Kiraktam Tomot a giminél és mentem tovább a suliba. Nagyon ideges vagyok, úgyhogy gondoltam bekapcsolom a rádiót és hallgatok egy kis zenét.
Na vajon mi szólalt meg, amint bekapcsoltam?
A There's nothing holding me back. A szerelmemtől. Az a szám, amit rólam, nekem írt. Mégjobban elkezdtem sírni, a könnyeimtől alig láttam az utat.

Berontottam a terembe és levágtam magam a padba, jó messzire mindenkitől. Barátaimnak is feltűnt, hogy sírok, egyből idejöttek hozzám.
- Beth mi a baj? -aggodalmaskodott Zoey.
- Shawn volt az? -kérdezte Joe.
- Összevesztetek?
Csak az utolsó kérdésre bólogattam és leborultam a padra.
Mindenki megölelt, próbáltak vigasztalni, de nem sikerült.
Mert nem tudjuk helyrehozni azt, ami elromlott.

- Hol van? -hallotam meg Shawn erős hangját. Hallom a lépteit, ahogy egyre szaporábban közeledik hozzám.
A többiek akkorra már szétszéledtek, de én továbbra is a padra borulva sírtam.
- Hát ez a megoldás? -kiabált.
- Meg akarom veled beszélni, erre te faképnél hagysz? -hangja egyre hangosabb és rémitszőbb lett.
- S-sajnálom. -emeltem fel fejem és belenéztem karikás, mogyoróbarna szemeibe.
Nagyon megviseltnek tűnt, mindig ilyen, ha veszekszünk.
- Betty. -lágyult el tekintete, ahogy meglatta kisírt szemeim. Közelebb lépett és erős karjaiba zárt. Felálltam és fejemet nyakába fúrtam, míg ő erősen magához szorított és hátamat simogatta.
- Meg tudsz bocsájtani?
- Ohh baba én mindig megbocsájtok neked. Annyira szeretlek, hogy sosem tudnék haragudni rád.
- Shawn.
- Hmm?
- Nem megyünk haza és beszéljük meg?
- De. Gyere. -megfogta kezem és maga után húzott. Beültünk a kocsijába, megindultunk a házuk felé.

Csak őt tudom bámulni. Olyan határozottsággal vezet, csakis az útra figyel, közben egyik kezét combomon pihenteti, mindig ezt csinálja, nem mintha bánnám. Karja megfeszül, ahogy fogja a kormányt, erei kidagadnak. Nyaka olyan gyönyörű, még ott ékeskedik rajta néhány folt, amit tegnap én okoztam. Állkapcsa tökéletes, ahogy megfeszíti, egyszerűen megőrjít. Rózsaszín, puha ajkai tökéletesen helyezkednek el cuki orrl
a alatt. Nem tudom, hogyan fakultak ki érzéseink, de már úgy érzem, hogy hiába szeretjük egymást, a szeretlek már csak egy üres szó, amit megszokásból mondunk.
Arcára egy édes mosoly ült ki, ahogy észrevette, hogy bámulom.
- Sosem tudnálak elhagyni. Mindig hiányozna az, ahogy bámulsz, a szemeid, az illatod, az édes ajkaid. Mindened.
- De azért hiányozna, mert megszoktad, hogy vagyok neked.
- Lehet. De azért is, mert minden porcikádat szeretem.
- Shawn nagyon szeretlek, ezt te is tudod. De kéne kezdeni valamit kettőnkel, mert így nem költözhetünk össze...

Hellóka!❤
Már nem bírtam ki, meg kellett osztanom ezt a részt veletek!
Nagyon érdekel a véleményetek, szóval ha tetszett comizz, szavazz!💕💕😍