Miután Diego meg parancsolta azt az egyik kutyájának hogy vigyen ki engem a szobábol, neki már nyomase volt. Már csak arra letem figyelmes hogy valaki fel kap és menyasszony pózba, majd el indul velem a sötét folyosón. Majd lassan fel értünk a szobámba, és le rakott az ágyra és ott hagyott de hogy mennyi időre?-nem tudom. Majd lassan nyílt a hatalmas fa ajtó.

-Rendben, de most le kéne mosni a sebeidet.- mondta, én megráztam a fejem.

-Akkor pihenje, de ha fönök kérdezi majd el mondom neki hogy nem voltál hajlandó segíteni hogy el végezzem a feladatom.- Mondta az őr, cipőinek kopogása jelezte hogy távozni készül a szobábol, amit egyáltalán nem bántam.

Szám elé kaptam a tenyerem, hogy vissza fogjam a sírásom hangját, szemeimből megállás nélkül folyni kezdtek a sós cseppek, fejembe meg erős fájdalom hasított. Nagy kínok közepette fel ültem az ágyon, és a mosdó felé vettem a irányt. A tükörbe néztem és teljesen más ember nézett vissza rám. A hajam kócós volt, szám fel volt repedve a homlokomon vér csík száradt. A testemet kék-zöld foltok fették, ruhámon kisebb-nagyobb szakaások voltak mintha kicseréltek volna egy másik lányra. Az arcmosásomban egy éles hang zavart meg.

-Hol vagy?-ordított valaki a szobából, de hangjáról egyből fel ismertem a férfit.

Lassan vissza indultam a szobámba, még ha nem is akartam muszály volt. A férfi dűhtöl forrva ált a szoba közepén, szikrákat szoró szemeivel pedig engem figyelt. Majd hirtelen el indult felém én pedig reflex szerűen hátrálni kezdtem de le kapta a csuklómat és szorítani kezdte.

-Szökni akartál?-kérdezte tőlem dűhtöl forrva Diego,szemeibe bele se mertem nézni mert féltem tőle nagyon.

-Válaszolj az istenit!-kiabált rám és erősebben kezdte szorítani a csuklóm.

-Mit lehetne egy mosdóban csinálni?- szegeztem neki a kérdést.

-Te nem pofázol vissza nekem!-kezét a nyakama helyezte és fojtógatni kezdett már szinte az ájulás szélén voltam mikor elengedte a nyakam és én le rogytam a földre, majd hatalmasat rúgott a hasamba . Fel sikítottama fájdalom miatt, szemeiből pedig folytak a könnyek. Le guggolt mellém és fel emelte a fejem.

-Nem foglak meg ölni, mert kellesz nekem!-mondta és ott hagyott engem a kínjaimal.

Annyit éreztem hogy valami húz le sötétségbe majd onnantól kép szakadás.