- Shawn? Akkor mi most sza-szak...
Nem tudtam kimondani ezt a szót. Shawn csak bólogatott, rám szegezte tekintetét, letette gitárját. Közelebb lépett, felálltam, mélyen szemébe néztem. Alig láttam könnyeimtől, pár másodpercig bírtam, aztán heves zokogásban törtem ki.
- Lizzy. Kicsim. -ölelt meg szororsan. Fejemet mellkasának döntöttem, mélyen magamba szívtam férfias illatát.
Annyira fog hianyozni. Minden porcikája, a nevetése, az illata, a mosolya, az ahogy izmos karjaiba zár.
- Nagyon fogsz hiányozni. De te is tudod, hogy ez így nem működött. Meg kellett tennem az első lépést.

Elváltam tőle, olyan gyengének érzem magam nélküle.
- Lizzy. Ugye te sem gondoltad, hogy meg lehet ezt a kapcsolatot menteni?
- Ne-nem. -szipogtam.
- Akkor szerintem én megyek. -fordultam meg.
- Elizabeth! Várj! -állított meg az ajtóban.
- Hmm?
- Egy búcsú csók?
Bólintottam, közelebb lépett hozzám, derekamnál fogva közelebb húzott magához. Kezét arcomra helyezte ajkait lassan enyémhez érintette, lágyan megcsókolt. Talán ez fog a legjobban hiányozni. A csókja.
- Szia. -váltam el tőle.
- Szia Lizzy.

Keservesen zokogva ültem be a kocsiba, otthon bedőltem az ágyba és folytattam depressziós tevékenységem.
Hogy lesz ezután? Találkozunk a suliban és közben megszakad a szívem? Már most nem birom a hiányát. És írt erről egy dalt. Még csak most fogtam fel.

A kapcsolatunk egy dallal kezdődött és azzal ért véget...