Ma Ashton-nal fogunk elmenni jégkorcsolyázni. Felhívtuk egymást és megbeszéltük, hogy ma milyen jó lenne együtt lógni.

Körübelül tizenöt perc múlva jön értem, de már készen voltam.

Az idő viszonylag gyorsan tel, mert hallottam egy dudaszót a lakásomon kívül. Bekaptam még gyorsan egy mentolos rágógumit, nem azért, mert nem szoktam fogat mosni, csak most rágni szerettem volna egyet.

Adtam Ashton-nak egy ölelést, mielőtt beültem a kocsiba.

-Hé, Ash.

-He, Av. Készen állsz jégkorcsolyázni?- mondta Ashton. Nevettem, kezemet felemeltem, hogy adjak nekei egy ötöst. Lenéztem kezére, majd szomorú arcára.

Lassan húztam vissza kezemet ölembe.

-Sajnálom.- suttogtam.

-Nem a te hibád.- mosolygott szomorúan. -Három ujj is jobb a semminél, nem igaz?

Bólintottam. Beindította a motort s berakott egy kis zenét.

I have never really found a place that I call home

I never stick around quite lomg never enough to make it

I apologise that once again I'm not in love

But it's not as if I mind that your heart ain't exactly breaking

It's just a thought,

Only a thought. (Life For Rent- Dido)

Elkezdtem apámon és anyámon gondolkozni, mielőtt Ashton vissza rángatott a valóságba.

-Itt vagyunk.

Pislogással tűntettem el az összes könnyet és kiszálltam a kocsiból. Rámosolyogtam Ashton-ra.

-Csak, hogy tudd nem tudok jégkorizni. Egyáltalán.- néztem rá.

Begyalogoltunk.

-Én sem tudok jégkorizni, akkor azt hiszem együtt meg kell tanulnunk, eh.

Szemeink találkoztak s ismét rámosolyogta Ashton-ra.

-Persze.

Bent kaptunk korcsolyákat és reszketve indultam meg a korcsolyapályára vele.

Alig volt ott valaki, csak négy ember, így volt elég hely száunkra, hogy elessünk, mert abból nem lesz hiány.

Ashton felém fordította fejét.

-Kész vagy?

Bólintottam s kezét nyújtotta. Rá néztem s megfogtam három ujját.

-Öt vagy három ujj, te még mindig különleges vagy számomra.- mosolygott.

Kezemnél fogva húzott be a jégpályára, ahol egy percenként estünk-keltünk.

-Elfogok esni!- kiabálta Ashton, mint egy lány. Azonnal kitört belőlem a nevetés. -Csak próbáld meg!

A korlátba kapaszkodtam, míg végül össze szedtem magamat és elindultam előre. Igyekeztem korcsolyázni vagy valami ahoz hasonlót produkálni, de a végén seggre estem. Ragyogó.

Hallottam Ashton nevetni.

-Szép a hátsód.- vigyorgott.

Megforgattam szemeimet. Megpróbált utánozni, de aztán ő is elesett.

Oda korcsolyáztam hozzá.

-Ki nevet a vé..

Megfogta kezemet s kuncogva lehúzott maga mellé.

-Még mindig én.

Rá vigyorogtam.

-Szerencséd van, te bajnok.

Egymás szemeibe néztünk, úgy érztem, mintha órák telnének el, mielőtt elszakadtunk és fel segítettem, őt.

-Gyerünk!

Kéz a kézben korcsolyáztunk az egész jégpályán és párszor el is estünk.

-Ez annyira instabil.- kiabálta Ashton és ismét elesett.

Újabb fél óra múlva, úgy döntöttünk, hogy magunk mögött hagyjuk a pályát és beülünk egy Starbucks-ba enni meg minden.

Mikor oda értünk leültünk egy asztalhoz és rendeltünk. Megragadtam a kávét és a szendvicset s elkezdtem enni meg inni őket.

Ashton-nal éppen arról beszélgettünk, hogy hányszor estünk el és milyen vicces volt, amikor megláttam Luke-ot és Rickyt elsétálnin az épület hatalmas ablaka előtt.

Megforgattam szemeimet.

-Huh.

Ashton felém fordította fejét.

-Miért Huh-zol?

Vállat vontam.

-Nem tudom, az hiszem azért, mert Ricky a, volt, barátom Luke-kal randizik.

Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy ez most furcsá hangzott.

-Úgy értem, nem érdékel, csak fura tudni, hogy a két barátom randizik. Nem?

Ashton félig bólintott, még mindig egy kicsit zavarosan, de nem foglalkozott vele.

Elhagytuk a Starbucks-ot és Ashton haza vitt engem.
-Köszönöm ezt a csodálatos napot Ash. Nagyon élveztem.- mosolyogtam.

Szemei ragyogtak.

-Örülök. Én is jól éreztem magamat, tudod, főleg jó volt nézni amikor elestél.- viccelődött.

Játékosan megforgattam szemeimet.

-Élvetem elesni.

Ashton kuncogott.

-Nos, akkor találkozunk nagyon, nagyon hamar.

-Fogunk?- mosolyogtam tréfásan. Kacsintott.

Hirtelen ajkaimat Ashton-én érezem meg.

Bassza meg.