Natsu aggodalmai ellenére az út kellemes, sőt kimondottan nyugodt volt. Se vihar se támadás ne érte őket, és biztonságban érkeztek meg Ararel városába. 

Már messziről látták a várost, és izgatott készülődéssel várták a kikötést. Az elsődleges céljuk az eladandó tárgyak összegyűjtése volt, hisz az volt a fő célja a látogatásnak. Megbeszélték, hogy Natsu próbálja majd értékesíteni, mert neki volt a legjobb hírneve a városban (nem itta magát halálra, nem voltak furcsa vetkőzési  szokásai, és még lehetne sorolni), és magával viszi Lucyt (ettől nem volt hajlandó eltekinteni, akármennyire is barátságos a város, nem volt veszélytelen). Miután végeznek, feltöltik az raktárakat, aztán pedig mindenki menjem amerre lát (valószínű volt hogy már előtte is mennek amerre látnak)

Miután sikeresen kikötöttek, a csapat egyben mozogva sétált sétált le a hajót és a szárazföldet összekötő rámpán.

A kikötő hatalmas volt, ezzel is mutatva mennyire épít a város a tengeri kereskedelemre és halászatra. Amerre szem ellátott, hatalmasabbnál hatalmasabb hajók horgonyoztak a követett kikötő mellett. Egy széles út vezetett végig a hajók mellett, a másik oldalán árukkal telepakolt bodék álltak és raktárak ajtai nyíltak. A bodéon az egészen átlagos dolgoktól kezdve a legkülönösebbekig mindenféle megtalálható volt. És ez itt még csak nem is a vásár volt.

Sokan széles mosollyal üdvözölték őket, voltak akik eléjük jöttek és azonnal beszélgetésbe elegyedtek velük, voltak akik a portékájukat jöttek megmutatni. A csapat szinte percek alatt teljesen szertefoszlott, mindenki elundult saját dolgára, már ismerték a terepet.

Egyedül Lucy állt egy kicsit tanácstalanul, mert bár Natsu mellett maradt ahogy mondták neki, a férfi lépten nyomon ismerősökbe botlott, akikkel muszáj volt leállni beszélgetni öt-tíz percet. És most, hogy már nem csak a kis társaság volt magában hanem egy egész városnyi ember, megmutatkozott hogy mennyire is népszerű a fiatal kapitány a lányok körében. Időnként egy egy lány, esetleg csoportban gyűltek Natsu köré, és idiótán vihorásztak mindenen amit mondott. Legalább öten magyarázták el neki hogy por van a ruháján és kezdték el leszedni, azonban volt aki indok nélkül is porolgatta. De a legjobban mégiscsak az zavarta, hogy Natsu nem is zavartatva magát vigyorgva beszélgetett velük, nem zavartatta magát amikor belékaroltak, vagy csak "véletlen" végigsimítottak izmos karján.

Beletelt egy kis időbe míg egója megengedte, de Lucy kénytelen volt beismerni magának, hogy féltékeny lett. Persze nem tetszett neki az ötlet, de végül inkább arra koncentrált, hogy miért teszi neki a szépet, ha szembe jön egy csinos lány és máris elhanyagolja? Talán az egyetlen ok amiért udvarolt neki, hogy a hajón ő az egyetlen lány akit nem tart a családtagjának? És itt, ahol rengeteg más lány is van, ugyan azt csinálja velük mint vele a hajón? Sőt, talán ők engedik hogy mást is csináljon.

Lucyt nagyon letaglózta a gondolat, hogy Natsunak nincs is szüksége rá, és ez kihatott a további hangulatára. Rosszkedvűen kicsit lemaradva nézte a csevegő Natsut és a beszélgető partnereit, és már rég megbánta hogy beleegyezett abba, hogy Natsuval marad. Már alig bírta kivárni hogy végre eladják a kincseket és végre a többiekkel lehessen. Nagy megkönnyebbülésére bár lassú tempóban is, de sikerült eljutni az ékszerbecsüshöz. Már a kirakatban rengeteg ékszert lehetett látni. Az ékszerek általában már nem igazán keltették fel az aranyban nevelt hercegnő figyelmét, de ez a kirakat lekötötte a figyelmét. Látott már rengeteg ékszert korábban, de azok fel sem értek ezekhez. Lucy az uralkodói divathoz volt szokva, amire leginkább az volt jellemző hogy a gazdagság mutatása volt a lényege, ezért csak hatalmas kövekből álltak, így igazán meglepődött az aprólékos munkákon. Volt ott minden. Drótból készített szitakötő apró csillogó kövekkel díszítve, lepke aminek a szárnya állt kicsire tört kövekből, kék topázból csiszolt delfin, zafírból készített cápa, smaragd szemű ónix macska, és még rengeteg állat, amiről meg sem tudta állapítani milyen köveket használtak hozzájuk. De ezenkívül voltak apró emléktárgyak drágakövekkel kirakva, mint például -ahogy egy kikötőhöz illik- volt egy miniatűr hajó, de voltak fésűk is, evőeszközök (Lucy megjegyezte magában hogy még ők sem használtak drágaköves evőeszközöket), faliórák, és hasonlók.

Lucy hamar észrevette hogy leragadt a kirakatban, és gyorsan bement Natsu után, aki már nagyban beszélgetett egy idős úrral. Apró termetű görnyedt hátú volt az öreg, egyetlenegy nem ősz hajszál nélkül. Bőre már rancos volt, de talán ezt tette olyan kedvessé a mosolyát. Kinézete ellenére energetikus volt és elettel teli. Bár nem nézett Lucyra a nagy munka közben, de kedvesen üdvözölte:

-Látom a kisasszony is betalált miután megvizsgálta a kirakatot. Ha valamelyik megtetszene magácskának, nyugodtan vegye el, amit hoztak bőven kifizeti-Lucy szívet megdobogtatta e meglepően kedves fogadtatás, és gyermeki érdeklődéssel nézte ahogy nagy, különös szemüveges elé emel egy egy követ, forgatja, közelebb, távolabb tartja, hunyorog, majd leteszi, gyorsan firkál valamit egy papírra, majd folytatja a következő kővel. Mikor minden egyes kőfajtát átvizsgált, az ugyan olyanokat a mérleg egyik oldalára rakta, és addig rakosgatta a súlyokat a mérleg másik nyelvére, míg ki nem egyenlítette, ezután pedig újra ráfirkált valamit a papírjára. Volt hogy egy fajtából több mérést is kellett csinálnia, mert annyi volt belőle-Honnan szerezték mindezt?-kérdezte mikor végzett és levette fura szemüvegét. Megint írt valamit a papírra, majd kétszer aláhúzta-Ebbe a boltba ekkora vagyonnal még senki sem sétált be-fordította a papirkát Natsu felé, akinek először kikerekedett a szeme, aztán egy vigyor terült el az arcán.

-Ne higgye hogy én láttam már ezelőtt ekkora vagyont-vigyorgott továbbra is.

-Azt sem gondolom hogy ezután még látni fog-mondta elismerően-Ebből az összegből otthagyhatja a kalózkodást és királyként élhet élete végéig, anélkül hogy bármit is csinálna.

-Szép álmok, de sajnos az óceán szerelmese vagyok. És ha még meg is történne hogy letelepedek, előtte még haza kell szállítanom a kisasszonyt-pillantott Lucyra.

-A kisasszony helyében én kétszer megondolnám hogy hazamegy-e vagy pedig a kapitánnyal marad, mert még egy ilyen kiváló és gazdag férfit nem talál ezen a földön-mosolygott a férfi, mire Lucy arca elvörösödött és félrekapta az tekintetét amin Natsu jót derült. Az öregúr egy cinkos pillantást vetett Natsura, majd szólt hogy hátramegy a bolt privát részébe a pénzért.

Elégedetten indultak vissza a hajó felé a város szűk utcáin. Natsu kézen néhány zsák lógott, amiben a pénz csörgött. Lucy aggódott egy kicsit hogy jó ötlet-e ilyen elővigyázatlanul vinni a pénzt, és reménykedett hogy a kapitány hírneve tartalmazta azt hogy nem érdemes ujjat húzni vele. Azonban úgy tűnt felesleges volt aggódnia, ugyanis bármiféle probléma nélkül megérkeztek a hajóhoz. Igneel már az ebédlőben várta őket, és nagy gazdagságban reménykedett.

-Megjöttünk!-lépett be vidáman Natsu, majd ledobta az asztalra a halom pénzt-és hoztunk neked valamit-mondta egy büszke vigyorral. Igneel reakciója ugyan az volt mint Natsué nem sokkal ezelőtt.

-Még fel kell tölteni az éléskamrát, aztán megérdemlitek a pihenést. Tietek a délután-Natsu örömmel fogadta a hírt, majd miután sikerült összetrombitálni a többieket is, megvették amire szükségük volt és elkezdték felpakolni a hajóra. Megpróbáltak a hajó lakóinak megfelelően bevásárolni, de ez a rengeteg véleménynek köszönhetően nehéz volt. Azonban abban mind egyetértettek hogy ennivalóra szükség van, ezért nagy veszekedések nem voltak. Hála a férfierőnek a pakolással hamar végeztek, majd mindenki ment a maga dolgára. Voltak akik kettesben mentek el megnézni a vásárt, voltak akik a könyvtárat látogatták meg, voltak akik máris a kicsmába mentek, és voltak akik a kovácshoz.

Egyedül Lucy nem nagyon tudott mit kezdeni magával. Rajta kívül mindenki ismerte a várost, rajta kívül mindenkit ismertek a városban. Félt, hogy valaki megtámadja. Akármennyire is mondták neki, hogy ez a város nem hódolt be a királynak, nem érezte magát biztonságban. Azonban nem kellett aggódni érte, mert bár magának nem szervezetet programot, valaki vele szervezte a sajátját. Egysercsak Natsu jelent meg mellett, és vigyorogva nézett rá:

-Van kedved menézni velem a vásárt?-Lucy szívéről hatalmas kő gördült le, amint megszűnt magányossága.

-Persze hogy van-mosolygott vissza a férfira. Natsu udvariasan kinyújtotta felé karját, amibe Lucy boldogan belekarolt, és így indultak meg a vásár a szűk kis utcákon. Lucy álmélkodva sétált Natsu oldalán, és próbált mindent az émlékezetébe vésni. Magas sárgás falú házak között haladtak macskaköves úton. Különféle színű faajtók nyíltak az utcákra, az ablakokban virágok ültek az arra haladókra mosolyogva, és egyik ablakból szárítókötelek lógtak át a másikba. Az utcán néhol árusok öltek, akik nem kedvelték a vásár nagy zaját, és itt csendben árulták áruikat, néhányan vásároltak, néhányan csak nézelődtek, vagya futkósó gyerekeken mosolyogtak. 

Ahogy haladtak egyre közelebb a vásárhoz, úgy lettek egyre népesebbek az utcák, és szépen lassan elkezdett nőni az élet. A keskeny utcácskák kiszélesedtek, megnőtt az arusok száma, és egyre több illat lengte be a levegőt.  Ezután elérték a piacot.

Lucy lenyűgözve állt meg. Ez semmiképp sem volt hasonlítható olyan dolgokhoz, mint amiket korábban látott. A vásár mintha egy teljesen másik világ lett volna. Már idáig is nagy volt az élet, de az semmi sem volt ahhoz képest ami itt volt. Az emberek tengerében szinte semmit sem lehetett látni, minden árusnál legalább tizen álltak sorban, hogy végre körbenézhassenek. Egészen fiatal lányoktól kezdve minden nemű és korú ember volt. Volt aki az esti vacsorához vásárol be, volt aki szórakozásból vásárolt, és volt aki a kdvesnének vett valamit.  Asztalonként más más szagok kerültek a levegőbe, és végül összekeveredve megadták a vásár végső illatát. Helyenként fűszerillat áradt, ami néha orrfacsaróan erős volt, volt ahonnan halszag áradt, az asztalosoktól pedig faillat kúszott az emberek orrába.

Natsu mosolyogva, büszke tartással indult meg a tömegbe. Terve a vásár legérdekesebb áruinak megmutatása volt, esetleg útközben megalyándékozni vaamivel a hercegnőt. Bár eredetileg nagyon erősen gondolkodott, hogy mit lenne érdemes megmutatn, Lucy mindent teljes lenyűgöződéssel figyelt. A férfi eredetileg félt, hogy a hatalmas tömegtől nem tudnak majd megnézni semmit, de az őt övező tisztelet nyílt utat adott neki minden bódéhoz. Ehhet az is hozzájárult, hogy ez volt az első alkalom, hogy egy fiatal lány belé karolva nézelődött. Sok lány sárgult el az irigységtől, ahogy ezt látták. Szaladtak mesélni barátnőiknek, hogy mit láttak, de szólni senki sem mert, ugyanis elég előkelően néztek ki így, egymásba karolva, beszélgetve, nevetve. 

Sziasztok gyerekeim!

Remélem mindenkinek jó karácsonya volt, és sok beiglit evett ❤

Gyors közvélemény kutatás: még egyelőre fel nem fedett okok miatt szeretném megváltoztatni a könyv címét A hercegnő és a kalóz-ról A kalóz és a hercegnő-re. Tudom, nem  nagyon nagy változtats, de később majd értelmet nyer, és azt szeretném megkérdezni hogy szerintetek elviselhetetlen lenne így, vagy megváltoztathatom.

Várom a véleményeket és remélem tetszett a rész!