29.rész
Lucy lágy simításokat érzett az arcán. Lassan kinyitotta szemét, majd pislogott párat a nap fénye miatt. Mikor sikerült hozzászoknia a fényhez, Natsuval találta szembe magát. A férfi kedvesen mosolygott rá, miközben füle mögé tűrt egy rakoncátlankodó hajtincset. Lucy is elmosolyodott, és végigsimított az arcán. Natsu lehunyt szemekkel simult az érintésébe. Lucy mosolya kissé elszomorodott. A férfi szemhéjai fájdalomtól csillogó zöld szempárt takartak.
Natsu és Lucy kicsit késve, de csatlakoztak a többiekhez reggelizni. Szegényes reggeli volt, de abban a pillanatban még ezért is hálásak voltak.
-Mi van Natsu, nem bírtad ki a kis szerelmed nélkül, és meglátogattad az éjjel közepén?-fordult hátra székéből Gray aki alapból háttal ült nekik, amikor a többiek köszöntették őket. Natsu elvigyorodott és adott egy gyengéd tockost barátjának ahogy elhaladt mellette.
-Tudod nem mindenki járt olyan jól, hogy egy szobába került a "kis szerelmével"-Natsu kijelentésére két lány pirongva küldött egymásnak egy oldalmosolyt.
Reggeli után még egyszer körbejárták a falut, hátha szereznek valamit ami nem került sokba, és hasznukra válhatott. Igyekeztek nem sok idő eltölteni itt, így még dél se volt mikor nagy csomagokkal ellátva elhagyták a kis települést. Hamar belátták hogy lovakra és szekérre lenne szükségük, mert lassan haladtak, és a rengeteg cuccukat se tudták rendesen cipelni. Mindemellett a pénz amit Natsu nyert is fogyóba volt, így arra jutottak, hogy valakinek bizony munkába kell állnia. A munka gondolata nehezen fért össze azzal, hogy nem szándékoztak egy helyen maradni sok ideig, de valamit kénytelenek voltak csinálni.
Körülbelül egy napba telt míg elérték a következő falut és úgy döntöttek, ez már elég messze van Arareltől, így itt már kereshetnek munkát. Beestek egy fogadóba, vacsorát rendeltek, és a fáradság miatt úgy döntöttek, a munka témát elnapolják, és inkább kipihenik a nap fáradalmait. Csendben lapátolták magukba az ételt, bát Natsu időnként szúrós szemmel vizslatta Lucyt. Már vagy öt perce elment hozni valamit -Natsu szemgszögéből egy ideje már lényegtelen volt miért ment, csak jöjjön már vissza- és azóta a pultossal beszélgetett jó hangulatban.
Lucynak még bele telt egy pár percébe míg visszatalált a többiekhez - kezében egy korsó hideg vízzel, és ez mint utólag kiderült, csak egyvalakit hagyott hidegen, a többiek nagyon hálásak voltak érte. Vidáman lehuppant a Natsu melletti üres székre és az asztalra rakta a vizet. Natsu rá szeretett volna kérdezni a késére, mikor Lucy lelkes mosollyal szólt hozzá, beléfolytva a szót.
-Képzeld, szereztem munkát!-a büszkeség csak úgy sütött az arcáról, amitől az idáig meghökkent Natsu kissé elszégyellte magát-Amikor elmentem vízért rájöttem, hogy én úgyse tudok fizikai munkát végezni, viszont az emberekkel elég jól bánok, úgyhogy megkérdeztem a pultost, és igent mondott! Holnap kezdhetek pincérnőként, és egy kicsit kevesebb fizetésért, de lakhatok az egyik szobában amíg itt dolgozok-mesélte boldogan, és már Natsu arcára is kiült a büszkeség, amiért ilyen gyorsan megoldotta a dolgokat.
-Amíg mi itt haldoklunk addig te megmented a csapatot-nevetett, és boldogan átkarolta.
-De azért izgulok is egy kicsit-halkult el Lucy-Ez lesz az első igazi munkám, és nem igazán tudom hogy mit várjak.
-Zseniális leszel, és ezt te is tudod-mosolygott rá bíztatóan, majd hirtelen fenyegető kifejezés ült ki az arcára-Ha bárki vagy bármi miatt kellemetlenül érzed magad, azonnal szólsz nekem, értve vagyok? És akkor jövök és szétrúgok pár segget-Lucy elkuncogta magát a végére, és lassan megnyugodott.
-Ha Lucynak ilyen gyorsan sikerült akkor nekünk is össze kell szednünk magunkat!-kiáltott fel Erza-Holnap mind nekiállunk, és aki munka nélkül jön vissza holnap este annak megrugdossuk a fenekét!
-Csak nehogy te gyere vissza munka nélkül holnap-röhögte el magát Gray.
-Ha neked nem sikerül te kétszer annyi rúgást kapsz-vigyorgott gonoszan Erza, amitől Gray rémülten rándul össze.
***
Körülbelül egy hétig maradtak a faluban. Időközben mindenki teljes erőbedobással dolgozott, hogy minél több pénzt tudjanak szerezni-persze nem sikerült életváltoztató mennyiséget összeszedni. Lucy munkája elég gördülékenyen ment, Natsunak be kellett látnia, hogy a jelenleg felfüggesztett hercegnő tényleg jó volt emberekkel (bár ebbe beleszámított hogy nem nézett ki rosszul). Sűrűn hatalmas mennyiségű borravalót kapott, így végül ő keresett a legjobban (Natsu azért nem volt boldog az ötlettől hogy amíg ő távol van egy adag férfi legyeskedik a lány körül).
Natsu természetesen fizikai munkákat vállalt. Nem igazán talált olyan munkát amit hosszabb ideig csinálhatott volna, így ami munkát talált azt gyorsan elvégezte, felszedte az érte járó pénzt és tovább is állt. A csapat nagyrésze is ezt csinálta, így kisebb verseny alakult ki, hogy ki csinál több munkát, vagy ki csap le leghamarabb egy munkára-ennek a kis versenynek köszönhetően az egy napra jutó elvégzett munkák száma folyamatosan nőtt.
Végül nem biztosították magukat pénzügyileg az egész életükre, de egy szekeret és két lovat sikerült szerezni, ezért úgy döntöttek, hogy itt az ideje tovább állni. Miután sikerült lovat és szekeret szerezniük, már sokkal gyorsabban haladtak. Nem kellett minden egyes faluban megállniuk, bár azért időnként még meg kellett állniuk hosszabb időre munka után nézni. Elkezdtek az erdőben éjszakázni-kevesebb volt az esélye hogy valaki elárulja őket ha kevesebben látták őket. Páran fentmaradtak éjjel, hogy vigyázzanak a többiekre, napközben pedig a szekéren aludtak.
Sziasztok gyermekeim!
A rész kicsit rövid lett, belátom, de emiatt ne szomorkodjatok: valószínűleg a mai nap folyamán hozok még egy hosszabb részt! És ha jó kedvemben leszek, holnap pedig még egyet! Elárasztalak itt titeket részekkel.
Amikor megnyitottam a sztorit írásra, észrevettem, hogy a nalu kategóriában a második helyen állunk! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki még mindig velem van és olvassa ❤
Ha a sulinak vége, megpróbálok sokkal aktívabb lenni. Már elég sok tervem van, hogy mit fogok csinálni a sok szabadidőmmel, és az írás a top kettőben van, úgyhogy majd nagyon igyekszem tartani magam ehhez.
Remélem tetszett a rész, köszönöm, hogy elolvastad! ❤
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro