Végül Luke felébredt. Nem tudta felfogni a környezetét és ami vele történt.

Kísérletet tettem elmagyarázni neki, hogy egy autóbalesete volt a barátaival, akik a zenész társai, de minden, amit kérdezni tudott az az, hogy ki vagyok, kik ők és, hogy milyen zenekarban van benne.

A szörnyű az egészben az az, hogy ő nem is tud a zenekarról, ami azt jelenti, hogy a rajongókról sem fog tudni. A fiúk már írtak egy szívből jövő tweet-et, amiben elmagyarázták a pusztító és szerencsétlen helyzetet, és azt is mondták, hogy remélhetőleg vissza fognak térni a zenei életbe.

Eddig minden fiú jobban lett kivéve Luke-ot.

Gondolataimból Calum zökkentett ki, amikor kezét vállamra tette. Szerencsére Calum kapott pár kezelést, amitől szellemileg és fizikailag jobban lett. Még mindig vannak rémálmai, de már nem olyan gyakran jelentkeznek nála.

Szemeim vér vörösek a sírástól, ajkaim megrepedeztek, szemeim alatt lila karikák vannak, a bőrőm sápadt és életten.

-Hé.- próbált halkan nyugtatgatni. Hála Istennek Luke aludt.

-Szia.- válaszoltam halkan.

-Jól vagy?

Bólintottam.

-Igen, minden rendben van.

-Nem kell úgy tenned előttem, mintha nem tudnám, hogy igazából össze vagy törve.- mosolygott félig Calum.

Szemeimbe könnyek gyűltek.

-Hogy tud nem emlékezni rám, Cal?

Calm együttérzően nézett rám.

-Ó, Avia. Hamarosan fog. Ígérem. El sem tudod képzelni, hogy mennyit beszélt rólad. Mielőtt találkoztunk volna, extrém mennyiségű adatot mondott el rólad meg, hogy te voltál a legszebb lány, akit valaha látott. Azt mondta, olyan lágy és édes hangod van, hogy minden embert meg tudsz vele babonázni. A mosolyod neki is mosolyt csalt az arcára és boldog volt, amikor te is az voltál. Szeretett és még mindig szeret téged, Avia. Ez a fiú soha nem hagyj valakit elmenni, főleg akit szeret.