A holdfény ezüstös fénye sütött be a nyitott ablakon. Az egész helyiség ezüstös fényben ragyogott. A hűvös nyári szellő táncra hívta a függönyt ahogy behozta a kinti illatokat és átjárta a szobát. Az egész szoba mozdulatlan volt. Közepén egy hatalmas baldachinos ágy állt, szerkezete sötét fából, súlyos anyagból készült függönyét a szellő nem bírta táncra.

Lucy éber tekintettel meredt felfele. Már órák óta nem jött álom a szemére. Óvatosan megfordult, hogy kiláthasson az ablakon. Azt hitte egy pillanatra, hogy felkeltette a mellette fekvőt amikor az horkant egy nagyot, de végül folytatta a szuszogást, úgyhogy a lány megnyugodhatott.

Natsu a hátán feküdt, a takaró a hasáig csúszott, így a hold megvilágította meztelen mellkasát. Egyik karját feje alá hajtva párnának használta, a másikat Lucynak ajánlotta fel hogy hasznosítsa párnaként, mindeközben magához ölelte vele. Lucy egyik kezét a férfi izmos kezére simította, és szomorúan nézett ki az ablakon.

Valami nem volt rendben. Érezte, de nem volt semmi bizonyítéka, ráadásul ötlete sem arról hogy mégis mi a baj, ezért nem akart senkit se megijeszteni. A megérzéseinek nem volt szokása hazudni, de megesett. Vajon megint ez történt?

Lucy majdnem felsikoltott, és összerándult ahogy elsuhant valami fekete felette. Kellett egy kis idő míg összeszedte magát és rájött, csak egy holló árnyéka volt, ami elrepült az ablak előtt. Vészjóslóan csapott párat szárnyaival, és már el is tűnt a messzeségbe.

-Minden rendben?-hallotta meg maga mellett Natsu hangját. Az előbbi ugrásával felkeltette. Hangja halk és motyogós volt, hunyorgó szemekkel nézett rá. Lucy megfordult, és az oldalához simult.

-Semmi baj, sajnálom hogy felkeltettelek-suttogta bűnbánóan.

-Semmi baj-ásított egy hatalmasat-Bár érdekelne hogy aludtál-e már egyáltalán-nézett le a lányra, aki összehúzta magát.

-Nem igazán...

-Akkor viszont lassan itt lenne az ideje, úgyhogy tessék aludni!-parancsolt rá Natsu, ásított még egy nagyot, és lassan visszaaludt. Lucy szomorúan sóhajtott egyet, majd megpróbált elaludni.

***

A nap már magasról sütött amikor Lucy felébredt, mégis úgy érezte, nem sikerült sokat aludnia. Az álmosságtól rosszkedvűen ült fel az ágyban, és észrevette, hogy Natsu még mélyen alszik. Elmosolyodott a szuszogó férfi láttán, majd keltegetni kezdte-ha neki is fel kellett kelnie, nem ért hogy ő még aludhat. Gyengéden megrázta és a nevén szólongatta. Pár perc próbálkozás után Natsu végre ébredezni kezdett. Hunyorogni kezdett és hangos morgással fejezte ki nemtetszését a felkeltéssel kapcsolatban. Morcosan átfordult az oldalára, ezzel hátat fordítva Lucynak, aki elnevette magát.

-Ne csináld már Natsu, itt az ideje felkelni!-feltornászta magát fekvő helyzetből és Natsu oldalára dőlt, majd elkezdte piszkálni az arcát-Szerintem ha nagyon szépen kérjük még reggelit is kapunk-ez a mondat felvillanyozta az álomszuszékot, és végre rendesen is kinyitotta a szemét, és felnézett. Visszafordult a hátára, aminek köszönhetően Lucy már a hasán feküd. Fejét ráhajtotta a mellkasára, és vigyorogva nézett rá.

-Csak ennyit kell mondanom és már ébren is vagy?

-Úgy gondoltam még élvezem egy ideid azt hogy keltegetsz, de a korgó hasam végül győzött.

-Szóval a kaját választottad helyettem?-kérdezte tettetett felháborodottsággal, mire Natsu felnevetett.

-Dehogy is, csak az éhségemet tudom csillapítani, az utánad vágyakozást pedig nem, úgyhogy a könnyebbel kezdem, hogy utána több időt tudjak szentelni a nehezebbnek-vigyorodott el szélesen, és Lucy arca pedig vörössé vált, és elkapta róla a tekintetét. Natsu hátravetett fejjel nevetett ennek látványán-Imádom amikor miattam elpirulsz. Észrevetted hogy mostanában már nem csinálod annyit? És ez nem tudom hogy jó-e vagy sem. Nem tudom hogy ahhoz szoktál hozzá, hogy ilyen vagyok, és már nem lep meg annyira ha ilyeneket mondok, vagy már nem is zavarnak-Lucy egyre inkább elpirult, Natsu pedig egyre inkább élvezte a helyzetet-Na melyik? Elmondod nekem? A reakciódból ítélve te pontosan tudod melyik-cukkolta vigyorogva, ami nem segített Lucy helyzetén. A lány megunta és ülő helyzetbe mászott (nehezen kerülte el közben hogy a másik testéhez érjen), de a szemébe még mindig nem nézett.

-Itt az ideje lassan felöltözni, nem gondolod?

-Az előbb még azt kérdezed hogy az evést választom-e helyetted, most pedig elküldesz?-méltatlankodott Natsu-Tudod Lucy, ezt a játékot nem így játszék-egy pillanat alatt felült, átölelte a még mindig ölében ülő lányt, egy magával húzta fekvő helyzetbe. Lucy egy apró sikkantással jutalmazta tettét, majd ő is elnevezte magát.

-Te kezdted azzal hogy az evést választottad helyettem-vigyorgott Natsu arcától fél centire. Kezeivel a mellkasára támaszkodott hogy a férfi arca fölé emelkedhessen.

-De nagyon szép magyarázatot adtam rá hogy ez miért van, úgyhogy szerintem nem panaszkodhatsz-mosolygott fel a lányra, aki elnevette magát.

-De az evéshez is fel kell öltöznöd, úgyhogy nem panaszkodhatsz hogy elküldtelek, te választottad-Natsu arcán játékos rosszallás jelent meg.

-Te nagyon tudod hogy kell veszekedi, ugye?

-Mondtam már, ez a hivatásom.

Ekkor azonban hangos kopogás zavarta meg a párt, és mindketten az ajtóra kapták a fejüket.

-Kisasszony, nemsokára reggeli. Szüksége van segítségre az öltözéshez?-egy cseléd érkezett tájékoztatni Lucyt, de ebben az esetben Natsu nem annyira örült a reggeli gondolatának. Nem tudtak volna várni még egy pár percet... fél órát?

-Nem kell köszönöm, megoldom magamnak!-szólt ki hangosan Lucy, még mindig Natsu mellkasán támaszkodva, akinek kezei még mindig a derekán pihentek, csak most kicsit csalódottabban mint korábban.

-Rendben. A gróf kéri, hogy a reggelin jelenjen meg. Viszontlátásra!-hallották ahogy léptei elhalnak a folyosón. Lucy elnevette magát és rádőlt Natsu mellkasára.

-Hogy hogy most reggeli? Szerintem már dél is elmúlt-Natsu is felnevetett.

-Úgy tűnik fura szokásai vannak a grófnak. És egyáltalán minek kell segítség öltözéshez? Csak fel tudsz venni magadtól pár ruhadarabot.

-Csak egyszer próbálj meg egyedül felvenni egy teljes ruhát abronccsal meg mindennel-nevette el magát-Viszont most azt hiszem elég lesz ha csak egy sima ruhát veszel fel, de azt gyorsan kéne ha reggelizni akarsz, úgyhogy kifele.

-És ha már inkább itt maradnék reggeli helyett?-nézett Lucyra kérlelő szemekkel, amik egy pillanatra majdnem meg is győzték, de végül nem sikerült.

-Nekem jelenésem van, mert ha már a gróf ilyen kedves volt velünk, nem lenne illő nem megjelenni valahol ahová hívott, te pedig nem maradhatsz itt, mert fel kell öltöznöm. Viszont ha már nem akarsz reggelizni nyugodtan maradhatsz a saját szobádban-szúrta oda gonoszon a végére. Natsu nagyot sóhajtott, és elengedte a lány derekát.

-Akkor én is felöltözök. Ha már veled nem maradhatok legalább reggelit kérek-Lucy felállt majd Natsu is követte. Adott egy gyors puszit a lánynak elbúcsúzásképp, majd elindult a saját szobája felé. A gróf mindenkinek saját szobát adott, de Natsunak ez nem tetszett. Lucy már lefeküdt mikor érezte, hogy az ágy besüppedt mellette és valaki átöleli, és esze ágában se volt veszekedni.

Lucy a ruhásszekrényhez lépett, és szélesre tárta az ajtót. A sötét fából készült fa rengeteg ruhát takart. Lucy sóhajtott egy nagyot ahogy a sok nemesi ruha eszébe juttatta, ez e hely mennyire is hasonlít ahhoz amihez régen volt hozzászokva. A sok pompa, csillogás, a mindennapos partik, a sok udvarló férfi akik nap mint nap körbevették, a sok illemlecke, a rengeted szabály amit be kellett tartania, é a nyomasztó hidegség apja felől.

Vajon vele most mi van? Hogy viseli azt hogy a második gyermeke is eltűnt?

Lucyra rátört a bűntudat amiért egyedül hagyta az apját - akármennyire is tudott hideg és elviselhetetlen lenni, szerette.

Gondolatai eltereléseképp újra belevetette magát a ruhakeresésbe. Rövid keresés után úgy döntött, valami egyszerű ruhát vesz fel, nehogy megbánja, hogy nem kérte a cselédlány segítségét. Ez a ruha pedig egy fehér, mély dekoltázsú (akkor már Natsunak is tetszünk) földig érő nyári ruha volt. Gyorsan belebújt, felvett egy szandált, és kilépett a szobája ajtaján.

Sziasztok gyermekeim!

Ahogy ígértem, itt vagyok még egy résszel, ami ráadásul tele volt naluval, úgyhogy remélem sikerült ezzel a kedvetekben járni. Megpróbálok minél hamarabb jelentkezni újabb résszel.

Remélem tetszett a rész, örülök hogy elolvastad! ❤