Lucy útközben az ebédlőbe kénytelen volt segítséget kérni egy őrtől, mert rendesen eltévedt az étkező felé haladva. Végül sikeresen megérkezett, bár kissé kifulladva a sietségtől.

Mikor beesett az ajtón, a csapat nagyrésze már rég az asztalnál ült, várva a reggelire. Lucy gyorsan elnézést kért, és hely után nézett. Eisaku gróf barátságos mosollyal invitálta a maga mellett lévő üres székre. Lucy leült, majd éhesen nekilátott a reggelinek. Előző este nem igazán kaptak sokat, hisz este állítottak be, a vacsorának már csak a maradéka volt, amivel meg tudták kínálni őket.

A gróf szólította a szolgákat, akik behozták a reggelit, direkt különösen nagy adagot készítve a vendégekre tekintettel, akik hálásan estek neki.

-Hogy telt az éjszakája, kisasszony?-fordult a gróf érdeklődve Lucyhoz, aki gyorsan lenyelte a falatot, és kissé kellemetlenül érezve magát a válasz miatt fordult felé.

-Bevallom, nem aludtam igazán jól-nézett kicsit oldalra, hisz úgy érezte, vendéglátóját kifogásolta.

-Hogy-hogy? Akadályozta valami éjszaka?-lepődött meg Eisaku-Tehetek valamiért annak érdekében, hogy ma éjjel kellemesebb éjszakája legyen? Esetleg túl kemény volt az ágy?

-Nem, nem, semmi ilyesmi nem történt, egyszerűen egy álmatlan éjszakáról van szó-mentegetőzött Lucy-Valószínűleg az elmúlt hetek eredménye.

-Ebben az esetben ihatna egy kis citromfű teát, altató hatása van. Nagyon tudom ajánlani, én is alvási problémákkal küszködök, minden este iszok egy bögrével.

-Nagyon kedves, lehet meg fogom fogadni a tanácsot, hiszen lassan már egy hete nem aludtam ki magam.

-Este lefekvés előtt elküldök magáért egy cselédet, rendben? Minden este kilenckor iszom a teámat, kivéve ha valami nagyon sürgős dolgom akad-ami ugye nem történik túl sűrűn errefelé.

-Köszönöm, nagyon hálás vagyok érte. Rám férne már egy alvás.

-Lehet egy kérdésem a kisasszonyhoz? Természetesen nem kell megválaszolnia ha nem szeretné.

-Természetesen, mit szeretne tudni?-Lucy kissé megijedt a hirtelen kérdéstől, és reménykedett, hogy meg tudja majd válaszolni anélkül, hogy a csapatnak ártana valamit.

-Olyan érzésem van, hogy a kisasszony nem mozog ismeretlenül a felsőbb körökben, van valami nemesei a mozgásában, beszédében. Vagy esetleg tévedek?

-Amíg a szüleim még életben voltak tényleg elég gazdag volt a családom, de sajnos a sors hamar elvette őket tőlem. Nemsokkal a történtek után találkoztam Natsuval és a csapatával, akik maguk közé fogadtak, és most velük utazom-Lucy semmiképpen sem akarta megosztani igazi származását, ezért ferdített egy kicsit a történteken. A gróf nem tűnt rossz embernek, de nem tudott megbízni benne.

-Nagyon sajnálom, nehéz lehet ilyen fiatalon. És milyen nehéz lehet egy ilyen hatalmas változás a kisasszony életében. Nem mindennap tud rendes ágyban aludni, a sok cipekedés, munkavégzés...

-Nem tagadom, nem ehhez vagyok szokva, de nem érzem úgy, hogy rossz lenne. Meg kell tapasztalnom ezt is. Ráadásul sokkal több számomra kedves embert szereztem ebben az időszakban, mint az összes "nemes" évem alatt.

-És nem is hiányzik semmi azelőttről?-lepődött meg a férfi, aki soha nem tudta elképzelni az életét a gazdagság nélkül.

-Természetesen sokminden hiányzik-leginkább a szüleim-de egyelőre nem tudom eldönteni, melyik életmódot szeretem jobban.

Natsu hirtelen felkapta a fejét erre a mondatra, majd el is fordította azon nyomban. Az egész beszélgetést éberen hallgatta. Eleinte csak odafigyelt Lucyra, hisz tudta hogy nem aludt jól, de érdekelte, ennek mi az oka, aztán ahogy a téma Lucy származására terelődött, úgy kezdtek visszatérni a régi fájdalmas érzelmek. Ahogy hallgatta őket jutott eszébe, hogy régen hányszor gondolkozott azon elalvás előtt Lucy mellett, hogy vajon mennyi idejük van még azelőtt, hogy Lucy visszatérne otthonába. Eszébe jutott, hogy az elmúlt időszakban egyre kevesebbet jutott eszébe. Minél közelebb került hozzá a lány, annál természeteseb lett a közelsége, és annál inkább elfeledkezett róla, hogy egy idő után el kell engednie. És minél közelebb kerül hozzá a lány, annál inkább nehéz lesz elengednie. Ezzel teljesen tisztában volt, de egyszerűen nem tudta megállni, hogy egyre több és több időt töltsön vele, hogy mindig rá gondoljon, és minél közelebb akarja tudni magához.

Lucy és a gróf hangosan felnevettek valamin, ami kirántotta Natsut a gondolatmenetéből, és átsodorta egy másikba. Hirtelen egy olyan érzelem ragadta el, ami nem volt ismeretlen számára, de most kellemetlenül érezte magát. Miért kell pont arra a férfira féltékenynek lennie, aki oly kedves volt velük, és befogadta őket?

Racionális érvekkel nem tudta hibáztatni a férfit, hiszen semmi hivatalos nem volt Natsu és Lucy között, tehát semmi olyasmiről nem volt szó, hogy a gróf éppen valaki kedvesével flörtölget tudatosan. Natsu még csak nem is tudhatta, hogy a gróf tényleg ilyen szándékkal közeledik-e Lucy felé. De a kellemetlen harag belülről égette, és hirtelen borzalmas düh kerítette hatalmába. A düh a grófra és a saját magára is irányult. Dühös volt magára az érzés miatt, és szégyellte is magát, de nem tudta elfojtani. Hirtelen minden erőfeszítésére szüksége volt, hogy a villáját ne vágja a tányérjához hatalmas erővel. Imádkozott, hogy senkinek se tűnjön fel hirtelen feszültsége.

A reggeli Natsu számára borzasztó hosszú volt, és alig volt valami étvágya. De tudta, azzal hívja fel a legtöbb figyelmet magára, ha nem eszik egy falatot sem, úgyhogy nehezen lenyomta a reggelijét. Utána hálásan látott neki a munkának amit a gróftól kapott, abban a reményben, hogy az majd eltereli a figyelmét. Először az istállóba kellett mennie. Ki kellett takarítania boxokat, aztán le kellet csutakolnia a lovakat. Mint egy örök kalóz, nem igazán értett a "földi négylábú harapók"-hoz, de végül egészen összebarátkozott velük, és hamar megtanulta, hogy legyen szó akármilyen csökönyös lóról, egy kis almáért cserébe kezesbárányokká válnak. Aztán mikor már egész jól belejött a dologba, sajnos végzett, és a következő feladata után kellett néznie, ami pakolás volt. Ez már kevésbé volt mókás almamániás csapkodós barátai nélkül, de ebben sokkal hatékonyabb volt, hisz a cipekedéshez értett. Néhány szolgával kellett különböző árukat elpakolni. A legtöbbnél sokkal edzettebb volt, ezért elég hamar arra a taktikára váltottak, hogy a többiek megragadták a lekisebb dolgokat, hogy azért úgy látszon valamit csinálnak is, majd megmutatták Natsunak, hogy hova is kell vinni a maradékot. Miután ezzel is végeztek, bevonták Natsu egy új ház építésébe is, de eközben rájuk sötétedett, úgyhogy kénytelenek voltak hamarabb abbahagyni. A nap folyamán Natsu csak egy kis hideg ebédet kapott, úgyhogy vacsorára megjött a reggel elvesztett étvágya.

A többiek is farkas éhesen jelentek meg, de a szakácsok szerencsére számoltak ezzel, és hatalmas mennyiséget csináltak. Mindenki hatalmas lendülettel esett neki, és Natsu örömére a grófnak valami más dolga volt, így nem tudott megjelenni. Ennek köszönhetően Lucy a megszokott rend szerint mellette ült, bár nem igazán beszéltek mert Natsu szája állandóan tele volt valami finomsággal. Vacsora után mindenki visszavonult a szobájába. Natsu fürdés után újra átvonult Lucy szobájába, de a lány csak nem akart előbukkanni. Beletelt egy kis időbe, de Natsunak eszébe jutott a reggeli beszélgetés, ahol a gróf felajánlotta Lucynak, hogy ad neki egy bögre citromfű teát. Natsu dühösen lecsapta a könyvet, amivel odáig elfoglalta magát, majd idegesen kisétált az erkélyre. Alkarjával a korlátra támaszkodott, majd összekulcsolta ujjait. Egyik lábára helyezte a testsúlyát és lehajtotta a fejét. Mélyet sóhajtott.

Annyi érzelem kavargott benne egyszerre, mint még talán soha. Úgy érezte, belülről fogják felemészteni, ha nem kezd velük valamit. Annyi minden történt mostanában, hogy a nagyrészét még fel sem fogta igazán.

Mikor Lucy besétált a szobájába, észrevette a nyitott teraszajtót. Kisétált, és Natsut találta, ahogy a holdat bámulta. A férfi azonnal felkapta a fejét, ahogy meghallotta a lépteit. Szomorkás mosollyal nézett rá.

-Mennyi ideje vagy itt kint?-sétált Natsu mellé, aki visszaemelte tekintetét a holdra.

-Nem tudom... Talán egy fél órája, de lehet meg van az egy is.

-Gyere be, már hűvös van. Még csak az hiányzik hogy megfázz.

Lucynak kétsége sem volt afelől, hogy Natsuval valami nincs rendben, de arra jutott, hogy valószínűleg megint Igneel miatt szomorkodik, úgyhogy nem feszegette a témát. Gyorsan lefürdött, majd befeküdt Natsu mellé az ágyba, aki átkarolta.

-Milyen napod volt?-kérdezte egy ásítás közben.

-Nem volt rossz. Bár elég sokat kellett dolgoznom. Neked?

-Kissé fáradt voltam reggel, mert nem tudtam, aludni, ezért a gróf nem igazán engedte, hogy megerőltessem magam, így egész nap vele voltam-Natsu izmai alig érezhetően megfeszültek erre a mondatra-Kedvesnek tűnik. Az elején volt valami ellenszenves benne, de semmi rosszat sem tudtam találni ma benne.

-Lehet hogy tényleg csak kedves vellünk. Mi okunk lenne arra, hogy valami rosszat feltételezzünk róla?-mondta Natsu kissé keserűen, majd ásított egy látványosat-De azt hiszem, lassan itt lenne az ideje audni. Jó éjszakát!

Sziasztok gyermekeim!

Nagyon szerettetek volna egy féltékeny Natsut, most megkaptátok! Bár ha a történet úgy fog haladni, ahogy tervezem, ez még semmiség ahhoz képest, amik később fognak történni. De semmi spoiler.

Remélem tetszett a rész, örülök hogy elolvastad!❤