Az igazság sokkal varázslatosabb, a szó jó és felemelő értelmében, mint bármilyen legenda, kitalált történet vagy csoda. A tudománynak saját varázsa van, és ez a varázslat maga a valóság.

Délia szemszöge:
Arra ébredtem hogy valaki, kopogtat az ajtómon, ezért ki szóltam

- Ki az? kérdeztem félálomban

- hercegnő, az apja üzeni hogy
  mennyen le reggelizni, mondta
  valaki, az ajtó elött

elmotyogtam egy rendben megyeket, majd lassan feltápászkodtam felöltöztem, és indultam le az étkezőbe, amint le értem a szüleim már ott ültek, és a bátyám is,

- Jó reggelt, köszöntem, majd ők is visszaköszöntek, én pedig le ültem a bátyámmal szemben lévő székre

- Délia, ugye nem felejtetted el a születésnapod, nézett rám Edmund ravasz mosollyal

és akkor eszembe jutott, hogy ma van a 18-ik születésnapom, és minden birodalomból jönnek, gondolataimból
Edmund hangja zökkentett ki.

- Akkor mégis elfelejtetted, úgy látszik
  mondta továbbra is mosolyogva

- tévedsz Edmund, nem felejtettem el
  mondtam énis mosollyal

- Délia ma nem mehetsz, ki az erdőbe
  szólalt fel apám

- de mégis miért? kérdeztem  
  felháborodva

- mert nem, ez a te napod és a vendégekkel kell foglalkozni, mondta ő is dühösen

- jól mondtad, ez az én napom és azt csinálok amit akarok, a vendégek pedig nem az én gondom, úgyhogy én ki megyek az erdőbe, méghozzá most
mondtam pimaszan

majd kimentem
az istálóhoz mentem, ki vezettem feketeszélt, majd ki lovagoltam az erdőbe. Furcsa de még sose voltam az ember királyságban, minden
tünde birodalomban voltam, de az ember királyságban még sosem, más  hercegnők nem lovagolnak és nem forgatnak kardot, de én teljesen az ellentéte vagyok, kicsi koromtól megtanultam hogy kell használni a kardot, és feketeszélt szintén gyerekkoromban kaptam meg, azért adtam neki ezt a nevet mert fekete mint az éj és gyors mint a szél, azt mondják hogy a nők nem harcolhatnak de ez tévedés, a nők is harcolhatnak, vannak akik félnek, de én nem félek  más vagyok mint a többiek és ezt ők is tudják, és van egy mondat ami mi ránk vonatkozik
" A jég tündék sosem félnek „
ez a mi jelmondatunk. Már egy ideje az erdőbe voltam amikor ló dobogást hallottam hátam mögül, ezért hátra fordultam hogy ki lehet az, amikor megláttam hogy ki az nem hittem a szememnek, egy ember fiú volt

aki úgyanúgy meglepetten nézett engem.

Ahogyan én őt.

- Te ki vagy? szólaltam meg 10 perc
  csönd után

- ezt énis kérdezhetném, mondta
  pimasz mosollyal az arcán

- addig nem mondom meg a nevem, amig te sem, pimaszkodtam énis

- a nevem Arthur, és a tiéd ?

- Délia vagyok, és te mit keresel
  Avalonba a jégtündék 
  birodalmában? kérdeztem
  kíváncsian

- akár hiszed, akár nem de meghívtak
  a hercegnő születésnapjára, mondta
  idegesítő mosollyal,

bennem pedig megfagyott a vér a hír hallatán, ezt nem értem a jégtündék és az emberek mindig gyűlölték egymást,

- na most mi van, lengette meg elöttem a kezét

- semmi, szóval ott leszel a bálon?
  kérdeztem huncut vigyorral

- igen, és valószinűleg te is, mutatott rám ujjával

- igen, ott leszek, de ha nem bánod nekem most mennem kell majd  találkozunk, mondtam és már indultam az erdőből.

Mire vissza értem a palotába, már mindenki rendezgetett, és egyszer csak anyám rohant oda hozzám

- Délia hol voltál? már rég készülődnöd kéne, azonnal menj fel és kezdj készülődni, hadarta idegesen
majd feltessékelt, ahogy be léptem a szobámba a szolgálok azonnal a fürdőbe vittek, miután megfürdödtem
megcsinálták a hajam

Felvettem a ruhám, ami tényleg gyönyörű volt

és utoljára a tiarám maradt.

Amikor kész voltam, kopogtattak az ajtómon és anyám lépett be rajta amikor meg láttott elált a szava

- Délia gyönyörű vagy, mondta boldogan

- köszönöm, de most már mehetünk? kérdeztem feszengve

bólintott, majd elindultunk a bálterembe, ahol nagyon sokan voltak
anyám láthatta hogy feszengek ezért ott hagyott, és oda hívta hozzám a bátyám

-Gyönyörű vagy húgom, mondta

- köszönöm, mégis miért néznek ennyire nagyon zavar, akadtam ki

- mert tényleg gyönyörű vagy, és a többség mint herceg vagy király, szeretnék elnyerni a szíved, mondta Edmund

- engem viszont, nem érdekel ez a sok beképzelt herceg és király, mondtam duzzogva

- hé csak nem megismertél valakit, és még csak nem is szólsz róla, mondta tettetett sértődöttségel

-Edmund te lennél az első, akinek elmondanám, de nincs semmi ilyet elmondanom, mondtam neki

- ki megyek levegőzni, mondtam majd ki mentem

már egy ideje kint voltam, amikor jobbnak láttam már hogy visszamenjek, épp indultam volna be amikor megbotlottam és majdnem
el estem volna, ha egy erős kéz nem kap el,

- jobban kéne vigyáznod, mondta egy nagyon ismerős hang, bennem pedig azonnal megfagyott a vér.

Ha valaki keresztezi az utunkat, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek.

Ha tetszett jelezettek❤❤❤