Amióta a szervezetben van azóta hogy szeretem...de ő...nem tudom hogy érez...

- Deidara gyere! Üvegezünk!- kiáltott Danna.

- Micsoda? Hogy hogy ilyet játszunk? Hm..azt hittem ez már kiment a divatból.

- Nekem sincs túl sok kedvem hozzá, de a többiek jónak tartják.

- Te miért veszel részt rajta?

- Pein azt mondta, valamelyik tagból csinálhatok egy bábot, ha játszom.

- Jó, megyek hm!- Oda mentem hozzá, majd együtt rartottunk a többiekhez. Mikor oda értünk, le ültünk egy körbe. Jobbra tőlem Hidan, Balra meg  Danna volt. Elpirultam, hogy Hidan mellett ülhettem. Tobi megint adta magát, elkezdett jobbra-balra dülöngélni, ami Hidant-mivel mellette ült- nagyon feldühítette.

- Hé! Hallod, fejezd már be!- Szólt rá Hidan. De Tobi meglökte őt, így amaz  rám dőlt. Én elfordítottam a fejem hogy ne lássa, mennyire zavarba jöttem.

- Franca! Tobi, figyelj már magadra!Öh..izé, Deidara...meg vagy?- Kérdezte Hidan.

- Igen.-Préseltem ki magamból, mire felkelt rólam és elmosolyodott, olyan, iszonyat vonzóan.

- Akkor jó.

És én itt haltam meg.

- Deidara!- Szólt Konan.

- Igen?- néztem fel rá.

- Felelsz vagy mersz?- Mosolygott.

- Merek hm.

- Oké... akkor egyél fagyit..mondjuk Hidanról.

- Micsoda?Nem, hm!- tiltakozom.

- Bocsi, de nem jutott más az eszembe.- Mondta Konan.

Ilyedten néztem Hidanra, aki először nagy szemmekel nézte Konant, majd rám nézett azzal a perverz vigyorával....csodás. Hm.

- De ne már Deicicus ne legyél ilyen!- Hogy minek szólított?

- R- Rendben hm.

                         ***

- Egyél, egyél, egyél fagylaltott!- Kiabálták a többiek. Soha életemben nem hittem, hogy egyszer Hidanról fogok fagyit nyalni. Hidan feküdt, én az alhasán ültem, a csupasz felsőtestére meg csomó fagylaltott rakott Kisame. Te jó ég...

- Jó ennyi elég lesz Kisame- Szinte az egész fagylaltos dobozt rá pakolta szegény Hidanra.

- Akkor 3-ra! -kiálta Konan-1...2..3. Gyerünk!- Én meg lassan de elkezdtem nyalni Hidan hasát. Hidan erre egy kicsit felmorrant majd halk hangokat hallottam...Hidan..NYÖG?!

- Deidara...hallod ne a hasamon ülj már!- Mondta ő, nyilván megfájdult a hasa amiért ott ültem. Ha mondjuk felette támaszkodtam volna az olyan...furán nézett volna ki! De...hogy ha mondjuk az ölébe..

- De oda nem ülők hm!

- Mert?

- Mert nem!

- Deidara ne nyafogjá, ülj már oda!- Mondta Kisame. Mivel sokan már türelmetlenek voltak, beadtam a derekam.

- Ajj! Jólvan! Oda ülök, hm!- majd felemelkedtem az alhasáról és beleültem az ölébe. Ha eddig nem is, most már az arcom egy paradicsom színével versenyzett. Lassan szinte az összes fagyit le nyaltam, amikor felnéztem rá hogy lássam hogy viseli. Ő engem figyelt. A szeme csillogott, megnyalta a száját, és úgy nézett rám mint egy ragadozó. Megláttam hogy a mellbimbóján volt még egy kis fagyi. Először pirulva, de utána erőt vettem magamon, és lenyaltam onnan a fagyit.

Ekkor éreztem meg, hogy Hidan ölében valami kemény lett. Felnéztem rá, és amit láttam a szemeiben, attól rendeden elcsodálkoztam. Hidan szemei csak úgy izzodtak a vágytól.

Itt volt az a pillanat hogy nem birtam tovább, felpattantam az öléből és a szobámba rohantam.

***

Napok óta a szobámban kuksoltam, sokaknak nagy örömére. De ez nem érdekelt. Annyi volt bennem a megválaszolatlan kérdés. Tényleg vágy volt, amit láttam?Beindult...tőlem? A lányos külsőm miatt, vagy a cselekedeteim miatt, vagy.. és ehez hasonlók.

Nem maradhatott ez így. Nem vagyok egy holmi szerencsétlen nyomi, hogy kérdések között haljak meg.

- Megkérdezem!- mondtam és pattantam ki az ágybol, de abban a pillanatban ahogy ezt kijelentettem, az ajtó kinyílt és megjelent benne Hidan, eléggé bosszúsan.

- Hülye! Mi a retekért nem jössz ki innét? Ettél egyátalán már? Hé..most mi a baj?- Kérdezte. Nem értettem, miért. Ekkor, az arcomhoz nyúltam, ami a sírásomtól nedves volt.

- Kérdeznem kell! Most hm!- Néztem bele a szemébe, mire bólintott.

- Csak rajta.

- A múltkor, miattam csillogott úgy a szemed, hm? Nem attól amit csináltam, hanem attól hogy én csináltam? Szeretsz...engem?

Hidan nem válaszolt. Lehajtottam a fejem. Hogy lehettem ennyire hülye? Mindent a nyakába zúdítottam. Hülye! Hülye! Hm!

- Mindig is, szerettem a fiúkat. Amikor beléptem a szervezetbe, épp szakítottam az exemmel, és egy ideig nem akartam barátot. De..megismertelek. Nem akartam bevallani magamnak, de megtetszettél. Aztán, ahogy jobban megismertük egymást, belédszerettem.

Csak ámultam és bámultam. A gyomromban pillangók jártak táncot, a szívemet melegség vette körül.

- Szóval igen, Deidara. Szeretlek. Ja, és legközelebb te fogsz majd alattam feküdni.