Kettő
Jung Jaehyun visszaigazolta, hogy ismer
Taeyong
Öhm, hello
Jaehyun
Szerintem rossz emberre írtál rá
Taeyong
Jézusom, azt hittem nincs felhasználója a fióknak
Jaehyun
Mi értelme ráírni valakire ha nincs is felhasználója?
Egyáltalán akkor szerinted, hogy jelölt vissza?
Taeyong
Ezt igazából én magam sem tudom
Jaehyun
Aha, mindegy
Taeyong
Mindig ilyen lelkesen állsz mindenhez?
Jaehyun
Általában igen
Taeyong
Remek
Taeyong egy sóhaj kíséretében megforgatta éj fekete szemeit. Tudta, hogy hülyeség az amit csinált de nem akarta ilyen hamar elengedni a fiút. Nem Mark miatt, még csak nem is a kávé miatt. Nem, ha ezekre vágyna a köszönés után már rohant is volna barátjához azért az ínycsiklandó italért. Foghatta volna az adrenalin függőségére is, szerette a lehetetlen dolgokat, mindegy milyen formában mutatkoztak meg de még ez sem a teljes igazság. A kíváncsi személyisége volt az ami győzedelmeskedett felette. Mindig, mindent tudni akart, ismerni akarta a kiváltó okokat, hisz ő abban hitt minden okkal történik, nincsenek véletlenek és tisztában akart lenni a világ működésével.
De abban a pillanatban, akkor amikor ráírt az ismeretlenre és az válaszolt neki tudta, hogy nem fogja elengedni. Meg akarta ismerni pusztán azért mert kíváncsi volt. Meg akarta ismerni, hogy többé ne csak ismeretlenként tekinthessen rá, hogy segíthessen rajta mert a szíve mélyén tudta, érezte, hogy szörnyű dolgokat él át a fiú nap mint nap.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro