Egy férfi sétált a poros úton hajnalban. Léptei sietősek voltak, testtartása feszült volt. A nap még nem kelt fel teljesen, aranyos fénye befestette a város házait, utcáit. Nem igazán voltak emberek az utcákon ilyen korán-a férfi kimondottan örült neki, elég baja volt, nem hiányzott neki még egy adag ember.

Megkönnyebbült mikor elérte a házat ahova tartott. Már így is túl sokat sétált, ideje volt hogy megérkezzen.

Egy erőteljes mozdulattal belökte a kaput, majd az ajtó felé vette az irányt. Bement a házba, majd kissé kételkedve megindult egy irányba. Minek ekkora házban lakni, ha úgysincsenek itt sokáig?-ciccegett magában és folytatta útját. Sok folyosón haladt végig, és sok ajtón nézett be, célját remélve mögöttük. Hosszas keresgélés után meg is találta a megfelelő ajtót. Megforgatta a szemét, bekopogott, majd belépett. A keresett férfi az ablak előtt állt, meg se fordult a nyíló ajtó hangjára. Karját háta mögött összefonta, és meredten nézett kifele.

-Késtél-szólalt meg érdes mély hangján.

-Lehet mondanám hogy sajnálom, ha késésem oka nem az értelmetlenül nagy házban való eltévedés lenne.

-Hoztál valami információt?-hagyta figyelmen kívül a megjegyzést. Éjfekete szemei a távoli hegyeket vizslatták. Az ablak alatt egy kocsmáros sietett el.

-Sajnálom Ryuga, de mind nyom nélkül megléptek. Kihallgattunk mindenkit, akit csak lehetett, de senki sem tud semmit. A legtöbb tagról semmi különös információ, csak néhányan figyeltek fel rájuk, nem csináltak semmi szokatlant. Dragneelt utoljára a harcfesztiválon látták a nővel, de azután senki nem látta őket-sorolta a tényeket-Egyáltalán miért érdekel annyira az a nő?-szakította meg monoton beszédét-Valószínűleg csak egy városi lány aki arra jó hogy ágyba kísérje Dragneelt. Miért szentelünk ekkora figyelmet neki?

-Láthatóan tájékozatlan vagy-lassan elszakította tekintetét a hegyektől, és válla fölött ránézett-Ha tényleg csak az ágyasa lenne, miért védelmezte volna ennyire? De itt most nem is ez a lényeg, nem érdekelnek a Dragneel fiú szívügyei. Ami sokkal fontosabb, az a lány kiléte-Tekintetét visszafordította a hegyekre-Fiore királyának, Jude Heartfiliának lánya, Lucy Herartfilia hercegnő.

***

Lucy Natsu karjai közt ébredt. Már felkelt a nap, de nem sütött be a relytekhelyül szolgáló barlangba. A tegnap esti történtek miatt nem maradhattak ott ahol voltak, hisz akármennyire is meg akartak bízni egyetlen segítségükben, nem merték teljesen rábízni tartózkodóhelyük titkát. Este, a többiekkel való találkozás előtt sem szándékoztak ott várakozni rájuk, mindketten voltak már körülvéve Ryuga emberei által, nem akarták mégegyszer megtapasztalni.

Lucy nem akart felkelni. Minden olyan meghitt volt így. Natsu védelmező karjai közt feküdt, nem volt a közelükben egy őrült férfi aki meg akarta gyilkolni őket, nem kellett a menekülésük miatt aggódni, csend volt és nyugalom. A békesség szárnya terítette be őket, ahogy ott feküdtek, kétségbeesetten, félve, de egymás mellet nyugalmat találva. Mindketten egyetlenegy dolgot kértek, hogy ne legyen vége a pillanatnak, és egy örökkévalóságig így maradhassanak.

De az idő kegyetlenül múlik, és egy békés nap után eljött az este. A barlangban maradtak, hogy minél nehezebb legyen megtalálni őket, de hallani még tudtak bármiféle neszt a találkozóhelyről. Natsu sötétedés után egy kicsivel előmerészkedett és kifaragott magának egy faágat, ha esetleg harcra kerülne sor. Lucy leápolta a sebeit és bekötözte őket azzal a kevés anyaggal amit ott helyben elő tudtak állítani. A mellkasán ékeskedő sebre került egy kötés és a karjain néhány helyre, de a többire nem jutott, így Lucy összetett kézzel könyörgött, hogy nem rohanjon esztelenül a harcba. Natsu ezt meg is ígérte, de Lucy félt hogy kettőjük felfogásában mást jelent az esztelenül harcba rohanás.

Miután kész voltak a készülődéssel, feszült várakozás következett. Natsu minden egyes izma megfeszült, Lucy szinte remegett félelmében. Mi van ha valami balul sült el?

Körülbelül a megígért időben neszezést hallottak. Mindketten visszafojtott lélegzettel ültek relytekhelyükön, és vártak a fejleményekre, amik hamar meg is jöttek. Valaki suttogva-kiabálva így méltatlankodott:

-Nem hiszem el azokat a tökkelütötteket! Valami kalamajkába keveredtek, és most mindannyian szívunk miattuk! Csak lássam meg mégegyszer a képüket, és szétverem őket!-Cana méltatlankodására hamar meg is érkezett a válasz:

-Elég legyen!-Erza hangja még visszafojtva is határozott volt-Ha ezt tovább folytatod, nem leszek kedves veled! Egyelőre az a célunk hogy megtaláljuk őket, aztán közösen majd kitalálunk valamit.

A barlang relytekében két fiatal lélegzett fel. Hatalmas kő esett le szívükről és megkönnyebbülten egymásra nevettek. Miután sikerült lenyugtatniuk magukat, Natsu felállt, talpra segítette Lucyt, majd megindultak a többiek felé. Vidáman integettek nekik, és mikor ők is meglátták a párost, ők is megkönnyebbülten mosolyodtak el. Natsu már épp köszönteni akarta őket, mikor valaki rájuk vetette magát és majdnem kiszorította belőlük a szuszt, olyan erősen ölelte őket.

-Akkora barmok vagytok! Tényleg csak egy fél percre hagyunk magatokra titeket, és azonnal bajba kerültök! Tudjátok mennyire aggódtunk miattatok? Azt hittük soha többé nem látunk titeket!-szipogott halkan Cana, miközben Lucy gyengéden átölelte,

-Hidd el, én ott voltam és még így is halálra aggódtam magam-nevetett fel egy aprót, de hangjában volt egy halványnyi fájdalom.

-De hála az égnek most már megvan mindenki-vigyorgott vidáman Natsu. Kijelentésére Erza arcán szomorúság suhant át, de Natsu ezt nem látta-Semelyikőtöknek sem esett baja?-Lucy aggódva Levyre kapta a fejét, de ő csak egy apró mosollyal nézett vissza rá és végigsimított pocakján. Nem sokkal később kezére egy sokkal nagyobb kéz simult, és Gajeel vigyorgott büszkén Lucyra. A lány meglepődött, majd egy szeretetteljes mosolyt küldött feléjük.

-Én nem vagyok jól-jelentkezett Cana-Ez a helyzet megköveteli a józanságot, és ez nekem nem tetszik-kijelentésén felnevettek, még Natsu is mosolyogva forgatta szemét.

-Van valaki akinek nagyobb baja van? Mert ha nincs, akkor kimondottan jól állunk-Cana egy sértődött sóhajt hallatott. Natsu körbenézett a társaságon hogy ellenőrizze tényleg minden rendben van-e, mikor felfedezett valami borzalmasat. Ijedten kapkodta fejét, és arca egyre kétségbeesettebb lett.

-Hol van Igneel?-tette fel a kérdést, amire mindenki elnémult. Lucy értetlenül kapkodta fejét, és neki is ijedtség ült ki az arcára. Mindenki kerülte a szemkontaktust Natsuval, amitől csak mégjobban eluralkodott a félelem-Ugye nem... Mondjátok hogy nem... Válaszoljatok már!-nézett rájuk kétségbeesetten.

-Még életben van-szólalt meg Erza halkan-Legalábbis amikor legutóbb láttuk, nem úgy nézett ki, hogy Ryuga azonnal ki akarja végezni. Engem és Levyt védelmezett. Majdnem elkaptak minket, de ő feltartotta őket. Amennyire tudom, foglyul ejtették-Erza is félrenézett, nem bírt Natsu könnyes szemeibe nézni. A férfi lábai feladták a szolgálatot és térdre rogyott. Miért vette el tőle még őt is?

Sziasztok gyermekeim!

Most egész hamar érkeztem egy új résszel, bár szerintem nem érdemes hozzászokni ehhez 😆

Most valahogy jött egy random motiváció bombám, úgyhogy lehet sűrűbben fogtok látni, de a suli ezt még megvétózhatja. Meg baromi sokat ülök a gép előtt, és már fáj a fejem tőle, úgyhogy kicsit nehezebben ülök le elé amikor pihenés idő van.

Remélem tetszett a rész, örülök hogy elolvastad! ❤