Lucyék napja gyorsan elrepült. Megpróbálták felfedezni az egész vásárt, és megnézni minden furcsa árut. Lucy jól szórakozott a különböző mutatványosokon, és érdeklődve nézte az árukat. Boldogan cseverészett az árusokkal, és bár eredetileg nem ez volt a terv, de egy rakat új szerzeménnyel indultak vissza a hajóra. Mikor visszatértek, már ott várt rájuk a csapat.

-Nézzétek kik vannak itt! Rómeó és Júlia megérkezett!-kurjantott nagyot Levy mikor meglátta őket-Milyen volt a randi?-nézett rájuk huncut szemekkel.

-Nem igazán hívnám randinak-halkult el Lucy hangja, és a földet kezdte el stírölni. Natsu lenézett a még mindig egymásba font kezükre, és elvigyorodott.

-Én pedig igenis annak hívnám -jelentette ki, mire Lucy mégjobban elpirul, de egy kis mosoly jelent meg a szája szegletében. A reggeli aggodalmai más lányokkal kapcsolatba már teljesen elmúltak.

-Hadd haljuk a részleteket!-türelmetlenkedett Levy.

-Majd elmesélem, úgyis úgy tűnik a hangulatból, hogy hamarosan megered mindannyiunk nyelve-nézett körbe a társaságon, akik már indulásra készen álltak, valószínűleg már csak rájuk vártak.

-Miért eredne meg a nyelvünk?-kapta fel a fejét Lucy, és értetlenül nézett körbe.

-Úgy tűnik a kocsmába vezet a következő út-vigyorgott Natsu.

-Úgy bizony, kicsi Lucy-kiáltott vidáman Cana, kezében egy sörösüveget lóbálva (senki sem tudta neki miért van szüksége a kocsmára, anélkül is ivott)-Itt az ideje, hogy lerészegítsünk!

-Én lehet kihagyom a lehetőséget-rezzent össze Lucy, aki nem volt nagy piás.

-Én sem megyek-vallotta be Levy.

-Ne csináld ezt Lucy, gyere velünk, hidd el nagyon jó lesz!-próbálta Natsu meggyőzni Lucyt, míg Gajeel Levynél próbálkozott, de nem járt nagy sikerrel-Nem fogom erőltetni, de nem tudod mit hagy ki-sóhajtott-De addig legalább elmesélheted Levynek milyen is volt a randink-kacsintott rá.

-Igen Lu-chan, mindegy egyes apró részletet tudni akarok!

-Akkor azthiszem ezt megbeszéltük. Igneel hol van?-nézett körbe Natsu.

-Fáradt volt és elment aludni egy kicsit-tájékoztatta Erza.

-Lányok, megkérhetlek titeket, hogy ha felébred mondjátok el neki hogy elmentünk a kocsmába?

-Persze persze, csak menjetek már, sok megbeszélnivalónk van-karolt Levy Lucy egyik karjába, míg Natsu vonakodva elengedte a másikat.

-Rendben, akkor indulás!

A társaság Cana vezetésével indult meg, aki feltétlen feladatának érezte, hogy vezesse a őket. Eredetileg senki sem volt olyan lelkes mint ő, de egy idő után átragadt rájuk a lelkesedése, mintha már csak a kezében lóbált piásüveg is lerészegítette volna őket, és már hangosan közeledtek a kocsma felé. Vidáman rúgták be az ajtót. Cana a pulthoz támolygott, rá dőlt, és vidáman kiáltott fel:

-Pultos-san! Meghoztam a vendégeket akiket ígértem!-lóbálta meg az üvegét, ahogy egy kövérkés, szakállas férfi lépett ki a kocsma hátsó részéről. Piszokfoltos fehér kötényt viselt, egy söröskorsót tisztítgatott, és egy hatalmas mosoly terült el az arcán ahogy meglátta Canat.

-Cana-chan! Azt hittem már vissza se jössz, annyi ideig elvoltál!

-Nem szabadulsz tőlem! Nincs az az élet, hogy én ne jöjjek vissza az én drága italaimhoz-dőlt rá egy hordóra, és szerelmetes szemekkel kezdett suttogni neki valamit. Natsu rosszalló mosollyal nézte, majd odaült a pulthoz.

-Natsu-san, rég láttalak itt-rakott egy korsó sört Natsu elé aki megfogta, és nagyot húzott belőle-látom még mindig nincs bajod az ivással.

-Hát egy olyan mellett mint ez-mutatott hüvelykujjával Canara oda sem nézve-nehéz kijönni a gyakorlatból.

-Amikor jöttök megkétszerezi a bevételt, úgyhogy én és ő is boldogok leszünk-nevetett fel, majd hirtelen lehalkult, és sunyi mosollyal nézett Natsura-meséljen kapitány, igaz hogy az egész napot egy fiatal hölggyel töltötte?-Natsu meghökkent a hirtelen témaváltáson.

-Az a város másik felében volt, hogy jutott ez idáig?

-Szóval nem tagadod.

-Mit kéne tagadjak rajta?-vigyorgott büszkén.

-Az összes lány erről beszél az egész városban. Olyan gyorsan terjed a hír, hogy azt el sem lehet képzelni. A legtöbb lány a barátnőivel együtt sír, hisz végre idejöttél, de hoztál magaddal egy lányt is. Mondd, az a lány a menyasszonyod?-suttogta a kérdést bizalmasan, azonban a várt vigyor helyett Natsu elkomorodott.

-Nem, nem a menyasszonyom, és nem is lesz. Megígértem neki hogy hazaviszem, de aztán elválnak útjaink. Ő és én két teljesen különböző világba tartozunk.

-Miért érzem úgy a hangodból, hogy te ezt egy kicsit másképp szeretnéd?

-Mert egyáltalán nem akarom hazavinni-vallotta be a férfi-annyival boldogabb itt a tengeren, sok új barátot és tapasztalatot szerzett, végre rendes életet. Nem kell szabályokkal megszabva élnie a mindennapjait, hanem szabadon csinálhat amit csak akar.

-Én nem erre a részre utaltam, és ezt te is tudod-mosolyodott el barátságosan-Nem csak neki lesz jobb azzal ha nem megy haza igaz?-Natsu kissé elfordította a fejét hogy ne kelljen a szemébe nézni, és halkan ennyit suttogott egy kis pírral az arcán:

-Lehet-és ezzel lezártnak tekintette a témát, és senki nem is akarta feszegetni.

A rossz hangulata miatt gyorsabban gördültek le a sörök Natsu torkán, amit mindenki kitörő örömmel fogadott, hisz nem volt szokása a nagymértékű ivás.

-Hé kapitány mit szólnál egy versenyhez?-karolta át Natsut Cana, amikor még nem volt részeg, de az ilyenekbe könnyebben belement-Nem kell semmit se csinálnod, csak legyőznöd engem írásban. Az nyer, aki rövidebb idő alatt több sört iszik meg. Na? Benne vagy?

-Azt hiszed győzhetsz ellenem?-vigyorgott Natsu kihívóan-Meglátjuk hogy teljesítesz ellenem!-egyezett bele Natsu naivan.

Nagyon naivan.

-Na ki is a jobb, drága kapitány?-kérdezte Cana miután csuklott egy kicsit. Válasz nem érkezett Natsu részéről, csak egy harsány nevetés. Natsu az asztalra dőlve feküdt. Még mindig egy sörös üveget tartott a kezében, és időnként nagyokat húzott belőle.

-Tudod... Tudod, én... Támogatom a házasságotokat-szólalt meg alig érthetően-Ha szereted, ne engedd el!-Cana válaszul hangosan felkacagott, és elkezdte csapkodni Natsu hátát.

-A részeg kapitány a legjobb kapitány! Még sört neki!

-Csak tudod, egy kis idő lesz-csuklott egy nagyot-míg megszokom, hogy egy hordó lesz a sógorom-motyogta, mire Cana mégjobban elkezdett röhögni.

-Azt hiszem lassan itt van az ideje Natsut hazavinni-nézett rosszallóan Erza az említettre.

-Még várjunk egy kicsit-szólalt meg Gajeel, aki viszonylag józan volt, és próbálta visszatartani a röhögését-Kíváncsi vagyok mi fog ebből kisülni-vigyorogva nézte ahogy Natsu felállt, és ingatag léptekkel megindult egy hordó felé-ami mellesleg csak díszként szolgált. Lerogyott a földre, és miután az ülés elsőre nem jött össze, pár próbálkozás után sikerült azt abszolválni. törökülésbe szenvedte magát, kezeit combjára támasztotta, egyikben még mindig a sörösüveg.

-Tudod haver-szólt a hordóhoz maga elé meredve-Cana nem a legegyszerűbb lány. Sokat iszik-bár gondolom ez a te esetedben nem olyan nagy probléma. De ő egy kedves lány szeret segíteni másokon, ha épp nem halálosan részeg. Főzni is tud-csak néha valahogy alkoholízű a főztje, ezért lettek Lisannáék a szakácsok-Kezdett bele egy hosszas lelkizésbe Natsu, amit sűrűn csuklások szakítottak meg, vagy csak simán annyira elhalkult, hogy nem lehetett hallani. Cana vegyes érzelmekkel nézte a különös párost.

-Most nem tudom hogy meghatódnom, vagy megsértődnöm kéne azon amit mondott-tanakodott Cana.

-Hazavinni kéne, már így is eléggé bolondot csinált magából-mondta szigorúan Erza karbatett kézzel.

-Olyan gonosz vagy, Erzaa~-nyafogott Natsu-miért olyan nehéz elfogadni olyannak amilyen vagyok? Azt hittem ennék jobban szeretsz!-emelte magasba az orrát mint valami gyerek.

-Igen, sürgősen haza kell vinnünk. Remélem Lucy tud kezdeni vele valamit-sóhajtott gondterhelten Erza.

Mindeközben Lucy és Levy boldogan cseverésztek a hajó fedélzetén elfeledkezve minden gondról. Ez volt az első csendes éjszakájuk mióta újra találkoztak, és ezt szerették volna teljesen kihasználni. Először közösen elmentek vásárolgatni, azonban most a város csendesebb felében lévő könyvesboltokat választották a vásár helyett. Nem vettek sok mindent, de azokat nagy örömmel szorították magukhoz, amikor már a birtokukban volt. Ezután beültek egy hangulatos kis étterembe, hogy egyenek egy kis süteményt. Már rég besötétedett, és egy kis kivilágított teraszon ültek. Kellemes fabútorokkal volt berendezve az étterem, az asztalok nagy növényekkel voltak elválasztva a privát tér kialakítása érdekében. A terasz gerendái között színes lampionok lógtak, és a város kellemes zaja is behallatszott. Egészen a tengerig elláttak. Levy itt döntött úgy, hogy bejelentést tesz.

-Lucy, babát várok-jelentette ki egy szuszra, ezzel félbeszakítva szegény Lucyt, de ő ezután hirtelen megfeledkezett mondandójáról. Kikerekedett szemekkel bámult Levyre, és akkor kapott észbe, mikor a villa amivel idáig nagyban hadonászott kiesett a kezéből, és a csörömpölés felébresztette a lányt.

-De hiszen ez csodálatos!-lelkendezett ahogy egy hatalmas örömteli mosoly terült el az arcán-mióta tudod?

-Körülbelül egy hónapja. Te vagy az első akinek elmondom-hajtotta le a fejét, és bár megkönnyebbült, hogy végre elmondta valakinek a titkot amit már lassan egy hónapja tartott magában, még nem múlt el az összes aggodalma-Nem tudom hogy mondjam el Gajeelnek. Lehet nem is fog örülni. Lehet nem akarja majd a babát. Mit csinálok ha csak úgy itthagy minket? Vagy ha csak amiatt marad velünk, mert nem akarja itt hagyni a fairy tailt?-tört ki Levyből a sok aggodalom, ami azóta gyülemlett benne, hogy rájött a reggeli rosszullétek okára. A könnyei patakokban folytak, és akármennyire próbálkozott, nem tudta abbahagyni a szipogást. Feltétlenül szerette a férfit aki szebbé tette minden napját, de félt, hogy a férfi más véleménnyel lesz a babáról mint ő.

Lucy közelebb húzódott a székével, Levy apró kezét a sajátjába vette, és gyengéden megszorította. Mélyen a szemábe nézett, és bíztatóan így szólt:

-Nem hiszem, hogy ilyenek miatt kéne aggódnod. Te nem látod, de én külső szemmel látom milyen szemekkel néz rád. Imád téged, és bármit megtesz, hogy téged mosolyogni lásson. Én ebből nem látok sokat, de Natsu állítása szerint hirtelen nagyon megváltozott amikor beléd szeretett, és a jó irányba. Minden nap azon igyekszik, hogy lépésről lépésre meggondoltan építse a közös jövőtöket. Ezek után nem gondolom úgy, hogy egy baba miatt itthagyna téged-mosolygott a kis kékhajúra biztatóan, aki már sokkal nyugodtabb volt, de kétségei még mindig nem múltak el.

-És ha mégis elhagy?-a szeme elkeseredettségben és bizonytalanságban úszott.

-Akkor visszajössz velem a palotába, és segítek neked felnevelni a babát. Természetesen csak azután, hogy jól seggberúgdostam-Levy végre felnevetett egy kicsit, és boldogan simult Lucy megnyugtató ölelésébe-Ma próbáld meg megmondani neki. Nemsokára valószínűleg már egyértelmű lesz, hogy terhes vagy-tolta el kicsit magától Levyt, és szeretetteljesen nézett a még láthatatlan csöppségre. Levy a könnyeit törölgetve adott hálát amiért ilyen jó baráttal áldotta meg a sors.

Sziasztok gyermekeim!

A következő részben sok nalu várható, úgyhogy készüljetek!

Most így a szünetben megtáltosodtam, és rengeteg részt sikerült megírnom, úgyhogy lehet gyakrabban fognak jönni a részek.

Remélem tetszett a rész ❤