Natsu és Lucy éppen a tűz körül ültek egy fa tövében míg a többiek aludtak. Lucy egy idő után elkezdett remegni a hidegtől, úgyhogy Natsu betakarta magukat egy takaróval, és alatta átölelte a lányt. Lucy a vállára hajtotta a fejét, és próbálta ébren tartani magát.

A tűz halkan ropogott, ami méginkább elálmosította. Üres szemekkel bámulta a lángokat, míg a szeme lassan el nem kezdett fájni a melegtől amit magukból árasztottak. Pislogott párat, és megpróbált többé nem a pattogó tűzre nézni. Körülöttük minden teljes sötétségbe burkolózott, a fák fekete árnyékokként magasodtak föléjük. A csendnek köszönhetően jól lehetett hallani a bogarakat, ahogy repkedtek körülöttük. A tűz fénye vonzotta oda őket. Táncra keltek vele, majd túl közel merészkedtek hozzá, és megégették magukat.

Lucyt hirtelen kirázta a hideg. Natsu kérdőn nézett rá.

-Fázol?-hangja halk volt, vigyázott rá hogy ne keltse fel a többieket. Idáig ő is a tüzet nézte. Mindig is talált benne valami elbűvölőt, ahogy a lángok a magasba csaptak, majd egy pillanat múlva el is tűntek, utat hagyva a többi lángcsóvának. Olyan békésnek tűnt, mégis borzalmas pusztításokat tudott végbe vinni.

-Nem, csak kirázott a hideg-suttogott vissza. Natsu a derekára csúsztatta a kezét, és az ölébe húzta. Állát a nyakhajlatára támasztotta, és onnan folytatta a tűz bámulását.

-Nyugodtan aludhatsz ha szeretnél, őrködök én.

-Ébren maradok veled-ásított egy nagyot a lány, ami mosolygásra késztette a férfit.

***

A nap még épphogy csak felkelt amikor a többiek felkeltek. Tábort bontottak és útnak indultak. Natsuék a szekérben próbálták kipihenni az éjszakát-kisebb elalvásokkal mindketten kibirták ébren, úgyhogy reggelre rendesen elfáradtak. Az egész csapat kezdett teljesen kimerülni, úgyhogy úgy döntöttek, itt az ideje éjszakára megszállni valahol, hogy most mindenki kialudhassa magát.

Estefele el is értek egy várhoz, é úgy döntöttek, megpróbálkoznak szállást szerezni. Tudták hogy nem a legbiztonságosabb ötlet, de reménykedtek benne, hogy most már elég messzire jutottak ahhoz, hogy nyugodtan megpihenjenek. Gyorsan felkeltették Natsut, aki egy kicsit elaludt hajjal, de készen állt szállást szerezni.

Egy hatalmas kőhídon kellet átmenniük, ami egy folyón ívelt át. A túloldalon magasodott a vár, a kapuja előtt két felfegyverkezett őrrel. Összeszűkült szemekkel néztek rájuk, és lándzsájukkal x-et formáltak a kapu előtt. Egyikőjük rideg hangon szólt hozzájuk mikor elérték őket.

-Mit akartok itt?-Natsu leugrott a szekérről, é az őrök elé sétált. Haja most is feketén tündökölt, nagy sajnálatára. Mióta menekülésre kényszerültek arca néhány sebhellyel gazdagodott, vastag piszokréteg borította, és szemei alatt sötét karikák húzódtak. Az őrök valószínűleg azonnal el is küldték volna, de volt valami büszkeség a tartásában, ami miatt úgy döntöttek, egyelőre nem kezdenek ki vele.

-A társaimmal már hetek óta úton vagyunk, és az elmúlt pár napban nem volt lehetőségünk rendes ágyban aludni.

-Nincs számotokra itt hely-köpte oda a második őr. Natsu tekintete kissé elkomorult. Természetesen nem szándékozott harcolni velük, de egy kicsit szeretett volna veszekedni-már eldöntötte, hogy aznap ágyban alszik, nehezen mondott le róla.

-Csak egyetlen éjszakára hadd maradjunk. Alszunk egyet, és amint a nap felkelt már el is indulunk. Csak szeretnénk kipihenni magunkat, hogy aztán új erővel indulhassunk tovább.

-Aztán mikor felkelünk veletek együtt az értékeknek is csak hűlt helyét találjuk, mi? Nem kérünk belőle, köszönjük-nevetett gúnyosan az első.

-Nem tennénk olyat! Tényleg csak aludni szeretnénk!-Natsu lassan kezdte elfogadni, hogy itt bizony nem találnak szállást.

-Itt maradhattok éjjelre-Natsu szeme meglepettségtől nyílt nagyra ahogy az egyik gúnnyal a hangjában felsőtestével felé dőlt-ha a kisasszonyok velünk töltik az éjszakát-mutatott lándzsájával a szekéren ülőkre. Natsu arcát eltorzította a düh és szemei gyilkosan rándultak össze.

-Abból nem kaptok semmit-szűrte a fogai közt. Az őrök összegörnyedtek a röhögéstől.

-Most már nem is olyan fontos az alvás mi?-hajolt Natsu arcába az egyik-Pedig garantálni tudom a kisasszonyoknak, hogy igazán kényelmes az ágyam. Bár az igaz, nem annyira alvásra használnánk-arcán hatalmas vigyor terült el.

Natsut elöntötte a düh. Tudta hogy nem okozhat problémát, de minden erejére szüksége volt hogy visszafogja magát. Arcán elterült az indulat, és villogó szemekkel nézett a két röhögőre.

-Ha mégegyszer ezt mondod-préselte ki magából a szavakat, hangja csordultig volt gyűlölettel.

-Akkor mi lesz? Bekensz minket is sárral? Látom abból jó sok van neked!-röhögtek tovább. Natsu ökölbeszorított kezei remegtek a méregtől. Gyorsan megpróbálta felmérni a helyzetet amíg még tisztán tudott gondolkozni, és egyértelműen egy megoldást látott: gyorsan el kell tűnnie innen, különben a két őr holtan végzi.

Az egyik már megint nekikezdett volna a gúnyolódásnak, amikor a hídról patadobogás közeledett. Röhögés közben oldalra pillantott, és arcára rémület ült ki, majd vigyázba vágta magát. A másik is oda nézett, majd ő is ugyan ezt csinálta. Natsu is hátra pillantott, és lóháton egy láthatóan gazdag férfi közeledett. Natsu kissé oldalra lépett, helyet hagyva a fiatal férfinak, és testével félig felé fordult. A férfi arcán egy békés mosoly ült, és nyugodtan léptetett hármójuk felé. Mikor elérte őket, gyengéd mozdulattal megállította lovát, és egy higgadt mosollyal nézett a két vigyázban álló őrre.

-Hát itt meg mi történt?-kérdezte nyugodt, rezzenéstelen hangjával. A két őr azonnal Natsura kezdett mutogatni, és egymás szavába vágva kezdték el mesélni a történteket.

-Ez a férfi egszer csak idejött,...!

-És szállást kért, mi meg...!

-Természetesen épp be akartuk engedni, amikor...!

-Nekiállt fenyegetőzni! Megfenyegetett minket hogy megöl minket!

-És kirabolja a várat és elviszi a nőket!-Natsu szeme ismét haraggal villant, de nyugalmat erőltetett magára. A férfi olya embernek tűnt akivel lehet beszélni.

-Akkor most hallgassuk az úr oldaláról is a történetet-fordult egy békés mosollyal-Maga szerint hogy történt?

-Mivel már napok óta nem sikerült rendes ágyban aludnunk, mikor megláttuk a várat idejöttünk, és szállást kértem, mire ezek ketten-ennél a résznél a hangja érezhetően megremegett a dühtől-gúnyolódni kezdtek, és illetlenül beszéltek a velünk utazó kisasszonyokról.

-Na most, melyik történet hangzik hihetőbbnek?-tette fel e kérdést ugyan azon a higgadt, most mégis ijesztő hangján-Nem fogok dönteni-nézett szigorúan az őrökre, majd vissza Natsura-de itt maradhattok éjszakára.

-Na de uram, csak így?!-méltatlankodott az egyik őr, de a férfi egy pillantással belefolytotta a szót. Natsu nagyon megörült az idegen férfi kedvességének, és már nem akarta elengedni a kényelmes ágy gondolatát.

-Fizetünk is ha kell!-a férfi gondolkozva nézett végig rajta.

-Mondd csak, mennyire tudsz fizikai munkát végezni?

-A társaimmal mind nagyon erősek vagyunk, csak lehet nem látszik, mert mind nagyon fáradtak vagyunk-a férfi arcán jókedvű mosoly terült el.

-Akkor ledolgozhatjátok az éjszakát. Ha nem olyan sürgős a dolgotok, esetleg itt maradhattok pár napra, dolgozhattok nekem, és én fizetek nektek-Natsu arcán hálás mosoly terült el.

-Nagyon hálásak lennénk, uram!-a férfi türelmetlenül az őrökre nézett.

-Mire vártok még? Nyissátok ki a kaput!-azok összerezzentek, és kapkodva kinyitották a kaput. A férfi kedvesen intett egyet Natsuéknak, hogy kövessék.

A kapu után egy nagyobb udvarba érkeztek. Középen egy tér terült el, annak a közepén gyönyörű szökőkút állt, aminek a túloldalán egy nagy lépcső vezetett a vár ajtajához. A teret házak vették körbe, a vár egyik fala mellett egy istálló állt. A férfi ide vezette őket, aztán szólt pár szolgának, hogy viseljék gondját a két lovuknak. Ezután bevezette őket a várba. A folyosók padlóját vörös szőnyeg borította, és nagy, íves boltozatú ablakok nyíltak a belső rózsakertbe.

Felmentek két márványlépcsőn, és végül egy hatalmas, díszes terembe léptek be. Falainál óriási könyvespolcok álltak, mind tele különböző színű, méretű könyvekkel. A padlót mintás szőnyeg borította, amely állatokat ábrázolt. a szoba közepén egy csillár lógott, ezernyi kis kristállyal, amelyeken megtört a fény és apró szivárványokat festett mindenhova a teremben. A csillár alatt egy sötétbarna kerek kávéasztal áll, körülötte vörös kanapékkal. A férfi kedves mosollyal intett egyet, hogy üljenek le, és maga is helyet foglalt az egyiken. Előre dőlt, térdeire könyökölt és ujjait összefonta.

-Gondolom most azon gondolkoztok, hogy ki vagyok, és miért segítek nektek-az arcán egy relytélyes mosoly jelent meg, és mindenki feszült csendben várt a válaszra. Natsu biztos volt benne, hogy soha nem találkozott még a férfival, és most a haja sem árulhatta el, ha esetleg apja egyik ismerőse lett volna. Talán Lucyt ismeri?

A férfi végignézett a várakozó arcokon, egy-egy pillanatig elidőzve az arcokon, majd hátradőlt a kanapén és elnevette magát.

-Őszinte leszek, én se tudom-nevetése erősödött, ahogy a kis csapat arcára kiült az értetlenség. Néhányan összezavarodva egymásra néztek, mások felvont szemöldökkel nézték-tényleg semmi különös oka nincs annak hogy segítek nektek. Egyszerűen úgy éreztem, szükségetek van egy kis támogatásra. A nevem Eisaku, és ennek a földnek vagyok az ura. Igazán unalmas életem van, olyan emberekkel tele, mint akikkel már találkoztatok a kapunál-intézkedni fogok, hogy ittartózkodásotok alatt a közeletetekbe e kerüljenek. Nem sok minden történik egy ilyen eldugott kis grófságban, úgyhogy ha valami olyasmire látok esélyt, ami esetleg egy kis izgalmat hoz e romos falak közé, azt megragadom. Ráadásul nem lehetek sokkal idősebb nálatok, nekem mégis sokkal több megadatott, hát miért ne osztanám meg veletek?-tárta szét karjait, és barátságosan mosolygott rájuk.

-Mindenért nagyon hálásak vagyunk, megmentett minket. Remélem meg tudjuk majd hálálni-Natsu hangja csordultig volt fáradtsággal, amit hallva Eisaku gróf felpattant.

-De ha már a bemutatkozáson túl vagyunk, itt az ideje lefeküdnötök, hisz alig álltok már a lábatokon! Mindjárt hívok szolgákat, melegítenek nektek elő fürdővizet és előkészítik az ágyaitokat, aztán reggel találkozunk!

Tudom, tudom, tegnapra ígértem a részt. De kivételesen van indokom a késésre (még ha az nem is olyan nagy mint szokott lenni). Mégpedig az, hogy ezen dolgoztam.

Amikor tegnap visszaolvastam a fejezetet hibák keresése érdekében, nagyon megtetszett ez a jelenet. Körülbelül másfél hete kezdtem el digitálisan rajzolni, és nem megy tökéletesen, de szerettem volna ezt megosztani itt. És végülis elég büszke vagyok rá.

Natsu haja azért nem fekete, mert egyrészt nem igazán tudtam volna azzal árnyékolni (béna vagyok tudom 😆), másrészt igazából körülbelül így képzeltem el a haját, csak az elején feketét írtam, és akkor már nem változtattam meg. Még sosem rajzoltam színes Natsu-t, de még így is fura volt rózsaszín haj nélkül.

Az előző rész kommentjei alapján sokatoknak még egy ideig nincs vége a sulinak, amin sajnos segíteni nem tudok, de az elviseléséhez majd megpróbálok hozzájárulni részekkel.

Remélem tetszett a rész, örülök hogy elolvastad! ❤