*Külső szemszög*

A nap sugarai barátságosan simogatták a két fiatalt, akik egymáshoz bújva aludtak. A férfi két karját védelmezően a lány köré fonta, míg az békésen pihent köztük. Fejét a rózsaszín hajú izmos mellkasára hajtotta, párnának használva azt, majd hirtelen összeszorította a szemét. Halkan suttogni kezdett a mellette fekvőnek, de inkább nyöszörgésnek hatott.

-Natsu... Natsu!-nagyot lendített a kezével, és fejbecsapta a mellette alvót, aki ettől fel is ébredt.

-Mi a-de azonnal be is fogta, mikor rájött, hogy a másiknak csak rémálma van. Óvatosan elkezdte simogatni az arcát, mire Lucy vonási azonnal ellágyultak, mintha soha nem is lett volna rémálma. Erre Natsu elmosolyodott és tovább simogatta a lányt, aki mégjobban hozzábújt.

Pár perc múlva Lucy is nyitogatni kezdte szemeit. Eleinte csodálkozva nézet a mosolygó Natsura, majd elpirult. Natsu a füléhez hajolt, és vigyorogva belesuttogott:

-Nagyon édes vagy alvás közben!-kijelentésére Lucy elfordította a fejét, és esze ágában sem volt ránézni, amitől Natsu nevetni kezdett, de végül úgy döntött, hogy ideje volna felkelni-Szépségem, érdemes lenne felkelni! Nem heverészettünk itt egész nap! Vagy ha ezt akarod csinálni, gyorsan szabadulj meg a ruháditól!

-Natsu! Már megint perverzkedsz!

-Tudom!

-Idegesítő vagy!

-Ezt is tudom!-Natsu vigyorra úgy nőtt, ahogy Lucy idegessége.

-Barom vagy!!!

-Mondj olyat, amit nem tudok!

-Á! Mész te a fenébe!

-Nem!

-Ó, hogy hagynál már békén!

-És ha nem akarlak?-kérdezte pimaszsággal az arcán.

-Akkor tökönrúglak!

-Oké békén hagylak!!!-ugrott hátrébb két méterrel Natsu. (Igen, fekvő helyzetben. Megoldotta.)

-Na ezt már szeretem!-mászott ki az ágyból, majd összeszedte a ruháját-Natsu! Öltözni akarok!

-Szép kis barát vagy te! Csak úgy kiüldözöl a saját szobámból!-sétált ki karba tett kézzel és durcás arccal az „érett férfi".

-Komolyan, mint egy gyerek-sóhajtott Lucy, majd öltözni kezdett. Egy kis idő múlva készen is volt, és beengedte Natsut.

-Tudod hogy kell menni az ebédlőhöz?

-Igen.

-Akkor menj oda! A többiek mostanra már biztos esznek, és akkor nem kell az ajtó előtt álldogálnod.

-Oké! De azért siess, nehogy lemaradj a reggeliről!

-Rendben!-mondta Natsu, majd elkezdett öltözni. Eközben Lucy elindult az említett helyiség felé, remélve hogy nem téved el. Hamar meg is találta a termet, ahonnan hangos kiáltások hallatszottak ki, jelezve, hogy a többiek tényleg felkeltek. Óvatosan benyitott, és félénken nézte az üvöltő társaságot. Nem volt ott senki, aki lecsendesíthette volna őket.

Lucy nem mert beljebb menni, de hatalmas kő esett le a szívéről, mikor épeket halott maga mögül. Azt hitte, Natsu végzett az öltözéssel és végre rendet rak, de a rózsaszín helyett egy vörös hajkorona jelent meg. Belépett az ebédlőbe, és elordította magát.

-Kuss legyen, gyökerek!!! Itt áll Lucy az ajtóban, és fel sem tűnik nektek pedig segítenetek kéne neki! Neveletlen bagázs!!!-Lucy kissé megijedt, mikor ő is szóba került. Reszketve figyelte a mellette álló nőt, aki viszont mosolyogva nézett rá-Gyere reggelizni, Lisannáék direkt a te kedvedért egy kicsit kevésbé átlagos ételt csináltak-fogta meg a kezét, és bevezette a többiek közzé.

-I-Igazán nem kellett volna csak az én kedvemért...

-Ugyan, megérdemled-mondta Erza még mindig mosolyogva, és leültette Lucyt a tegnapi helyére.

-Hiszen kibírtál kéz hetet azzal az idiótával-nevetett Gray, de közbeszóltak:

-Te meg évek óta velünk utazol!!!-lépett be Natsu, és épp a haját igazította-ráadásul te önszántadból jöttél.

-Miért, a többieket idehurcoltátok?-nézett értetlenül Lucy.

-Miután a családomat banditák megölték, vándorolni kezdtem. Az volt a tervem, hogy Boscoból Alberthbe megyek, és potyautasként felszálltam erre a hajóra. Azóta itt élek-adott gyors magyarázatot Gray.

-És aztán még itt izél, hogy lehetetlen velem kibírni két hetet!

-Szóval te Boscoi vagy? Az egy Fioréval szomszédos ország, nem?

-De, és igen, onnan származom. Aranyos kis ország, de az óceánt jobban szeretem.

-Tényleg nagyon szép itt a nyílt vizeken. Meg tudnám szokni-mosolyodott el Lucy fájdalmasan, hiszen eszébe jutott az, hogy pár hét múlva itt kekell hagynia mindenkit. Natsu csak ránézett, és kitalálta a gondolatait, ezért témát váltott. Többet nem került szóba ez a dolog, de Lucy még így is szomorú maradt.

-Jó reggelt, hugi-jelent meg kicsit megkésve Laxus, és egy puszit nyomott Lucy hajára. Sokan nem értették a történetéket, és döbbenten figyelték őket, de végül nekik is meg lett magyarázva minden.

***

hatalmas hőség uralkodott délben. Csak néhány madár szállt az égen. Lucy és Levy a korlátnak dőlve beszélgettek a fedélzeten. Épp azt tárgyalták ki, hogy milyen volt a kékhajúnak az elmúlt pár év. Egy kis idő után néma csönd állt be közéjük, miközben az óceánt csodálták.

-Olyan gyönyörű-nézte ellágyulva a kék végtelenséget Lucy-Vajon milyen lenne, ha nem kéne visszamennem a palotába, és itt maradhatnák a vízen? A szokott monotonság helyett úszhatnék, és nem kéne az ország bajaival törődnöm-sóhajtott egyet-De leginkább az zavar, hogy itt kell hagynom titeket-továbbra is a tengert nézte, majd elvörösödve konstatálta, hogy a „titeket" alatt leginkább a hajó izmos kapitányát értette, aki épp akkor lépett a fedélzetre félmeztelenül. Ez is csak tovább fokozta a hercegnő pirulását.

Natsunak is feltűnt Lucy rózsaszín feje, ezért felé vette az irányt. A füléhez hajolt, megtámaszkodott a korlátban és egy perverz mosoly kíséretében suttogni kezdett.

-Min pirultál el ennyire, kicsim? Azt hittem, már hozzászoktál a testem látványához!

-Miért vagy félmeztelen?! Vegyél már fel valamit!

-Csakfürödni jöttem-egyenesedett fel-Nem akarsz jönni?-nyújtotta felé a kezét.

-Én nem tudok úszni-sütötte le a szemét.

-Akkor itt az ideje ezen változtatni. Gyere velem, és megtanítalak-mondta mosolyogva, még mindig kinyújtott kézzel.

-De itt túl mély a víz-pánikolt be Lucy.

-Natsu, majd ha megállunk valahol, a part mellett taníthatod-szólt közbe Levy.

-Oké...-mondta csalódottan Natsu-De akkor mindenképp megtanítalak!-mosolygott sármosan Lucyra, majd egy szépen ívelt fejessel csobbant egy nagyot a vízben.

-Nem lesz baja ha ilyen magasról ugrik a vízbe?

-Nem hinném-lépett melléjük Igneel-még kiskorában egyszer kiesett a korlát lécei között, és fejjel esett a vízbe. Azóta így ugrik-nézte mosolyogva a vízben úszkáló fiát.

-Hát akkor biztos nem lesz baj...-Lucy hangja csordultig volt kétséggel.

-Lucy!-jelent meg Erza-Ha szeretnéd, meg tudom tanítani neked, hogy hogy kell bánni a karddal, és akkor később meg tudod védeni magad.

-Rendben!-lelkesült fel Lucy. Mindig is vágyott rá, hogy valami olyat csináljon, amit a palotában nem tehetett volna.

-Akkor köves-vezényelt, és a szőkeség boldogan engedelmeskedett neki.

Tegnap nem tudtam kirakni részt, mert a wattpad nem engedte. Nem tudom miért, sehogy se tudtam. Átmásoltam másik részbe, úgy se engedte, ezért hagytam a fenébe. Ma valamiért már engedi. Szóval itt is van a rész.