Natsu egyedül ébredt. A nap még nem volt olyan magasan, de a nap már elkezdődött. Összezavarodva feltámaszkodott az alkarjára és körülnézett. Lucynak hűlt helye sem volt.

Kikászálódott az ágyból, és nyújtózkodott egyet. Arra jutott, hogy Lucy már elment reggelizni. Már ő is éhes volt, de nem igazán volt kedve ahhoz, hogy azt nézze, ahogy a gróf beszélget Lucyval, úgyhogy úgy döntött, majd kicsit később megy el enni. Így hát elindult a saját szobája felé-mármint amit kapott, nem mintha sokat aludt volna ott-hogy felöltözzön. Amint megérkezett leült egy székre, és hátradőlt, a feje hátracsuklott. Mélyet sóhajtott, és megpróbálta összeszedni magában, hogy mit is kéne csinálnia. Két percig ült így, majd felállt és előszedett magának valami ruhát és elindult reggelizni. Ahogy számított rá, a gróf és Lucy már nem voltak ott, de a csapat néhány tagja még evett. Vidáman üdvözölték kapitányukat, majd jókedvűen folytatták az evést. Natsu is nekilátott, kicsit több étvággyal mint egy nappal azelőtt, de még mindig nehezen csúszott le a torkán a szokásos adag.

Reggeli után nekiindult a munkának. Első útja megint a lovakhoz vezetett, akikkel már könnyebben elbánt miután az előző nap összebarátkozott velük. Ezután újra befogták építkezni, ahol eredetileg egy kicsit ügyetlen volt, hisz a hajón kevés házat kellett építeni, de végül egy kis tanítással belejött a dologba.

A nap már lement mire elengedték, és éhesen indult visszafelé. Az első útja az étkezőhöz vezetett. A csapat nagyrésze már ott evett, beleértve Lucyt és a grófot is. Már elmélyedve beszélgettek valószínűleg egy könyvről Natsu szerint. A férfi kedve azonnal zuhanni kezdett, de ezúttal nagyon éhes volt, úgyhogy leült a helyére, magába tömte a vacsorát, és visszavonult a szobájába. A nehéz nap után jól esett egy hosszú fürdő. Addig ült a vízben, amíg az teljesen ki nem hűlt, majd kimászott. Felöltözött, majd elindult Lucy szobájába. Szinte már meg sem lepődött amikor nem kapott választ a kopogásra. Benyitott, és miután csak az üres szoba fogadta, leült és nekiállt folytatni a könyvet amit előző éjjel elkezdett.

Lucy az egész estét a gróffal töltötte. A férfi megint meginvitálta egy teára, és úgy mint előző este, elkezdtek beszélgetni, és végül hosszabb időre ottmaradt mint tervezte. Eisaku korábban megígérte, hogy az esti teázás közben mutat neki egy könyvet, amiről azt gondolta, hogy tetszene neki. Lucy belelkesedett, mikor a férfi kezébe adta egyik kedvenc könyvét. Boldogan mesélte neki, hogy nagyon szereti ezt a könyvet, és végül elmélyedtek a könyv kielemzésében.

Lucy csak nagyon későn távozott a gróf szobájából, már fáradtan. Benyitott az ajtaján, és azonnal rájött a fényből, hogy Natsu átjött, bár ezen nem lepődött meg, hisz szinte már egyértelmű volt, hogy együtt alszanak.

-Natsu! Hol vagy?-körül se nézve sétált a szekrényéhez, hogy keressen valami alvásra alkalmasat. Mikor azonban nem érkezett válasz, összezavarodva fordult körbe. Az erkélyajtó zárva volt, a fürdőből se hallott hangokat, azonban Natsut nem látta a szobában-Natsu?-ijedten lépett el a szekrénytől, és tétován járkált a szobában, tanácstalanul forogva mindenfelé-Natsu, gyere elő, ez nem vicces!-feszülten nézett mindenfelé, amikor végre elérte az ágyat, és meglátta a szuszogó Natsut. Megnyugodva elmosolyodott, majd elindult átöltözni. Mikor visszatért, elfújta a gyertyát, és befeküdt Natsu mellé. Laposakat pislogva várta, hogy Natsu átölelje, hisz általában még álmában is így tett, de a férfi most meg se moccant. Amint rájött, hogy semmi ilyesmi nem fog történni, Lucy aggódva fordult feléje. Natsu az ágy szélén feküdt, elalvás előtt nem sokkal még egyértelműen a könyvet olvasta. Apróra összehúzva magát feküdt. Lucy megpróbált hozzábújni, de nem sikerült, a férfi annyira összezárkózottan aludt. A lány sóhajtott egy nagyot, majd elfogadta a sorsát, és megpróbált az alvásra koncentrálni.

Natsu reggel elég korán ébredt az előző napokhoz képest. A nap sugarai még csak gyengéden világították be a környéket. A férfi csalódottan konstatálta, hogy a hercegnő nem rögtön mellette alszik, és rosszkedvűen ült fel az ágy szélére. Kezét az ölébe ejtette és lehajtotta a fejét. Nagyot sóhajtott, majd felnézett a falra és üres tekintettel bámulta.

Pár perc üldögélés után úgy döntött, itt az ideje elkezdeni a napot, úgyhogy felállt és nyújtózott egy nagyot. Mikor végzett mocorgást hallott maga mögül és odakapta a fejét. Lucy felülve nyújtózkodott az ágyban. Mikor végzett, a szemét dörzsölve nézett Natsura.

-Jó reggelt!-ásított egy nagyot-Tegnap mikor bejöttem már aludtál.

-Hát elég későn jöttél, és elég fáradt voltam tegnap, mert végig dolgoztam a napot-mondta Natsu eleinte kicsit keserűen, aztán rájött, hogy nem Lucyn kéne kitöltenie a dühét, úgyhogy visszavett egy kicsit.

-Megértem, elég nagy erővel dolgozol, nem meglepő ha fáradt vagy. De ma nem kell dolgoznod, Eisaku ma mindenkinek szabadnapot adott. Még vissza feküdhetsz aludni, ha szeretnél-Lucy titkon remélte, hogy a férfi az alvást választja (ahogy azt általában szokta) és végre átölelheti alvás közben.

-Most nem annyira szeretnék aludni-hazudta Natsu, de egy áruló ásítás csúszott az ajkaira, ami miatt Lucy felvont szemöldökkel nézett rá.

-Biztos? Pedig elég fáradtnak tűnsz.

-Tényleg fáradt vagyok, de most jobban esne egy kis lovaglás.

-De hát nem is tudsz lovagolni.

-Már két napot töltöttem lovakkal, csak nem lehet olya nehéz megülni őket-vont vállat Natsu, majd elköszönt és kisétált. Lucy csalódottan nézett utána, majd visszadőlt az ágyba. Neki egyesekkel szemben nem volt kedve semmihez se.

Natsu úgy döntött, tényleg megpróbálja a lovaglást. Felvett valamit, ami használható ilyen célokra, majd elindult az istállóhoz. Mikor bement, ott találta az öreg szolgát, aki az első nap elmagyarázta neki, hogy mit hogy kell csinálni, és most őt helyettesítette. Megkérte, hogy segítsen neki a lovaglásban. Közösen felnyergelték Natsuék egyik lovát, és problémák nélkül felrakták Natsut a hátára.

A gondok itt kezdődtek, ugyanis Natsu ahhoz volt szokva, hogy az utazóeszköznek nincs saját akarata, és csak egy szerkezet ami azt csinálja amit ő akar. Azonban egy élő állattal már más volt a helyzet. Azonban végül körülbelül egy óra alatt sikerült az alapokat beleverni a fejébe, és még jól is szórakoztak-bár az öreg azt javasolta, egyelőre inkább maradjanak a lépésnél. Natsu megköszönte a segítséget, és megígértette vele, hogy máskor majd folytatják a tanulást, hisz mindketten élvezték, majd elindult. Kiment a vár melletti erdőbe, és csak élvezte a kis sétát. Mind kiderült, lóháton felfedezni egy erdőt igen érdekes tud lenni. Szinte az egész napot kint töltötték, majd mikor elkezdett sötétedni, Natsu úgy döntött, itt lenne az ideje visszafordulni. Békésen baktattak visszafelé. Miután visszaértek, Natsu lecsutakolta, és a kellemes kirándulásért cserébe szerzett neki a konyháról egy vödör almát. Az öreg szolga nevetve meg is jegyezte, hogy elkényezteti.

Natsu felment a szobájába, és hosszasan áztatta magát míg a sok kosz ami az út során rátapadt lejött róla. Miután végzett, egy fél órát rágódott azon, hogy átmenjen-e Lucyhoz aludni, majd végül elindult. Mikor benyitott Lucy szobájába, megint sötét fogadta. Odasétált az ágyhoz, ahol egy alvó Lucyt talált. Nagy sóhajjal befeküdt mellé, ami úgy tűnt, felébresztette a lányt.

-Szia Natsu-ásított egy hatalmasat-Nem láttalak egész nap. Tényleg elmentél lovagolni?-fordult felé testével, és álmosan pislogott rá.

-Igen-felelte kurtán, majd a hátára fordult, egyik kezét párnának használta, és átkarolta a lányt. Lucy a mellkasára hajtotta a fejét és kezét is a mellkasára helyezte, de valahogy nem érezte azt, hogy ez bepótolná az összebújás hiányát, amit reggel érzett

*Nem olyan, mint régen*

Sziasztok gyermekeim!

Valahogy mostanában nem igazán jön össze az írás, úgy érzem valahogy minőségben nem lesznek jók a részek. Valamit megpróbálok kezdeni ezzel (ne féljetek, most nem szünetet akarok tartani). Remélem valamikor majd sikerül újra olyan részeket hozni amikkel meg vagyok elégedve.

Remélem azért tetszett a rész!❤