A tömeg őrjöngve ordított ahogy körbeállták a ringet. Téteket tettek, sörüket magasba emelve szurkoltak, egymással veszekedtek hogy miért az ő kiszemeltjük fog győzni. Felzengtek és tapsoltak amikor valamelyik fél szép ütést vitt be és feszült csönd állt be, amikor újra egymásnak készültek esni.

A bent lévők ezt csak tompa zajnak hallották. A férfi az előző ütéstől kissé megtántorodva szedte össze magát, majd támadásba lendült. Egy jobb egyenessel próbálkozott, majd mikor ezt ellenfele kikerülte, hatalmas erővel a mellkasába ütött. Natsu kissé meglepődött a váratlan ütéstől, és egyensúlyának elvesztése miatt kénytelen volt hátrálni pár lépést, hogy visszanyerje azt. A ring széléhez érve nekiütközött a korlátnak. Miután visszanyerte egyensúlyát, elvigyorodott, és kiköpte a szájban felgyülemlett vért. Ugrott pár aprót, kezeit mellkasához emelte, majd belevetette magát a harcba. Megindult ellenfele felé és lehajolt az őt érő támadás elkerülése érdekében, majd egy jól irányzott ütéssel vállon ütötte a férfit. Újabb ütése gyomorszájon találta ellenfelét, majd a fejét vette célba, de ezúttal támadása sikertelen volt. A férfi távolabb ugrott hogy rendbeszedje magát, aztán megcélozta Natsu fejét, de ő fél kézzel hárított míg másikkal egy újabb ütést mért a hasára. De a következő pillanatba a másik oldalról kapott ütést a fejére, ami kissé megszédített, és mialatt összeszedte magát kapott még egyet a hasára és a mellkasára. Szájában újra vér gyűlt, amit kiköpött, majd egy ijesztő vigyor terült el az arcán. Neki ugrott ellenfelének, két gyors ütéssel gyengítette a bordáinál, majd másik kezével a felkarját támadta, közben kapott egyet ő is a karjára emiatt távolabb ugrott. Pihenésképp lerázta maga mellett karjait, majd nagyot lendített rajtuk és összecsapta őket, öklei közé zárva ellenfele fejét. A nézőközönség egyszerre ordított fel mikor a férfi megtántorodott, majd eszméletét vesztve elterült a földön. A bíró belépett a ringbe, miközben az ájulthoz két erős férfi jött be, hogy elvigyék egy orvoshoz.

-Az idei harcművészetek versenyének győztese nem más, mint Natsu Dragneel!-a bíró kijelentését a tömeg őrjöngéssel fogadta, ordítottak, kiabáltak, zengtek a győztes tiszteletére. Natsu büszkén vigyorgott, és örömmel fogadta a győzelemmel járó hatalmas pénzösszeget. Még egyszer vigyorogva végignézett a tömegen, majd kisétált a ringből. Ahogy próbált kijutni a tömegből, sokan őrjöngve gratuláltak neki, sok hátbaveregetést kapott, és sokan vigyorogva emelték sörüket rá.

Miután átverekedte magát a hatalmas tömegen, kissé fellélegzett a friss levegő miatt, majd körülnézett. Hamar meg is találta a keresett személyt. Kicsit messzebb állt a tömegtől, és bár mosolyogva nézett rá, tekintetében volt egy kis rosszallás.

-Azt hittem kikapsz. Majdnem szétvertek-mondta szemrehányó hangnemben.

-De csak majdnem-vigyorgott Natsu.

-Az egész tested tele van zúzódásokkal-sóhajtott aggódóan, majd Natsu mellkasához nyúlt és óvatosan végigsimított egy sérülésen, de Natsuban túl nagy volt az adrenalin mennyisége ahhoz, hogy a fájdalmat megérezze-Nem fáj?

-A legkevésbé sem-mosolyogta meg a lány aggódását, majd ruhájáért nyúlt amit még a verseny kezdete előtt adott Lucy kezébe, hogy vigyázzon rá neki míg verekszik, és elkezdte felvenni-És mindamellett, hogy végre részt vehettem egy pihentető verekedésben, nagyon meg is gazdagodtam-csatolta be az övét vigyorogva, majd eligazgatta magán a ruháját.

-Mert idáig nem voltál az?-forgatta meg a szemét Lucy.

-Még csak egy dicséretet sem érdemlek meg?-nézett a lányra kiskutyaszemekkel. Végülis a versenyen való részvétellel az ereje bemutatása volt a célja.

-De, tényleg nagyon ügyes voltál, büszke lehetsz magadra. Csak remélem nem lett nagy baja a férfinak akit megvertél. Elég komolynak látszott-gondolkodott el, és kimondottan tetszett neki, ahogy Natsu felkapta a vizet a hirtelen témaváltáson.

-Hát elég gyorsan elterelődött rólam a szó. Most már miatta aggódsz?-kérdezte felháborodottan.

-Végülis neked nem fáj semmid-fordított hátat neki Lucy és elindult az ellenkező irányba, de még egy huncut vigyorral hátranézett. Natsu még mindig felháborodottan utána indult, majd mikor mellé ért felajánlotta neki a karját, amit Lucy boldogan elfogadott. Egyik karját összefonta a férfiéval, a másikkal pedig a felkarjába kapaszkodott.

-Még kétszer szétverem, úgy hogy mégjobban megsérüljön, ha továbbra is érte aggódsz-fenyegetőzött féltékenyen, amin Lucy halkan kuncogott.

-Jól van, jól van, érted is aggódom. De azért szeretném megjegyezni én kértelek, hogy ne vegyél részt a versenyen, mert szétvernek. Ezek után bár még részesítelek aggódásomban, annak erősségéből elvettem egy kicsit-emelte kicsit magasabbra orrát, de azért szeme sarkában ott bujkáltak a mosolyráncok.

-Próbálnék, de ezzel nem tudok veszekedni-adta meg magát mosolyogva-Szóval gyorsan elterelem erről a témát. Lassan sötétedik, úgyhogy azt hiszem itt az ideje visszaindulni. Vagy esetleg még beugranál enni valahova? Pénz miatt nem kell aggódni, az éppen van elég sok-vigyorodott el önelégülten.

-Alapból a pénz eredete miatt azt mondanám nem kérek enni, de mivel az egész délutánt egy tökelütöttért való aggódással töltöttem, kimondotton megéheztem-gondolkozott el egy kicsit, de végül korgó hasára hallgatott.

-Most már nem is próbálod tagadni, hogy aggódtál értem?-nézett rá győzelemittasan.

-Már témát váltottál miután elvesztetted ezt a veszekedést, és az evésről kezdtünk el beszélgetni, nem?-nézett vissza rá ártatlan szemekkel-Például most nagyon jól esne valami édesség.

-Te nagyon jól tudsz veszekedni, ugye tudod?-vonta fel félig a szemöldökét, és lassan elkezdett aggódni, mi lesz a jövőbeli problémákkal, ha végül mindenben Lucynak lesz igaza.

-Hercegnő vagyok, legyen szó csatatérről vagy egy megbeszélésről, győznöm kell-vigyorgott rá-Úgy döntöttem, epres tortát szeretnék. Erza úgyis nagyon ajánlotta kipróbálásra.

-Nem hiszlek el te nő-sóhajtott egy nagyot Natsu-De jól van, teljesítem az óhajod. Tudom mi Erza kedvenc epertortázó cukrászdája, elmegyünk oda és meghívlak-mosolygott rá szelíden, de mielőtt útjukat a cukrászda felé vehették volna, egy nagydarab férfi állt meg előttük. Körülbelül egy fejjel magasabb volt Natsunál. Karbatett kézzel állt előttük, és egyenesen Natsu szemébe nézett. Natsu szinte vékonynak tűnt a férfin ülő izomtömeg mellett. Nyaka vaskos volt, karján kidagadtak az erek az izom felett. Bőre napsütötte barna volt, amit teste nagyrészén sötétkék köpeny takart, amit mellkasán nem gombolt be, így kilátszott alóla fehér ingje. Az ing gombjai már majdnem szétpattantak a széles mellkason. Összeráncolt szemöldöke alatt éjfekete szem ült, ami felett jobboldalt egy hatalmas heg ékeskedett. Mikor Natsu észrevette, szabad kezét Lucy kezére simította.

-Lám lám lám. A nagy Natsu Dragneel egy lánykával az oldalán, ráadásul épp a cukrászdába készülnek. Csak nem egy randevú? Tehát igazak a pletykák?-Szólt Natsuhoz érdes mély hangján.

-Ryuga! Hogy milyen régen találkoztunk!-derült fel Natsu arca, ami láthatóan idegesítette a férfit.

-Milyen boldognak látszol. Mikor legutóbb láttalak még nem voltál ilyen jókedvű.

-Tudod-hagyta teljesen figyelmen kívül a férfi megjegyzését, arcán még mindig a Lucy számára megfejthetetlen felhőtlen mosollyal-Mondanám, hogy hiányzott az a szép sebhelyes pofád, de őszintén megmondva, meglettem volna nélküle. Amint látod, megvan már mára a társaságom-bökött fejével Lucy felé-És ahogy említetted, randink van. Nem tudom te hogy vagy vele, de én szeretek részt venni a randijaimon, úgyhogy ha megbocsátasz, jelenésem van-Lucy éppen el volt foglalva a féléssel ahhoz, hogy elpiruljon. Az elejétől kezdve érezte, hogy valami nem oké a férfival, főleg miután Natsu hangja jéghideggé vált és rideg szemekkel nézett a férfira.

-Szerintem az a randi még kibír egy kis halasztást-morgott Natsura, és szeme összeszűkült.

-Én ezt nem így látom-köpte oda Natsu, majd Lucyval megfordult, és indulni készült, de útjukat újra elállták. Most egy feketébe öltözött, arcmaszkot viselő férfi állt előttük, terpeszben és összefont karokkal. Natsu szeme aggodalommal villant, ahogy Lucyra gondolt, és lassan visszafordult Ryugahoz.

-Mit akarsz?-hangja ridegebben csengett mint idáig, miközben egyre több feketeruhás férfi jelent meg, míg végül teljesen körbevették őket.

-Úgy hallottam, megnyertél ma egy verekedős versenyt-terült el arcán egy fölényes vigyor terült el, és szemében beteges élvezet villant-Akkor azt hiszem, nem árt meg még egy menet!

Sziasztok gyermekeim!

Megint hatalmas késéssel jelentkezem, de sajnos ilyen vagyok. Bármennyire is azt vártam hogy most majd sok időm lesz írni, mert ugye nincs suli, de se időm, se erőm, se kedvem, se ihletem nincs hozzá. Egyszrűen kegyetlen a mennyiség amit a tanárok feladnak, és pont leszarják amikor jelezzük nekik hogy kezd sok lenni. Nálunk már szombattól szüne van, de még kedden (tehát a szünet közepén) dolgozatot írtam. 

Na mindegy, csak a szokásos kiakadásom. Nektek hogy megy az online suli?

Remélem tetszett a rész! ❤