Ujjammal megnyomtam a FaceTime hívás gombját. Azonnal, Luke bukkant fel a képernyőmön.

-Hé Luke!- mosolyogtam. Ő is mosolygott szó nélkül.
Megköszörültem torkomat.

-Szóval milyen volt a napod Ricky-vel?

Rám bámult néhány másodpercig.

-Te csókoloztál Ashton-nal?

A szívem nagyot dobbant.

-H...honnan tudod?

Csend volt s Luke még mindig csak meredt rám.

-Szóval?

Bólintottam.

-Ashton mondta neked?

Luke nem mondott semmi olyat, ami választ adott volna kérdésemre.

-Szóval most együtt vagytok?

Megráztam fejemet.

-Nem tudom. Csak egy csók volt. Miért, netán zavar téged?

Luke megköszörülte torkát.

-Nem.- felelte.

-Persze. Most már válaszolj a kérdésemre. Milyen volt a napod Ricky-vel?

-Naygszerű. Szakított velem. Azt mondta, hogy nem tenne jót nekünk a távolság meg minden szar.

-Oh.- suttogtam. -Sajnálom.

-Persze. Egyébként én megyek aludni. Jó éjszakát Aviana.

Mindig lerövidíti a nevemet. Soha nem mondja azt, hogy "Aviana". Biztosan van valami ez mögött.

-Jó éjszakát.- feleltem szárazon. Mielőtt mondhattam volna valamit, Luke letette. Sóhajtottam s telefonomat ölembe ejtettem.

A takaró alá bújtam és elaludtam.

*

Hangos, sípoló zajra ébredtem. Csukot szemekkel felkeltem s telefonom keresésére indultam. Mindent átkutattam de végül ágyam alatt találtam meg.

-Szia Ash. Mi a helyzet?

-Szia Ave! Arra gondoltam, hogy ha van kedved akkor esetleg elmehetnénk kávézni vagy valami. Mit szólsz?

-Igen, persze. Costa?

-Jól hangzik.- kezdte Ashton. -Ó és a tegnap esti...

Szavába vágtam.

-Ne törődj vele. Csak egy csók volt, ugye? Egy hülye, értelmetlen csók.

Kínos csend következett.

-Csak egy csók.- válaszolta Ashton halkan.

-Hamarosan találkozunk.

-Szia hamarosan.- feleltem s leraktam.

Fél óra múlva vegül készen lettem s elindultam a Costa felé. A bejárati ajtó előtt nem mással találkoztam, mint Ricky-vel.

-Aviana! Szia!- mosolygott Ricky.

-Szia Ricky!- mosolyogtam hamisan.

-Yeah. Kaliforniai élet ami az élet nekem.- énekelte.

-Látom. De én inkább itt maradok.- mosolyogtam. Búcsút intettem neki és tovább mentem. A rémálom erre enyhe kifejezés.

Végül beértem a Costába és megláttam Ashtont egy magas széken ülni. Oda mentem hozzá s jó szorosan megöleltük egymást.

-Vettem magunknak kávét.- mosolygott és elém tolta az egyik csészét. Rámosolyogtam és bele kortyoltam.

-Szóval..- kezdte idegesen Ashton. -Tudom, hogy ezt már megbeszéltük telefonon keresztül, de az a csók neked, nem jelentett semmit?

Ajkamba haraptam.

-Azt akarod kérdezni, hogy a csól jelentett-e nekem valamit és ha igen akkor ugynazat, mint neked?

Tudta, hogy igazam van s vett egy mély levegőt.

-Azt hiszem, jobb lenne, ha csak barátok maradnánk, tudod? Ha kapcsolatban lennénk egymással, csak tönkretenné a barátságunkat. Tényleg kedvellek meg minden, de...

-Csak Luke-ot jobban kedveled.- mondta ki Ashton helyettem, miután felsóhajtott. -Értem.

Megráztam fejemet.

-Nem erről van szó. Szeretem mint a barátomat, a legjobb barátomat, mint téged is, és nem akarom elveszíteni egyikőttöket sem. Különben is, neked nincs egy barátnőd? Biztos vagyok benne, hogy igen.- mondtam félszegen, rossz érzés a barátnője miatt.

A szemei elkerekedtek.

-A francba. Sil. Elfelejtettem Sil-t. Mit fogok mondani neki? Istenem. Majd kitalálok valamit. Most csak beszélgessünk úgy, mintha semmi sem történt volna, oké?

Egyetértettem, és ezt a kis beszélgetést a kis parkban , a tó mellett sétálva folytattuk. Pár kenyér darabkát is dobtunk a kacsáknak s leültünk a régi, kicsit rozsdás padra s az idő csak úgy száguldott.

-Mennem kellene,- kezdtem felállva. -de jól éreztem ma magamat.

Ashton is fel állt s egy szoros ölelésbe vont.

-Én is. Hamarosan találkozunk, Avia.- mosolygott.

El köszöntünk egymástól s mindketten haza felé vettük az irányt.

Amikor a házam elé értem, nem hittem a szemeimnek. Luke ült a bejárati ajtó előtt a lépcsőn s fejét kezében tartotta.

Összehúztam szemöldökeimet.

-Uh?

Fejét felemelte. Szemei vörössek és fel voltak puffadva, úgy nézett ki, mintha sírt volna. Lassan leültem mellé.

-Mi a baj?- kérdeztem óvatosan.

-Nem tudom.- felelte. -Avia, tényleg szarul érezted magadat miattam?

-Igen.- válaszoltam őszintén. -De nem volt okom, hogy szarul érezzem magamat, mert neked a mai napig meg van a jogod, hogy azzal randiz akivel csak akarsz. Te is szarul érezted magad miattam?

-Igen. De...- kezdte ismételni amit én mondtam.

-nem volt okom, hogy szarul érezzem magamat, mert jogodban áll azzal csókolozni akivel csak akarsz.

-Akkor miért érezzük szarul magunkat egymás miatt?- kérdeztem kicsit összezavarodva.

Luke szemeimbe bámult.

-Mert,- kezdte, lélegzete csiklandozta bőrömet.
-mindketten különböző emberek vagyunk és még sem egymáséi.

Nagyot nyeltem. Ő egy félelmetes fiú.

Szemei csiilogtak s arca megpuhult. Ajkába harapott s arca csak pár centire volt enyémtől.

Arcomat egyre jobban egy tűztengernek éreztem. Kezeimet szorosan nyaka köré fontam és szorosan megöleltem.

-Te vagy a legjobb ember akivel valaha találkoztam.- suttogtam.