Hirtelen arra lettem figyelmes hogy két izmos kar biztonságos ölelésbe vonja a testemet. Próbáltam ficánkolni, de hiába a kéz erősebb volt mint én. Majd hirtelen egy dörmögős hang szakított félbe.

-Ha tovább ficánkolsz itt helyben magamévá teszlek!-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.

Szót fogadva abba hagytam a tevékenységet amit folytattam. De így is iszonyú nehezen aludtam el.
Nem tudom mikor aludtam el de arra lettem figyelmes hogy a napsugarak be szűrődnek az egyébként le hangoló szobába így meg világítva a nyomasztó vajszínű falakat. Mikor oldalra fordultam a fogva tartottamnak már hűlt helye volt az ágyban.
Ezzel nem foglakozva el mentem és el láttam nőies dolgaimat.
Azonban mikor végeztem ki mentem a folyosóra szerencsére nyitva volt a hatalmas fa ajtó.
A folyosón lassan és halkan lépkedve megálltam egy hatalmas fekete ajtó előtt.
Akkor még nem tudtam hogy életem legnagyobb hibáját követtem el.