz kedve volt.

Nagy magányában kitalált egy új módszert a lovak tisztítására: kikötötte őket, felült a hátukra, és úgy csutakolta őket. Minden lovat leöntött egy vödör vízzel, és úgy sikálta őket, időnkét a szájukba adva egy almát. A víz miatt hamar megszabadult a ruháitól, és mindössze egy nadrágban ült a lovak hátán, nevetve tisztítva őket, ahogy böködték az orrukkal.

Lucy elnevette magát a látványon, ahogy belépett az istállóba: Natsu épp egy ló hátán ült, aki épp most oldotta ki ügyesen a csomót amivel ki volt kötve, és a férfi kevés lovagló tudásával próbálta visszaterelni helyére, de az inkább a boxok között sétálgatott. Végül Natsu ráérzett hogy is kell csinálni ezt, és lába apró szorításával visszairányította a szabadulóművészt a helyére.

-Igazán értékelem a segítséged-nézett neheztelve Lucyra, de szája sarkában ott bújkált a mosoly, tudta ő is, hogy nem mindennapi látványt nyújt.

-Olyan édesek voltatok, nem akartalak zavarni titeket-nevetett továbbra is Lucy-De meglepően ügyes vagy ahhoz képest, hogy tegnap kezdted a lovaglást. Nekem beletelt egy kis időbe, míg megtanultam. Más kérdés, hogy a palotában nem igazán fogadták volna el, ha egy szál nadrágban ügettem volna el ellőttük.

-Tegnap rengeteg lehetőségem volt gyakorolni, és meg is ragadtam a lehetőséget. Bár lépésnél gyorsabban még nem merek menni-nevette el magát ő is-Ide tudod adni azt a vödör vizet?-mutatott a vödörre, ami egy gerenda tövében állt. Lucy felemelte, bár bevallotta, nem volt könnyű, és odaadta neki.

-Mire kell? Ugye nem akarod... De, jól gondoltam-apró vízcseppek rá is estek, ahogy a férfi könnyedén megfordította a vödröt és a lóra öntötte-Sejthettem volna hogy ezt csinálod a vizes ruhádból-nem mintha olyan sok lenne rajtad-nevette el magát.

-Ezt találtam a legegyszerűbb módszernek. Megkaphatom azt a szivacsot?

-Tényleg így pucolod a lovakat? Bevallom, az az idő alatt, míg a palotában éltem, egyetlen egyszer sem láttam embert így lovat csutakolni-nevetett tovább, ahogy megdobta Natsut a szivaccsal.

-Egyetlen egy olyan embert sem láttál még mint én-vigyorgott rá, majd a lóra irányította figyelmét, és elkezdte dörzsölni. Lucy az almás vödörhöz sétált (amit a kis szökött az előbb célba vett) és kivett belőle egyet. Visszasétált Nasuékhoz, a ló orrához sétált, megsimogatta, majd beleharapott az almába-Ez gonosz volt!-nézett rá szörnyülködve Natsu, mire értetlenül nézett vissza rá-Szegény már megörült, hogy kap almát, és te meg megeszed előtte-magyarázás közben a vizes szivaccsal hadonászott, aminek következtében lefröcskölte Lucyt

-Úgy gondoltam, megeszem az almát, és ő megkapja a csutkát-törölte le az arcáról a vizet-Nem hagytam volna alma nélkül-simogatta meg a ló orrát, aki kíváncsian nyújtogatta a fejét az alma irányába.

-Akkor meg azért vagy gonosz mert előttem eszed-durcáskodott továbbra is Natsu.

-Ez jár annak aki kihagyja a reggelit-öltötte ki a nyelvét, majd elnevette magát a sértődött Natsun.

-Akkor még nem voltam éhes, na.

-Ne durcáskodj-nevetett továbbra is, majd odasétált mellé-Tessék, egyél belőle egy kicsit-nyújtotta oda neki az almát. Natsu boldogan harapott ki egy hatalmasat az almából, és teli szájjal próbálta megköszönni-Hé! Arról nem volt szó, hogy akkorát harapsz belőle!

-Van még sok alma, nem kell félni hogy eleszem előled-nevetett még mindig tele szájjal, majd újra nekiállt a sikálásnak, amire a tisztított elégedetlenül megrázta a fejét, mert nem kapott almát.

-Hogy lehetsz ilyen éhes, ha pár órával ezelőtt még ahhoz sem volt kedved, hogy reggelizni lejöjj?

-Nem én döntöm el, hogy mikor kíván ételt őfelsége-csapkodta meg a hasát-Viszont azt hiszem, most jól esne neki egy falat alma-vigyorgott Lucyra, aki szemét forgatva újra felé nyújtotta az almát. Natsu megtámaszkodott a ló marjánál, és elégedetten hajolt le még egyharapásért, ami még nagyobbra sikeredett, mint az előző.

-Nagyon mondod, hogy nem kell aggódnom amiatt hogy megeszed előlem az almát, de ha ilyen tempóban eszel, hamar el fog fogyni. És akkor mi lesz szegény lovakkal?-kérdezte szemrehányóan, de mosolyogva. Natsu még egy ideig próbált teli szájjal válaszolni, de nem igazán sikerült, mert mindig alma darabkák repültek ki a szájából, így egy idő után inkább megpróbálta előbb lenyelni-Undorító vagy.

-Köszönöm-nyelt még egy utolsó nagyot-Ha pedig elfogy az alma, szerzünk még a konyháról-lepattant a lóról, és elégedetten lesöpörte magáról a piszkos vizet ami felsőtestét díszítette-Ez volt az utolsó, mára kész vagyok a lovakkal-jelentette ki elégedetten, majd visszavezette az éhenkórászt a boxába. Lecsatolta róla a kötőféket, majd felakasztotta azt egy szögre egy gerendában. Lucy a box ajtajára támaszkodott, és egy újabb almát lengetett a kezében.

-Annyit panaszkodtál, hogy előtte eszem az almát, hoztam neki egyet-dobta oda Natsunak, aki ebbe is beleharapott egy nagyot, aztán odanyújtotta a lónak, aki hálásan fogadta el.

-Azt hiszem, ezért megbocsájtja neked, hogy előtte kezdtél el almát enni-jelentette ki jelentőségteljesen, mire Lucy elnevette magát.

-Kegyes a drága ló uraságtól, hogy megbocsájtja bűnömet-hajolt meg a ló előtt, aki csak értetlenül ette az almáját.

-Most viszont újra megsértődött, mert igazából ló kisasszony.

-Jó, ezt honnan tudhattam volna?-vonta meg a vállát.

-Nem tudom, de most megint ki kell engesztelned-Lucy szemét forgatva lökte el magát az ajtótól, és az almás vödörhöz sétált, majd három szép nagy almával tért vissza-Ez a mennyiség talán tényleg kiengeszteli-nevetett Natsu, Lucy csak mosolyogva megforgatta a szemét, és kettőt a kezébe nyomott.

-Az egyiket neked hoztam-harapott bele a sajátjába. Natsu szemében a megértés fénye csillant, majd beleharapott az egyikbe, azután oda adta a lónak. Ezek után jóízűen beleharapott a sajátjába, és vállat vont Lucy kikerekedett szemén.

-Még hogy nekem kell kiengesztelnem?-kérdezte felháborodottan-Azért sértődött meg rám, mert ettem előtte egy almát, aminek a csutkáját neki szándékoztam adni, tudva, hogy mennyire szereti az almát. Te pedig beleharaptál abba az almába, amit direkt neki hoztam! Miközben van sajátod!-háborogva az értetlen lóhoz fordult-Kedves kisasszony! Hogy tűri ezt? Ez az álnok fickó itt megeszi az almáját, amit direkt magának hoztam, és büntetlenül megússza?-a ló egy ideig csak nézett rá, majd mintha megértette volna mit mond, hatalmas fejével arrébb lökte az odáig nevető Natsu, aki most a váratlan támadás miatt eldőlt. Lucy hangosa felkacagott erre. Natsu kissé sértődötten fordult a hátára, és elképedve néztet rá.

-Te tudsz a lovakkal beszélni?-kiáltott fel, és kikerekedett szemekkel nézett rá.

-Kiskoromban fedeztem fel eme tehetségemet, és azóta jó hasznát veszem-vigyorodott el, és magasba emelte az orrát. Natsu lelkesen feltámaszkodott az alkaljára.

-Megtanítod?-nézett rá csillogó szemekkel.

-Persze, de csak miután elmentél fürödni, mert vizesen nem jó ötlet belefeküdni a szalmába és te pontosan ezt csináltad-harapott egy nagyot az almájába mosolyogva, ahogy Natsunal feltűnt, hogy az egész testére szalmaszálat tapadtak. Ingerülten elkáromkodta magát, felpattant és megpróbált lesöpörni magáról a piszkot, több kevesebb sikerrel-Na irány a fürdő, madárijesztő-nevette ki a férfit, aki sértődötten nézett rá.

-Amint megtanulok a lovak nyelvén, belelöketlek téged is a szalmába, aztán leöntelek téged vízzel.

-Ezek után azt hiszed, hogy elárulom neked a lovakkal való beszélés titkát? Ráadásul ez egy olyan dolog, amit csak a kiválasztottak tudnak csinálni, és lehet hogy eredetileg az voltál, de amikor ettél az ő almájából, elvesztetted a lehetőséged.

-Majd meglátod, megtanulok én a lovak nyelvén, és bosszút állok-fenyegetőzött, de az ijesztő hatást megzavarta, hogy tüsszentett egy nagyot a szalma miatt, ami az orrát piszkálta.

-Jó jó, csak menj már el fürödni-kuncogott az orrát dörzsölő kapitányon, aki mosolyogva megforgatta a szemét, és a szobája felé indult

Sziasztok gyermekeim!

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki rengeteg dolgot szeretne csinálni, de végül csak végiglustulja az egész napot. Ezt csináltam az elmúlt két hétben, és NEM vagyok büszke.

Remélem a kis késésemet kompenzálja a sok nalu 😆

Remélem tetszett a rész, örülök hogy elolvastad! ❤