Miután sikeresen kiszabadították és lekezelték Natsu lábát, kezdődhetett a takarítás a vihar után. Az összes árbóc használhatatlan állapotba került, a fedélzet is megsérült, és a hordók is okoztak jónéhány horpadást. Egy egész nap eltelt a törmelék hordásával, és aztán még jöhetett a javítás. Mindeközben Natsu a kormány mellől dirigált a többieknek mankóval a hóna alatt. Valószínűleg a csontja nem tört el, de súlyos külső sérüléseket szenvedett. Lábát vastag fásliréteg takarta, amit sűrűn kellett cserélni a gyakran megjelenő vörös foltok miatt.

Lucy a konyhában foglalt helyet, mert fizikai munka végzésére, mint már korábban is tudtuk, nem igazán volt alkalmas.

Natsu és Lucy kapcsolata megerősödött a balesetnek köszönhetően. Lucyt már nem zavarta az éjszakai együttalvás (Csak alvás!), és akkor beszélgettek, amikor csak lehetőségük volt rá. Mindketten ki akarták élvezni azt az időszakot, amit kettesben tölthettek. Bár még volt majdnem két teljes hetük az elválásig, mindketten úgy érezték, mindjárt el kell feledkezniük a másik társaságáról.

-Natsu! Natsu!-szaladt boldogan a kapitány felé Lucy kezében egy tányérral. Mikor odaért hozzá, fél kezével térdére támaszkodva lihegett.

-Mit hoztál, ami miatt így kellett sietni?-nézett rá mosolyogva, miközben mankóját a kormánynak támasztotta.

-Most sütöttem ezt a halat, és felhoztam hogy megkóstold!-a lihegés miatt hadart, alig lehetett kivenni a mondandóját.

-És ezért kelet így lóhalálába futni?-nézett a szemébe egy féloldalas mosollyal, mire egy durcás bólogatás kapott válaszul.

-Ha nem kéred, ne egyed meg!-tette keresztbe a kezét.

-Ilyet egy szóval sem mondtam-jelentette ki határozottan, majd egy nagyot harapott az ételből. Egy ideig érzelemmentes arccal rágott, majd kérdőn Lucyra nézett-Valami más benne mint a megszokottban... Mit tettél vele? Valahogy... Sokkal finomabb lett.

-Nem hittem volna, hogy ilyen hamar feltűnik-pirult el enyhén-új fűszerkeveréket használtam. Most találtam ki...

-Szóval csak nekem hoztad fel az új találmányod?-lépett közelebb, és mutatóujjával megemelte Lucy állát-Igazán kedves tőled-harapott még egyet-Tényleg nagyon jó. Lehet ilyen az ebéd? Jól esne!

-Persze!-érkezett a boldog válasz.

-Hé Natsu!!!-zavarta meg a meghitt pillanatot Gray.

-Mivan?-lépett el Natsu szemforgatva Lucy mellől.

-Igneel beszélni akar veled.

-Rendben...-sóhajtott. Szeretett az apjával beszélni, de ez a lehető legrosszabb időben jött. Lassan megindult, de Lucy azonnal leszidta.

-Natsu! A mankód!!!

-De nics rá szükségem!

-De van!!!-nem ez volt az első eset, hogy e-miatt veszekedtek. Natsu nem volt hajlandó használni a mankókat, csak miután egy pár órát veszekedett erről Lucyval. Meggyőződése volt, hogy már teljesen jól van. Bár a lábára állni nagy fájdalmakkal járt, általában nem zavartatta magát, és egyedül Lucy kedvéért használta a „botokat ”, ahogy ő nevezte.

-Natsu, hallgass Lucyra! Könnyebben tudsz mozogni!-próbált segíteni a lánynak Gray, kevés sikerrel.

-Ha nem használod, tökönrúglak!-vetette be a végső fegyvert a harcias hercegnő.

-Ha ennyire fontos nektek! Használom! De csak a te kedvedért, Lucy-adta meg magát, és felkapta a mankókat-De induljunk végre!-míg ő a lépcsőn szerencsétlenkedett, a másik kettő hálát adott az égnek, hogy ennyi vitával megúszták.

Ahogy a folyosón sétáltak, egyedül Natsu kopogása hallatszott. Egyértelmű volt, hogy a férfi erőteljesen a mankókra támaszkodik, és hogy a lába közel sincs olyan jól mint állította.

Mikor Igneel ajtaja elé értek, Gray egy „sietnem kell vissza”, Lucy pedig „a konyhában várnak” kiáltás kíséretében otthagyta Natsut, aki belépett a szobába.

-Natsu! Örülök, hogy idetaláltál! Gyere, beszélnem kell veled valamiről!-mosolygott Igneel nevelt fiára, aki egy ugyan olyan mosollyal sétált mellé. A vörös hajú férfi egy térképre támaszkodott.

-Mi az?

-Mint Ugye tudod, háromból három árbócunk megsérült, így nagyon lassan haladunk. Ebben a tempóban még az élelmünk is elfogyhat, miközben itt ringatózunk a vízen. És még szárazföld sincs a közelben-mutatott a térképre, amit Natsu már öt éves kora óta könnyedén le tudott olvasni-Takarékoskodnunk kell az étellel.

-Pedig Lucy pont most főzött finom halat-szomorodott el Natsu.

-Ma még ehetünk rendesen, mert Lucyval hoztatok rengeteg ennivalót, de egy idő után kicsit szűkösen leszünk. Aztán ha partot értünk, feltöltjük készleteinket, az árbócokat is megjavíthatjuk, és aztán irány Fiore!

-Rendben-bólintott a fiatalabb férfi, eltakarva valós érzelmeit. Nem nagyon várta ezt az „Irány Fiore!”-t-Szólok a többieknek a kajatakarékoskodásról. Leginkább Gajeel lesz kiakadva-mosolyodott el.

-Remélem kibírjuk a következő partig-sóhajtott, aztán Natsu elhagyta a szobát.

Kicsit későn, de sikerült megszülnöm ezt a részt is. Ez egy ilyen kis rövid átvezető cucc a következő történések előtt. Remélem tetszett!

Mostanában annyira nem ment az írás, mert mint már korábban említettem, éjjel aktív vagyok, és ez suli időben nem épp a legjobb. De mindjárt itt a nyár, szóval valószínűleg jobb minőségű részeket tudok hozni majd.

És végül kitartás, már csak egy hét a suliból!!!